Június elején a TASZ Mátraverebélyen forgatott filmje nagy felzúdulást váltott ki: bemutattuk, hogy a “biofűként” árult dizájnerdrogok fogyasztása már nem csupán nagyvárosi jelenség, a mélyszegénységtől sújtott kistelepüléseken is tömegessé vált. A film kapcsán az RTL Klub híradó stábja megkérdezte Rétvári Bence államtitkárt, aki kijelentette, hogy a kormány 1 milliárd forint többletforrást fog biztosítani a drogprevenció számára a következő félévben.
Költségvetési viszonylatban nem sok pénzről van itt szó, de a drogterület számára rengetegnek számít. Csak hogy képbe kerüljünk: 1 milliárd forint, az bizony csaknem háromszor annyi, mint amennyit a kormány egy évben a teljes kábítószerrel kapcsolatos kiadásokra fordít! A költségvetési törvény (2014. évi C. törvény) szerint 2015-ben a kormány 355 millió forintot fog költeni a teljes területre. Prevencióra, az ellátórendszer fejlesztésére, drogkoordinációra és kutatásra összesen.
Szakmai berkekben azonnal megkezdődtek a találgatások. Vajon milyen forrásból származó és milyen formában kiosztott pénzekről lehet szó? És ami a fő: mire lehet majd ezt a pénzt elkölteni?
Ha a szakmát hivatalosan megkérdezik, bizonyára rengeteg javaslat érkezik. A tűcsere programok áldatlan helyzetének javítása, ellenőrzött drogfogyasztói szobák, felépülési központ létrehozása, a megkereső programok elavult gépkocsi-parkjának felújítása, új gyermekaddiktológiai intézmények kialakítása és az iskolai drogprevenció fejlesztése. Az ellátórendszer olyan sok sebtől vérzik, hogy felsorolni is nehéz. A területen dolgozó szakmai szervezetek gyakran a megszűnés határán egyensúlyoznak.
A kormány által július 6-án közzé tett felhívás (TÁMOP-5.2.9.B-15/1) azonban csalódást keltett a szakemberekben. A pályázatot gyakorlatilag egy bizonyos szervezet (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal?) egy projektjére írták ki, három hónap alatt (!) kell elkölteni a teljes összeget, méghozzá “módszertani és humánerőforrás fejlesztés megvalósítására.” Az általam megkérdezett szakemberek mindegyike irreálisnak nevezte, hogy ilyen rövid idő alatt értelmes projektet lehessen levezényelni a drogprevenció fejlesztésére. Ilyen rövid idő alatt, a szakmával való konzultáció nélkül nem lehetett felmérni, mire is van valóban szükség. Azt pedig különösen felháborítónak tartják, hogy az egy évben iskolai drogprevencióra fordított összeg (60 millió forint) többszörösét költsék “módszertanra”, miközben maga a prevenció alig vegetál az országban!
Valószínűleg a miniszterelnökségen Lázár János emberei közül valaki észbe kapott, hogy nem költöttek el egymilliárdot az EU-s fejlesztési pénzekből. És ezt a pénzt 3, azaz három hónap alatt el kell költeni. Mit lehet csinálni 1 milliárddal három hónap alatt? Nyílt pályázatot (amire a civilek is pályázhatnak) már nem írhatnak ki rá. Így hát odaadják a kormány háttérintézményének, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalnak, módszertani és humánerőforrás-fejlesztésre. A tervek szerint úgyis ide lesz majd betagolva a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda.
Nem egy olyan szakemberrel beszéltem, aki szerint ez egyenesen a hűtlen kezelés iskolapéldája. Vannak olyan szervezetek, mint például a pécsi székhelyű INDIT alapítvány, amelyek évek óta hiába várnak arra, hogy a szabályos pályázati eljárás során elnyert EU-s fejlesztési pénzt kifizessék nekik.
Az egész történet több dolgot is jelez.
Először is, a drogkoordináció helyzetének meggyengülését az állami adminisztrációban. Az első Fidesz-kormány idején még helyettes államtitkár felügyelte a drogterületet, több tucat hivatalnokkal, és a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság ülésein miniszterek elnököltek. Jelenleg alig néhány túlterhelt, érdekérvényesítő képességgel alig rendelkező hivatalnok dolgozik a kábítószerügyi-koordináción. A költségvetési vitákból a drogterület leginkább vesztesként kerül ki.
Másodszor, hiányzik a szakmával való párbeszéd. A szakmával való koordinációt szolgáló Kábítószerügyi Tanács ülésein annak elnöke, Nyitrai Imre helyettes államtitkár még egyszer sem jelent meg. A szakmai konferenicákon való részvételt a politikai döntéshozók rendre lemondják (például a TASZ által szervezett ártalomcsökkentő konferencián, a szatymazi gyermekaddiktológiai konferencián vagy a Herbál Para című szakmai konferencián való részvételt). Pedig enélkül a felső szinteken nehéz átlátni, hogy mi történik valóban a területen.
Harmadszor, nem érvényesül a stratégiai tervezés. Hiába fogadtak el nemzeti drogellenes stratégiát 2013-ban, ahhoz az első kétéves cselekvési terv még mindig nem készült el. Pedig ez tenné lehetővé, hogy az ötlettelen kapkodás helyett oda lehessen fordítani a pénzt, ahol igazán szükség van rá. Például az ártalomcsökkentésre. Miközben két tűcsere program bezárt a fővárosban, a hepatitis C fertőzött drogfogyasztók száma duplájára nőtt három év alatt, a tűcserék már hónapok óta hiába várják azt a néhány millió forintos segélyt, ami az idei túlélésüket lehetővé tenné.
Sárosi Péter
Drogpolitikai Programvezető