Ma Magyarországon a gyülekezési jog a politikai szabadság egyik utolsó bástyája. A szabadságpárti gyülekezési törvényt nem forgatta fel a kétharmados kormányzat, a rendőrség 2006 óta ügyel arra, hogy kényszerítő eszközöket ne kelljen bevetnie. Ám a szabadság e bástyája is ostrom alatt áll: a törvény megkerülésével alkalmazott korlátozások már nem kivételesnek, hanem mindennaposnak tekinthetők – Ilyen az, amikor közvetlenül a miniszterelnök utasít rendezvények megtiltására [itt és itt], vagy amikor TEK-területlezárás miatt nem lehet tüntetni az adott helyen. Az adminisztratív korlátozások egyik legújabb és legrafináltabb módja az, amikor mások jogainak és szabadságának feltételezett sérelmével előzetes tiltást igazolnak, korlátozzák a tüntetésekre igénybe vehető közterületek körét. Juhász Péterrel, korábbi kollégánkkal, aki ma aktív politikus, éppen ez történt a napokban.
Juhász demonstratív levélküldő akciót és sajtótájékoztatót jelentett be a miniszterelnök háza elé, a XII. kerületi Cinege utcába, két tucat résztvevővel, kedd délelőttre. A rendőrség arra hivatkozva tiltotta meg a rendezvény megtartását, hogy az sértené a környező házakban lakóknak a tulajdonukhoz, valamint a családi és magánéletük háborítatlanságához fűződő jogai, az utcában lakók mozgási szabadságát, valamint a közeli általános iskolába járó gyermekeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogait. A rendőrség annak veszélyét is látja, hogy hozzájárulás nélkül készülhet kép- és hangfelvétel az ott tartózkodókról, akik ráadásul nem fognak tudni kitérni a rendezvényen elhangzó közlések elől. Ezeknek az indokoknak a tételes cáfolata nem ennek az írásnak a dolga – ezek elolvashatók egy nagyon hasonló, nem oly régi ügyben született alkotmányjogi panaszindítványunkban. Most az elvi problémára hívom fel a figyelmet.
A rendőrség tiltó határozata kifejezetten azon alapul, hogy a törvénynek az a szakasza, mely szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, alkalmazható előzetes tiltási okként. Annak ellenére, hogy a kimerítően és egymástól elkülönítve sorolja fel a rendezvények tiltásának [8. § (1) bekezdés] és feloszlatásának [14. § (1) bekezdés] okait. Az előbbiek a még csak bejelentett tüntetés megtartásának előzetes megtiltására, az utóbbiak pedig a zajló rendezvény feloszlatására hatalmazzák fel a rendőrséget.
1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról
2. § (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
8. § (1) Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja.
14. § (1) Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.
A normaszövegnek tehát már a nyelvtani és logikai értelmezése sem ad alapot arra, hogy a két különböző aktus alapjául szolgáló okokat a jogalkalmazó felcserélje, és oszlatási okra hivatkozva tiltó határozatot hozzon. Tehát annak ellenére, hogy nem tiltási ok, mások jogainak és szabadságának feltételezett sérelmével a rendőrség az utóbbi időben sikeresen blokkolja a gyülekezési jog gyakorlását. A helyzet annyiban rosszabb, mint gondolnánk, hogy a fenti ordító hibát nem csak a rendőrség követi el. A bíróság már több esetben helyben hagyott a fentihez hasonló indokláson alapuló tiltást, ezzel legális hivatkozási alapot teremtve a rendőrség számára a jogsértő gyakorlat folytatására.
