“Nem tudom mit akarnak, ő nem írhat alá semmit” mondta indulatosan a gyámhivatali ügyintéző, mikor ügyvédünk az asztalára tette a meghatalmazását, és kérte a gondnoksági eljárással kapsolatos összes dokumentációt. Az ügyintéző magyarázni kezdte: fogjuk már fel, ügyfelünk értelmi fogyatékos, azért él az intézetben, és aki értelmi fogyatékos, az nem írhat alá semmit sem, nemhogy még ügyvédi meghatalmazást. Egy másik alkalommal egy pszichiátriai intézet bejárata előtt fagyoskodtunk, nem engedtek be minket, mert nem látogatási időben érkeztünk, és a gondnokkal sem egyeztettük a láthatást. Két ápoló szólította fel ügyfelünket, hogy lépjen hátra a kerítéstől, tegye le a tollat, mert ő nem írhat alá semmit a gondoka tudta nélkül. Méltatlan helyzet volt: ügyvéd és ügyfele a kerítés rácsain tologatták át egymásnak a képviseletről szóló meghatalmazást.
Cselekvőképtelennek lenni részlegesen vagy teljesen azt jelenti, hogy az érintett személy nem írhat alá szerződéseket vagy szerződések egy csoportját. Magyarországon mintegy 55 ezer főt helyeztek gondnokság alá azért, mert fogyatékosok: értelmi fogyatékossággal, mentális zavarokkal, demenciával vagy drogfüggősséggel közdenek, sokan közülük idős demensek. A gondnokság alá helyezés legtöbbjük számára azt jelenti, hogy nem rendelkezhetnek saját életük felett: intézetbe lehet őket zárni, meg lehet fosztani őket munkájuktól vagy éppen akaratuk ellenére egészségügyi beavatkozásnak lehet alávetni őket. És nagyon sokan azt gondolják, hogy a cselekvőképességben részlegesen vagy egészen korlátozott személyek azt a jogukat is elveszítették, hogy ügyvédet fogadjanak annak érdekében, hogy visszaszerezzék cselekvőképességüket.
Ez nem így van: a gondnokság alá helyezett személynek joga van ügyvédi meghatalmazást adni olyan eljárás indítására, amely saját gondnokság alá helyezésének megszüntetésére irányul.
A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi törvény 2:30. §-a: [A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása] (2) bekezdése szerint: “[a] gondnokság alá helyezés megszüntetését a bíróságtól a) a gondnokolt; b) a gondnokolt együtt élő házastársa, élettársa, egyenesági rokona, testvére; c) a gondnok; d) a gyámhatóság; vagy e) az ügyész kérheti.”
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 312. § (3) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
“A gondnokság alá helyezett a [gondnoksági] perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.” A törvény kommentárja az alábbi értelmezést fűzi a szakszhoz: “ad 312. § A gondnokság alá helyezett (függetlenül perbeli pozíciójától, illetve a gondnokság alá helyezés hatályától) a perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Amennyiben a gondnokság alá helyezett indítja meg a pert, azt önállóan is megteheti, ahhoz törvényes képviselőjének hozzájárulására nincs szükség.
Tapasztalataink szerint az, hogy gondnokság alá helyezett fogyatékos személyeknek azt mondják, hogy nincs joguk ahhoz, hogy ügyvédet fogadjanak cselekvőképességük visszaszerzése érdekében, gyakori eset. Bizonyára nem tudatos félretájékoztatásról van szó, hiszen a cselekvőképtelenség a magyar jogban – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III törvény 49. §-a alapján – általános perbeli cselekvőképtelenséget jelent valamennyi ügytípusban. A cselekvőképességükben teljesen korlátozott személyek semmilyen ügyben nem indíthatnak eljárást, a cselekvőképességükben részlegesen korlátozott személyek pedig csak akkor, ha az adott per olyan ügycsoportba esik, amelyben nem korlátozták cselekvőképességét.
A saját gondnoksági ügyében való teljes perbeli cselekvőképesség a magyar jogban az utolsó cérnaszál, amely fogyatékos emberek tömegeinek adhatja meg a lehetőséget arra, hogy visszaszerezzék cselekvőképességüket. A fenti két ügyben ennek megfelelően meg is indultak az eljárások, de biztosak lehetünk benne, hogy pusztán azért, mert sok fogyatékos embernek azt mondják, hogy erre nincs lehetőségük, ők nem keresnek jogorvoslatot.
Verdes Tamás