Ennyi időmbe telt, hogy segítsek valakin. Ennyi ideig tartott felajánlani a tavalyi adóm 1 százalékát. Mindössze 47 másodpercem ment arra, hogy támogassak egy számomra fontos célt, hogy eszközöket adjak olyan emberek kezébe, akik azon dolgoznak, hogy a mi életünket valamilyen módon jobbá tegyék.
Nem késtem le emiatt a vonatot, nem kellett egy fontos megbeszélést sem félbeszakítanom, nem égett oda a vacsora, de még a rendőr sem írt fel. Így is maradt időm a munkára, a családra, a barátaimra, a kutyasétáltatásra és a többi, számomra fontos dologra.
Magyarországon az adófizetők körülbelül fele nem ajánlja fel adójának 1 százalékát, holott több, mint 24 ezer civil kedvezményezett létezik. Sokat beszélhetünk arról, hogy mi áll ennek a jelenségnek a hátterében, például a bizalomhiány, a tájékoztatás hiánya vagy éppen az apátia. Egyik sem lenne igazán meglepetés.
Tavaly mégis közel 2 millió adófizető döntött a jótékonykodás mellett, ezzel mintegy 12 milliárd forint támogatáshoz jutottak civil szervezetek, alapítványok, egyházak és egy-egy kiemelten közhasznú cél. Mivel az adófizetők fele nem rendelkezett az adója 1+1 százalékáról, becslések szerint ugyanennyitől, azaz 12 milliárd forinttól estek el a szervezetek. Hogy 12 milliárd forint mire elegendő, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.
Ma Magyarországon nagyon kevés olyan lehetőség adódik, ahol mi dönthetünk, ahol teljesen szabadon, a lelkiismeretünk szerint járhatunk el. Fontos ugyanis tisztában lenni azzal is, hogy ha nem ajánljuk fel adónk 1százalékát, az bizony az államhoz vándorol, és az állam dönti el, mire fordítja. Én személy szerint nem örülnék neki, ha mondjuk abból a kevéske általam felajánlható összegből akár egyetlenegy forint is arra menne el, hogy tovább duzzassza egyes köztisztviselők jutalomkeretét vagy mondjuk arra, hogy még egy új stadionunk épüljön, pedig nagyon szeretem a focit. De még a focinál is jobban szeretem, ha van beleszólásom a dolgokba, ha van lehetőségem eldönteni évente egyszer, hogy nekem mi és mennyire fontos. Ilyenkor végre tudatos állampolgárként cselekedhetek, és támogathatom azt a célt, amiben tényleg hiszek.
A TASZ eddig is, és ezentúl is egyetlen célra fordítja az 1 százalékos felajánlásokból befolyt összeget: ingyenes jogsegélyszolgálatának fenntartására. Jogsegélyszolgálatunk az emberi jogok utolsó védőbástyája, hiszen egy-egy ügyön keresztül mindenkinek a jogait védjük. Hitelességünk és függetlenségünk érdekében pedig nem fogadunk el, és nem is pályázunk állami forrásokra, így kiemelten fontos számunkra a társadalmi támogatottság, hogy továbbra is jogi segítséget és tanácsot nyújthassunk azoknak, akiket legalapvetőbb emberi jogaikban korlátoznak.
Érthető, hogy nem feltétlenül akad plusz pénz vagy másfajta forrás a háztartásban, amit közhasznú célokra felajánlhatnánk, de most nem is ennek van itt az ideje. Ezúttal az 1 százalékokról beszélgetünk, így megragadom a lehetőséget, és arra kérek, sőt, arra biztatok mindenkit, hogy semmiképp ne vesztegesse el azt a 47 másodpercet. Ajánld fel adód 1 százalékát!
Polgár Andi
TASZ munkatárs
foto: compfight.com