A józsefvárosi önkormányzat állítása szerint a tűcserék felelősek azért, hogy a hepatitis C vírus 2011 és 2014 között közel kétszeresére nőtt a drogfogyasztók körében. Aki képes arra, hogy értelmezze a számokat, az könnyen rájön, hogy ez olyan, mintha a tűzoltót tennék meg felelősnek a tűzért, miután nem biztosítanak neki elég oltóanyagot az oltáshoz.
“Óriási öngólt rúgott a TASZ” – lelkendezett a Józsefvárosi Önkormányzat azon, hogy “valamilyen úton-módon a birtokunkba került adatokra hivatkozva” azt állítottuk, 2011 és 2014 között duplájára nőtt a hepatitis C fertőzések aránya a budapesti injekciós drogfogyasztók körében. Szerintük ugyanis ez azt mutatja, hogy “önmagában a tűcsere program nem működik,” ugyanis “a hepatitis C-vel fertőződött drogfogyasztók száma éppen akkor duplázódott meg, 2011 és 2014 között, amikor a tűcsere-programot folytatták”. Nos, szedjük szét egy kicsit ezeket a kijelentéseket!
Először is, az általunk közölt adatok megfelelnek a valóságnak. Ezt nem a TASZ állítja, hanem az Országos Epidemiológiai Központ, amelyhez közérdekű adatkéréssel fordultunk. Aki nem hiszi, olvassa el az OEK nekünk küldött levelét, itt! Ebből kiderül, hogy nem igaz, amit Kocsis Máté állított, miszerint a járványveszély nem valós, ezzel csak mi riogatjuk a közvéleményt - az általunk közölt adatok valósak. A Józsefvárosban egyébként korábban még a budapesti átlagnál is jóval magasabb, 70% körüli fertőzöttséget mértek, ami azóta valószínűleg már inkább 90% körül van. Az is kiderül a levélből, hogy akkor sem riogattunk, amikor arra figyelmeztettünk, hogy tavaly már HIV-pozitív drogfogyasztókat is kiszűrtek az OEK kampányszűrése során. Aki ezeket az adatokat kétségbe vonja, az a kormány által is hivatkozott, közös EU-s módszertannal gyűjtött, az Európai Unió felé leadott hivatalos jelentésekben szereplő adatokat vonja kétségbe! Döntse el az olvasó, kinek hisz jobban: egy fideszes képviselőnek, vagy az epidemiológusoknak.
Másodszor, a tűcsere programot nem 2011 és 2014 között, hanem 2006 és 2014 között folytatta a Kék Pont a Józsefvárosban. A fenti grafikon alapján látszik, hogy 2006 és 2011 között nem nőtt számottevően a hepatitis C fertőzések száma, míg 2011 után ugrásszerű, drámai növekedés kezdődött. Ez valószínűleg két folyamat együttes hatásának köszönhető. Az egyik folyamat a dizájner drogok injektálásának növekedése, ami 2009 után kezdődött. A dizájner drogokat jóval gyakrabban injektálják (akár napi 10-15-ször), mint akár a hagyományos heroint, akár az amfetamint, amit a fogyasztók korábban injektáltak.
A másik folyamat, hogy a növekedő tűigény nem párosult a steril eszközökhöz való hozzáférés növekedésével - hanem csökkenésével. A tűcsere programok ellehetetlenítése nem 2014-ben kezdődött, amikor a két legnagyobb programot bezárták, hanem 2011-ben. Ekkortól kezdve egyre kevesebb pénz, egyre több politikai támadás jutott a szakembereknek, akik munkatársaktól voltak kénytelenek megválni (a Kék Pont például 2012-ben egy tucat munkatársat volt kénytelen elbocsájtani, forráshiány miatt), korlátozták a nyitvatartási órákat és a kiadható tűk és fecskendők számát. Abban az időszakban, amikor az önkormányzat szerint “felelőtlen tűosztogatás” folyt a kerületben, valójában drámaian csökkent a kiosztott steril tűk aránya. Jóval kevesebb tűt adtak ki, mint 2011-ben, és jóval kevesebbet, mint amennyit az ENSZ ajánlásai megkövetelnek a hatékony járványmegelőzés érdekében. Az ENSZ ajánlása szerint 200 steril tű/kliens/év a HIV-járvány megelőzéséhez szüzkséges arány, Magyarországon azonban még 2011-ben is csupán évi 144/kliens/tűt osztottak ki, 2014-ben pedig kevesebb, mint a felét. 
A HírTV Magyarország élőben című műsorában parázs vita alakult ki
Ferencz Orsolya a "felelőtlen tűosztogatás" tézis igazolására emleget egy számot: 2011-ben, amikor még nem korlátozták a kiadható tűk számát, a Kék Pont tűcsere egyetlen egy kliensnek 19 ezer tűt adott. Minő felelőtlenség, hördülhet fel az olvasó! Ez azonban egy hazugság. Valójában arról volt szó, hogy egyetlen kliens 18856 fecskendőt vitt el, és 18997 fecskendőt hozott vissza, jóval többet, mint amennyit a közterületfenntartó munkatársai begyűjtöttek az utcán - tehát több, mint 100%-os cserét hajtott végre a központ, amiért elismerés illeti. Ez is mutatja, hogy a visszacserélési arány javításához nem a tűforgalom korlátozásán, hanem a fogyasztók motiválásán keresztül visz az út.
A tűcserék ráadásul a támogatás hiánya miatt kénytelenek voltak leépíteni az egyéb szolgáltatásokat is, mint a pszichoszociális tanácsadás, krízisintervenció. Az egyre nagyobb számú kliens egyre nagyobb tűigényének ostroma alatt egyre kevesebb munkatárssal, egyre kevesebb órában nyitva tartó programoknak erre már végképp kevés kapacitása maradt. A szakemberek mégis heroikus küzdelemet folytattak a túlélésért, sokan közülük önkéntesen, pénz nélkül, túlórázva, az önkormányzati lapok által feltüzelt helyi lakosság ellenszenvének kitéve. Pedig a Kék Pont még szakmai koncepciót is kidolgozott az új kerületi drogstratégiáról. Ebben a többlépcsős, integrált ellátórendszer korszerű koncepciója alapján egy komplex drogambulancia létrehozását javasolta. Az önkormányzat lesöpörte az asztalról az egészet. A tűcsere önmagában nem elég – de az, hogy kizárólag tűcsere folyt, nem a civilek, hanem az önkormányzat hibája!
A számokkal való trükközés, a felelősség tologatása és a cselekvés halogatása helyett illene végre kezdeni valamit ezzel a helyzettel. A tűzoltó nem felelős a tűzért, ha nem biztosítanak neki elég oltóanyagot és tűzoltót, hogy felvegye a harcot a lángokkal. Ha pedig még a tűzoltóállomást is bezárjuk, akkor ne csodálkozzunk, ha már az egész várost fenyegeti a tűzvész.
Sárosi Péter