Nemcsak jogszabályi, hanem egy elvi megfontolás is támogatja annak a kiterjesztő jogértelmezésnek a tilalmát, ami alapján egy oszlatási okot előzetes tiltás indokaként alkalmaznak. A bejelentés alapján, tehát még mielőtt a demonstráció ténylegesen elkezdődne, a jogalkalmazó hatóság nincs abban a helyzetben, hogy prejudikáció nélkül megállapítsa a jogsérelem bekövetkezésének a bizonyosságát. Bármilyen egyértelműen kiolvasható is akár a bejelentésből, akár egyéb körülményekből, hogy a rendezvény a megtartása esetén mások jogai és szabadsága sérelmének veszélyével járna, amíg a rendezvény el nem kezdődik, addig ez csak előrejelzés, aminek a bekövetkezése előreláthatatlanul sokféle okból hiúsulhat meg. Pl. nem jelennek meg a résztvevők, minimális létszámú résztvevő jelenik meg, senkinél nincs fegyver, vagy csak néhány résztvevő megy el felfegyverkezve, olyan békés résztvevők jelennek meg, hogy a rendezvény nem valósít meg bűncselekményt, stb. Annak eldöntéséhez tehát, hogy egy tüntetés sérti-e mások jogait és szabadságát, a rendezvénynek realizálódnia kell. Mindaddig, amíg a hatóságnak csak egy bejelentés, azaz egy jövőbeli tüntetés terve áll a rendelkezésére, nincs elegendő információ birtokában ahhoz, hogy indokoltan megtiltsa a rendezvény megtartását. (A rendőrségnek természetesen előzetesen figyelmeztetnie kell a szervezőt az oszlatási okokra).
Mások jogai és szabadsága sérelmének absztrakt veszélyére hivatkozva megtiltani egy rendezvényt, alkotmányosan indokolatlan, azaz egy demokratikus társadalomban szükségtelen korlátozása a gyülekezési jognak. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlata szerint a hatóságoknak „jelentős mértékű toleranciát kell tanúsítaniuk a rendezvényekkel kapcsolatban mindaddig, amíg a demonstráció nem válik erőszakossá” (Balcik and Others v. Turkey, no. 25/02, p. 52., Patyi and Others v. Hungary, no. 5529/05, p. 43., Ashughyan v. Armenia, no. 33268/03, p. 90.). Ehhez képest a magyar rendőrség és bíróság inkább a gyülekezési jog kárára tolerál minden más érdeket. És nem az a baj, hogy a jogalkalmazók rosszul mérlegelik egy bejelentett tüntetéssel kapcsolatban az egymással konkuráló jogokat – bár ez is igaz. Az igazán nagy baj az, hogy jogokat (és érdekeket!) mérlegelnek egyáltalán! Holott ezzel valójában a jogalkotó szerepébe helyezik magukat. A jogalkotó ugyanis, amikor rögzítette az előzetes tiltási okokat, már mérlegelte a gyülekezési joggal szemben álló jogokat és érdekeket, és ezen mérlegelés eredményeként szerepelnek a törvényben azok a szabályok, amelyek szerepelnek. Ha a jogalkalmazó rendőrség a gyülekezési joggal szemben maga is mérlegre teszi mások jogait és szabadságát, akkor felülírja a jogoknak és érdekeknek a jogalkotó által egyszer már megállapított egyensúlyát.
Végül röviden arról, hogyan értékeljük a politikus háza, lakása előtti demonstrálást. Az legitim vita tárgya, hogy ez mennyire ízléses, mi magunk tüntetnénk-e vagy sem. Másfelől, nem legitim vita tárgya, hogy jogszerű-e ott tüntetni: a törvény nem tesz különbséget közterületek között. Morális érvek ettől függetlenül felvethetők: el kell-e viselnie vagy sem a legnagyobb közhatalmat gyakorló politikusnak, aki egyébként kényszeresen menekül a nyilvános viták elől, hogy a kritikájukat nemcsak szimbolikus jelentőségű köztereken nyilvánítják ki a polgárok, hanem alkalmasint a háza előtt (pl. munkanapon, délelőtt). Erről lehet értelmes vitát folytatni – de nem a jogalkalmazók részéről. Nekik egy dolguk van: a törvénynek érvényt szerezni.
Hegyi Szabolcs