gyámhatóság
Családja szegénysége miatt szakították el szüleitől az újszülött kisfiút
Lakhatási és anyagi nehézségeik miatt tagadta meg a hatóság egy családtól, hogy hazavihessék a kórházból újszülött kisfiukat. A szegénységből fakadó hiányosságokat a bíróság is a szülők egyéni felelőtlenségeként és alkalmatlanságaként értékelte. Pedig a gyerekek szegénység miatti kiemelése törvénysértő, a hatóságoknak büntetés helyett szociális támogatást kellene nyújtaniuk.
Büntette a hatóság az anyát, két évre elszakították tőle kislányát
Két teljes évre elszakított a gyámhatóság egy 10 éves kislányt az édesanyjától. A felháborító és jogtalan gyerekkiemelés örök traumát okozott a családnak. A Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a gyámhatóság az édesanyát indokolatlanul, szegénysége és hátrányos helyzete miatt büntette meg.
Bántalmazás egy szociális otthonban: a gyámhivatal nem szeretné, hogy jogvédők segítsék az áldozatot
2021-ben hozzájutottunk néhány videóhoz, amelyen egy értelmi sérült férfit bántalmaznak egy dél-alföldi tömegintézményben. Fellépésünkre a bántalmazó dolgozót azonnal kirúgták és feljelentést tettek ellene. Azonban hiába ajánlottunk ügyvédet az áldozat törvényes képviselőjének, a gyámhivatal megakadályozta, hogy a kiszolgáltatott férfi érdemi segítséget kapjon.
Az is baj volt, hogy túlféltették a gyereket és az is, hogy nem féltették eléggé
Hiába működtek együtt a szülők a gyermekvédelmi szervekkel, a gyámhivatal mégis védelembe vette autista kislányukat, az okok közt a szorongásukat és a gyermek túlféltését is felemlegetve. A méltatlan és szakmaiatlan döntés visszavonását segítségünkkel érték el.
Már nem kérek semmit a Mikulástól, mert megkaptam Grétit
Hogy hogy jutottunk el idáig? Az egész gyerekkoromban indult. Apu meg anyu soha nem voltak jól, mindkettőjüknek volt alkohol problémájuk. Mindennapos volt a vita és a verekedés. Döcögős volt eddig az életem, de most érkeztem el oda, hogy már a jövőt sem látom borúsan. Ezért örülnék, ha több emberhez is eljutna, hogy van másik út.
Öt könyvem jelent meg, mégsem dönthetek az életemről
Ferencnek hívnak és 2001-ben skizofrénia mentális betegséget állapítottak meg nálam az orvosok. Ezzel a betegséggel nem mindig egyszerű együtt élni. Jómagam az önkutatáshoz fordultam, azzal próbálkozom, hogy az elmém és az értelmem erejével feltárjam a saját lelkem érzésvilágát és ezáltal megszüntessem a tudathasadásos betegséget és visszahozzam a test-lélek-szellem harmonikus működését. Úgy vélem, hogy jó úton járok, de ez egy lassú folyamat. 2016-ban hivatalból elindítottak ellenem egy gondnokság alá helyezési eljárást, hogy ne dönthessek az életemről. A TASZ képvisel a perben és most szeretném elmesélni, min mentem keresztül.
Engedjétek haza Imit!
Imre Csongrádban nőtt fel a szüleivel, szeretetben. Szülei halála után akarata ellenére a pszichiátriára került, aztán pedig egy tömegintézetbe. Azóta leveleket ír minden héten, mert ez az egyetlen még megmaradt kapcsolata a külvilággal. Azzal a külvilággal, ahol másodunokatestvére, Gyöngyi és férje már két éve hazavárják őt, hogy családként élhessenek együtt. Egy személyes vallomással tartozunk az elején. Már régóta segítünk fogyatékossággal élő embereket, hogy önállóan élhessenek és dönthessenek az életükről, de ami Imivel történik, az még számunkra is felfoghatatlan.
Ne azzal védjük meg, hogy megfosztjuk a jogaitól!
Lajos egy Pest megyei településen él, szülei halála óta testvérei között ingázva (a nevet megváltoztattuk). Húga napi 8-10 órát dolgozik, kisgyermekére hetente három-négyszer Lajos vigyáz. Ha kell főz, bevásárol, vagy ételt hoz a krisnások ételosztásáról. Ügyeit önállóan intézi, ha szükséges, nagynénje segíti a hivatalos levelek megírásában. Lajos autizmussal és skizofréniával él, kismértékben halláskárosodott is, de eddig elboldogult az életben. Rokonai segítik, megtalálta a fogyatékossággal élő embereket segítő civil szervezeteket, állami támogatásban részesül. Aztán egy kórházi kezelést követően, a kórház jelzésére belépett az életébe a gyámhatóság és megkezdődött a gondnokság alá helyezési per.
Nincs olyan anya, aki be tudná pótolni ezeket az elvesztett éveket
Fél éve, március végén hírt adtunk róla, hogy Bence két éves korában végre hazakerült a szüleihez. Mint akkor megírtuk, a kisbaba születésekor azért nem kerülhetett haza, mert a helyi védőnő hónapokkal korábban jelezte a kórház számára: „Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt.”
Ápolást akart, gondnokság alá helyezték volna
Eszter 25 éves, súlyos izomsorvadással élő, mozgásképtelen nő, aki szüleivel él egy főváros környéki kistelepülésen, tisztes szegénységben. Szülei mindeddig ápolták és gondozták, azonban édesanyja, aki eddig egész nap otthon volt vele, munkát kapott egy helyi cégnél, és szeretett volna elhelyezkedni. A család nagyon örült a lehetőségnek, már csak azt kellett megoldani, hogy Eszternek segítsen valaki napközben. Ezért Eszter a helyi önkormányzathoz fordult, hogy biztosítsák neki a szociális törvény szerinti házi segítségnyújtást. Itt kezdődtek a gondok.
Joga van ügyvédet fogadni
“Nem tudom mit akarnak, ő nem írhat alá semmit” mondta indulatosan a gyámhivatali ügyintéző, mikor ügyvédünk az asztalára tette a meghatalmazását, és kérte a gondnoksági eljárással kapsolatos összes dokumentációt. Az ügyintéző magyarázni kezdte: fogjuk már fel, ügyfelünk értelmi fogyatékos, azért él az intézetben, és aki értelmi fogyatékos, az nem írhat alá semmit sem, nemhogy még ügyvédi meghatalmazást. Egy másik alkalommal egy pszichiátriai intézet bejárata előtt fagyoskodtunk, nem engedtek be minket, mert nem látogatási időben érkeztünk, és a gondnokkal sem egyeztettük a láthatást. Két ápoló szólította fel ügyfelünket, hogy lépjen hátra a kerítéstől, tegye le a tollat, mert ő nem írhat alá semmit a gondoka tudta nélkül. Méltatlan helyzet volt: ügyvéd és ügyfele a kerítés rácsain tologatták át egymásnak a képviseletről szóló meghatalmazást.
Soron kívül
Egy gyermek 2013. november közepe táján, egyik hajnalon - negyedórával azelőtt, mielőtt a mentő kiérne – rohamos gyorsasággal megszületik, vajúdó fájdalmakat alig okozva 17 éves anyjának. Sokadszor futok neki ennek az írásnak, de eddig nem sikerült az ügy lényegére rátapintanom, márpedig valami bölcsnek tűnő következtetésre csak kéne jutni, különben felesleges szószaporításnak tetszhet, és az olvasó legyintve továbbkattint.