A nőket, az orvosokat és a szülésznőket is érinti a legújabb változtatás a terhesgondozás rendszerében: elvileg az anya választhatja meg, hogy ki kísérje figyelemmel őt a babavárás során, a gyakorlat azonban valami egészen más irányt mutat.
Július 1-jén lépett hatályba a várandósgondozásról szóló rendelet módosítása, aminek köszönhetően megszűnik az orvosi ellátás kizárólagossága, és a teljes terhesség ideje alatt a szülésznők is segíthetik önállóan majd a babájukat váró kismamákat. Igen ám, de – mint mindig – az ördög most is a részletekben rejlik.
A rendelet ugyanis azt mondja ki, hogy az alacsony kockázatú, vagyis a zökkenőmentes várandósságot kísérheti csak a bába. A kockázatok megítélése viszont továbbra is az orvos hatásköre marad. Természetesen azt senki sem vitatja, hogy ha olyan helyzet adódik, ami orvosi kompetenciába tartozik, fontos, hogy a doktor segítsen. Ideális esetben azonban akár a nő, de a képzett bába is képes felismerni, mikor van szükség az orvos közbelépésére. A nők joga a szabad döntéshez akkor teljesedhetne ki, ha az anya valóban dönthetne arról, hogy kit választ, és nem a feje fölött döntenének, állítólagos szakmai indokokra hivatkozva. Fontos látni, hogy gyakorlatilag az orvos mérlegelési jogkörévé teszi a rendelet annak eldöntését, hogy melyik az alacsony rizikójú terhesség. A jogszabály erre ugyanis nem ad – és nem is adhatna – pontos definíciót. Meglehetősen tágan fogalmazva csak annyit mond ki, hogy alacsony rizikójú egy terhesség, ha a család és az anya kórelőzményében, nincsen olyan tényező, amely a magzat és az anya egészségét károsan befolyásolná. A szakma jeles képviselője, dr. Pajor Attila professzor maga is azt nyilatkozta, hogy azt tartanák kívánatosnak, ha minél szűkebben határoznák meg az alacsony rizikójú terhességek körét. Amennyiben ez az orvosi szándék, nem nehéz elképzelni, hogy a jogszabály adta tág keretek között a doktorok hogyan fognak dönteni.
A szakma elmondása szerint még tavaly decemberben benyújtották a felelős szervhez, a GYEMSZI-hez a kockázati besoroláshoz szempontokat nyújtó szakmai irányelvet, ám a honlap tanúsága szerint ez még nem került befogadásra. Az irányelvet hosszas keresés után sem találtuk, a legújabb 2011-ben készült, de ez a védőnők feladatait szabályozza. Felkutattuk a szülészettel és nőgyógyászattal kapcsolatos, jelenleg érvényes irányelveket, de azok között a várandósgondozás kockázati besorolására vonatkozót nem találtunk.
A rendelet módosításának hatálybalépése eredetileg 2013 szeptembere lett volna, ám ez akkor elmaradt. Akkor már kifejtettük aggályainkat, és azokat megküldtük az illetékeseknek. Jelentős változás azonban azóta sem történt, pedig megoldást sürget a bábák önálló szakmai kompetenciájának elismertetése is. A szakmai képesítések elismeréséről szóló uniós irányelv (2005/36/EK) átültetése hazánknak is kötelezettsége. Álláspontunk szerint ennek a mai napig nem tettünk eleget teljes mértékben. Az irányelv kimondja ugyanis, hogy a szülésznők hatásköre a veszélyeztetett terhesség lehető legkorábbi diagnózisához szükséges vizsgálatok előírása vagy azokról való tanácsadás, vagyis a gondozásnak pontosan fordítva kéne működnie: nem automatikusan az orvoshoz kerülnek ezek az esetek, hanem amennyiben a szülésznő észleli a veszélyeztetettséget, jelzi azt, és szükség esetén orvoshoz irányítja az anyát.
Az irányelv megfelelő átültetése érdekében több civil szervezettel az EU Petíciós Bizottságához (PETI) fordultunk, amely támogatásáról biztosított minket, ám a felelős szakállamtitkárság közérdekű adatigénylésünkre adott válaszában az áll, hogy a PETI nem kereste meg őket.
Az új rendelet okozta változtatások közé tartozik még a kötelezően elvégzendő vizsgálatok számának csökkentése (AFP vizsgálat, 36. heti ultrahang). Ez mindenképp üdvözlendő, bár mi itt is koncepcionális változás esetén látnánk igazán az önrendelkezési jog tiszteletben tartását. Véleményünk szerint elegendő lenne teljes körűen tájékoztatni az anyákat a rendelkezésre álló, és javasolt vizsgálatokról, azok elmaradásának kockázatairól, és meghagyni a döntés szabadságát a főszereplőnek, hogy döntsön arról, melyeknek kívánja magát alávetni.
Több fórumon olvashattuk, hogy a szakma üdvözli a változtatást, ám ki kérdezte meg és fogja megkérdezni a történet főszereplőit, az anyákat? Reméljük, nem igazolódik be az a félelmünk, hogy a gyakorlat a szülésekhez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlan lesz (ahány orvos annyi szokás), és a terhesség alatt megint csak a nőkről fognak dönteni, de ismét nélkülük.
Bence Rita
TASZ - Betegjogi programvezető
foto: compfight.com