Az alapvető jogok biztosa kiállt a lelkiismereti-és vallásszabadság mellett és jogszabálymódosítást kért a védőoltási rendszerrel kapcsolatban, de a rendszer kötelező voltának helyességét nem kérdőjelezte meg.
Nézzük mi a helyzet ma Magyarországon: kötelező 11 féle védőoltást meghatározott életkorban beadni, egyeseket többször is. A szabályozás szigorú, a hatóság figyel, nincs apelláta.
Az egészségügyi törvény 2007 óta – az Alkotmánybíróság akkori döntésének eleget téve – tartalmaz néhány kivételt: egészségügyi indokra hivatkozással lehet kérelmezni az oltás beadásának elhalasztását, illetve a végleges mentesítést. Ez utóbbi közigazgatási eljárás keretében történik, és szakorvosi vélemény kell hozzá, de tapasztalataink szerint még a fehér hollónál is ritkább, hogy engedélyezik. Amennyiben valaki mégsem oltatja be a gyermekét, hatósági eljárásra számíthat, melynek a vége bizony bírság lesz, ami ráadásul ismételten is kiszabható.
A fent említett alkotmánybírósági döntés a lelkiismereti szabadságot sem fogadta el elég erős indoknak az oltások visszautasításához, a járványügyi érdek a bírák szerint indokolttá teszi az állampolgárok (szülők) saját meggyőződésének korlátozását. Fontos megemlíteni azonban, hogy az AB orvosszakmai szempontokat nem vizsgált, hanem a tudomány mindenkori állását evidenciának vette, álláspontja szerint "a tudományos igazságok, szakkérdések eldöntésére a tudomány és nem a jogvédelem képviselői hivatottak."[1] Itt tehát a vizsgálat tárgya nem az volt, hogy orvosszakmailag mennyiben indokolt a védőoltások kötelező rendszerének fenntartása. Ennek széleskörű elemzésére a testület nem vállalkozott, a széles szakértői vélemények kikérése elmaradt.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy létezik olyan modell is – mint pl. a skandináv államok – ahol nem a kötelezés módszerével élnek, ennek ellenére az átoltottság alig marad el a hazaitól,[2] illetve azt sem, hogy a járványok megelőzéséhez nem szükséges a 100%-os átoltottság. Általában mindenkinek határozott véleménye van az oltások szükségességéről, de bármi is legyen a véleményünk, bizonyos kérdésekben mindannyian megegyezhetünk.
Ilyen a tájékoztatás kérdése. Általános panasz ennek teljes hiánya: sok szülő szeretne pontos információt az oltóanyagok eredetére és összetételére vonatkozóan, de elmondásuk szerint a sztenderd válasz annyi, hogy „oltani márpedig kötelező”. Függetlenül attól, hogy kinek mi a meggyőződése, jelenleg egészségügyi indok nélkül nem lehet mentesülni a kötelezettség alól, de a rendszer kötelező jellege nem ad okot arra, hogy a tájékoztatáshoz való jog – az egyik legalapvetőbb betegjog – csorbát szenvedjen. Vannak azonban szülők, akik nem érik be ennyivel és szeretnék tudni, hogy mit is szúrnak gyermekük aprócska testébe, és esetenként egészen meglepő dolgokra bukkannak; egy esetben például abortuszból származó sejtvonalakra mumpsz-rubeola-kanyaró (MMR) elleni oltás összetevői között.
Ebben az ügyben azonban nem az oltásokat általában kifogásoló beadvány érkezett az ombudsmanhoz, hanem az említett összetevővel kapcsolatban fogalmazták meg aggályaikat a panaszosok. Azt szerették volna elérni, hogy a Magyarországon használatos, aggályos összetevőket tartalmazó vakcina helyett külföldről beszerzett, más oltóanyaggal tehessenek eleget oltási kötelezettségüknek, és ennek engedélyezését kérték a felelős szervtől, ám e a kérelmüket elutasították.
A biztos szintén csak a kérdés alapjogi aspektusait vizsgálta, és megállapította, hogy amennyiben eleget tudnak tenni egyéb oltóanyaggal is az oltási kötelezettségnek, akkor az államnak átlátható jogi környezetet kell teremtenie ennek megvalósulásához. Sőt, méltányos volna segítséget is nyújtania a finanszírozáshoz. E megállapítás lényegében az AB korábbi indokolásának megerősítése, miszerint „ha többféle oltóanyag áll rendelkezésre, akkor lehetőség van az ésszerű keretek közötti alternatív magatartásra más összetételű oltóanyagok használatával”.[3] Az állam csak bizonyos megbetegedések elleni védőoltást tehet kötelezővé, de nincs lehetősége egy bizonyos gyártó meghatározott vakcinájával való immunizálásra kötelezni.
Mindenképpen megfontolásra javasoljuk a jelentés alábbi fordulatát a védőoltások beadásával és nyilvántartásával foglalkozó dolgozóknak: „emberi méltósághoz való jog érvényesüléséhez szükséges, hogy az állami szervek eljárásuk során az egyén magatartását értékítéletbeli megfontolások és elfogultság nélkül ítéljék meg, és azt kizárólag hatás-és feladatkörök szerinti szakmai szempontok figyelembe vételével értékeljék.”[4]. A mi tapasztalatunk ezzel szemben az, ha valaki pusztán csak tájékoztatást kér, vagy egészségügyi indokra hivatkozással szeretne mentesítést kérni, egyből falakba és előítéletekbe ütközik és rásütik az összeesküvés-elméleteket szövő oltásmegtagadó bélyegét.
A rendszer egészén az ombudsmani jelentés igen keveset változtat, hiszen ha a javasolt jogszabálymódosítás meg is történik, lelkiismereti okra, saját meggyőződésre való hivatkozással ezután sem lehet a védőoltásokat alapjaiban visszautasítani, legfeljebb választani lehet majd a vakcinák közül.
Ez egy fontos lépés a kötelező védőoltási rendszer egyéni mérlegelést nélkülöző rendszerében, de a tájékoztatás, az információkhoz való könnyebb hozzáférés biztosítása továbbra is fontos és megoldandó feladat.
A jelentés teljes szövegét itt olvashatja el.
Bence Rita, a TASZ Betegjogi és Önrendelkezési Programvezetője
Fotó:compfight.com
[1] 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464
[2] http://www.parlament.hu/documents/10181/73472/Infojegyzet_2014_6_vedooltasok.pdf/71dcde01-0620-42ae-880b-003782f28085
[3] 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464
[4] lásd, AJB-3119/2014. sz jelentés:.10.o