Ukrajna, különösen annak keleti fele, már évtizedek óta küzd a HIV-járvány rémével. Európában itt a legmagasabb a HIV-fertőzöttek aránya (1,3%). A fertőzések túlnyomó többségéért azonban nem a védekezés nélküli szex felelős, hanem a tűk és fecskendők megosztása. Nem csak azért van ez így, mert Ukrajnában a 90-es évektől óriási heroinfogyasztási hullám söpört végig. Az intravénás drogfogyasztás ugyanígy elterjedt Európa legtöbb országában, súlyos HIV-járvány kitörése nélkül. Európa fejlettebb részén ugyanis már korán felismerték a kormányok, hogy ártalomcsökkentő programokkal a járvány könnyen megfékezhető. Ilyen program a tűcsere, amely a fogyasztókat steril fecskendőkkel látja el, illetve az ún. helyettesítő opiát program, amely az utcai heroint legális gyógyszerekkel, így metadonnal vagy buprenorfinnal helyettesíti. A metadont az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a létfontosságú gyógyszerek listájára is felvette. Ukrajnában sajnos hosszú ideig a tűcsere programok a tűrt, a metadon programok a tiltott kategóriába tartoztak, akárcsak Oroszországban (lásd a TASZ filmjét!). Kizárólag a szovjet típusú narkológiai ellátás volt elérhető. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy a drogfüggőt néhány hétre egy kórház zárt osztályára fektetik be, ahol detoxikációs kezelést kap (értsd: gyógyszerekkel kómaközeli állapotban tartják), majd rehabilitáció nélkül szélnek eresztik. Az így “kezeltek” többsége ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, az utcai drogfogyasztással járó életforma gyorsan lerontja az egészségüket és a társadalom peremére szorulnak.
Az alábbi videót Igor Kuzmenko ukrán aktivista készítette a krími metadon programban részt vevő emberek beszámolóiból (a magyar felirat bekapcsolható alul!)
2004-ben a narancsos forradalom nyomán Ukrajnában is széles körben bevezették az EU-ban már sikeres ártalomcsökkentő programokat. A járványt az elmúlt években sikerült megfékezni: 2012-ben először mértek csökkenést a HIV fertőzések számában a 90-es évek vége óta (bővebben itt!). A metadon ráadásul nem csak a járványmegelőzésről szól. A heroinfüggők gyakran követnek kisebb vagyon elleni bűncselekményeket, hogy beszerezzék a következő adagot. A metadon terápia a bizonyítékok szerint minden más módszernél (beleértve a börtönt is) hatékonyabb az ilyen beszerzési bűncselekmények visszaszorításában. Segítségével a fogyasztó rendezheti a családi életét, kezelést kaphat betegségeire és munkát találhat. A Krímben, a járvány által legsúlyosabban érintett régiók egyikében, jelenleg több mint 800 ember részesül metadon terápiában. Sokan már régóta halottak lennének, ha még mindig az utcán kellene heroin után kutatniuk, ehelyett most családjuk van és dolgoznak.
Tüntetők a metadon mint létfontosságú gyógyszer biztosítása mellett tüntetnek az Egészségügyi Minisztérium előtt
Viktor Ivanov, az orosz szövetségi drogellenes ügynökség vezetője azonban bejelentette, hogy a krími metadon programokat meg fogják szüntetni, a páciensek mehetnek vissza heroint fogyasztani az utcára, vagy el kell költözniük az országból. Igor Kuzmenko-ra is ez vár, aki néhány évvel ezelőtt részt vett Budapesten a TASZ és a Witness Alapítvány közös tréningjén, ahol a filmkészítés rejtelmeibe vezettük be. Azóta számos remek filmet töltött fel a netre, amelyek az orosz nyelvterületen élő drogfogyasztók problémáiról szólnak. A legutóbbi filmjében maguk a metadon programon részt vevő páciensek szólalnak meg, és mondják el saját szavaikkal, milyen katasztrofális hatással jár majd az életükre, ha a programokat megszüntetik.
Ivanov, Putyin egyik bizalmi embere, aki korábban együtt dolgozott vele a leningrádi KGB-ben, a világ legnagyobb drogellenes ügynökségét vezeti, amelynek több mint 40 ezer alkalmazottja és igen nagy politikai befolyása van. Amióta Amerika visszavonult a világ drogcsendőre pozícióból (gondoljunk csak az colorado-i és washington-i fűlegalizációra), az oroszok megpróbálják átvenni ezt a szerepet. A krími metadon programok bezárása újabb frontot nyit az ártalomcsökkentés filozófiáján alapuló európai és a drogfogyasztók megfélemlítésén és kiközösítésén alapuló orosz drogpolitikák között. Ez a harc végső soron egyáltalán nem a drogokról szól, hanem a társadalom peremére szorult emberek túléléshez való jogáról.
Sárosi Péter