Mit érdemel?

Mit érdemel az a szülő páros, aki a jelzőrendszer szerint nem megfelelően neveli a gyerekeit? A gyerekvédelmi törvény tökéletesen rendelkezik erről. Családba fogadás, helyettesítő szülői szolgálat, ideiglenes hatályú elhelyezés. Ha az utóbbi mellett döntenek, a szülőknek a törvény szerint harminc nap áll rendelkezésükre, hogy az okokat, amik a kiemeléshez vezettek megszüntessék, a gyakorlatban azonban ez többször harminc nap szokott lenni. Ha az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatakor még mindig fenn állnak a kiemelést indikáló okok, akkor a gyerekeket nevelésbe veszik. Ezt évente vizsgálják felül.

Mit érdemel az a jelzőrendszeri tag, aki nem tudja jól értelmezni a gyerekvédelmi törvényt és ebből kifolyólag nem tudja azt megfelelően alkalmazni? Mit érdemel az a gyerekjóléti munkatárs, aki hatóságot játszik, aki zaklat, aki magánéletet sért, aki a valóságnak nem megfelelőket, a valóságnak megfelelőként ír le egy környezettanulmányban?

Mit érdemel az a szülőpáros, akinek már négy éve nevelésbe vették a gyerekeit, s ez idő alatt új házat vettek – bár én személy szerint az előzőbe is bármikor beköltöznék, olyannyira rendben van - , apuka dolgozik, anyuka közmunkás, ha éppen van rá igény, aki minden helyi támogatás és segély nélkül boldogul, akinek rendben a kertje, portája, az élete. Mit érdemel az a szülőpáros, aki négy éve rendszeresen tart kapcsolatot a nevelésbe vett gyerekivel, akik felpakolva, ajándékokkal, gyümölccsel, édességgel érkezik minden láthatásra, aki együttműködik és jó kapcsolatot ápol a nevelőszülőkkel, aki minden jogi lehetőséget megragad, hogy világgá kiáltsa, szeretik a gyerekeiket és szeretnék őket ők nevelni.

Mit érdemel az a szülőpáros, akinek egyik tagja négy műszakban dolgozik, targoncás végzettsége ellenére segédmunkásként,  másik tagja március óta kéri a polgármestert, vegye fel közmunkásnak, de a válasz mindig ugyanaz. Nincs hely, várnod kell, majd értesítelek, ha van hely.

Mit érdemel az a gyerekjóléti szakember, aki – véleményen szerint erős szereptévesztésben – a nevelésbe vett gyerekek két hetes nyári szüneti láthatása alatt két naponta látogatja a családot, előre be nem jelentett időben, mindig máskor és másba nem tudván belekötni, lekapja az anyukát a körméről, amiért látott egy eldobott zsebkendőt az udvaron, s amiért két napig száradt a szőnyeg a kertkapun?

És végül egy igazán fontos kérdésem lenne. Mit érdemel vajon az a polgármester, akitől március óta kér egy asszony közmunkát, de eddig nem tudott neki adni. Majd értesülve a gyerekjóléti szakembertől arról, hogy a négy éve nevelésbe vett gyerekek idén nyáron kétszer két hétre otthon lehetnek a szülőkkel, a közmunkát – hogy, hogy-hogy nem – éppen a második láthatás időpontjára időzíti. Jaj, nem. Most csúsztatok. A  közmunkát akkor kell felvenni az anyukának, amikor a gyerekek az első láthatásból visszamentek a nevelőszülőkhöz, de logikusan anyuka éppen közmunkás lesz, mikor a második két hetes szünetre hazajöhetnek.

Mit érdemel az a polgármester, akitől a fent nevezett anyuka egy méltányossági kérelemben azt kéri, hogy az alatt a két hét alatt, míg itthon lesznek újból a gyerekek, mentesülhessen a közmunka alól, kaphasson szabadságot, tolják ki a szerződését két héttel, bármi, csak ne veszítse el a közmunkát, mint egyetlen munkalehetőséget közel s távol és ne kelljen lemondani a gyerekek itthoni nyári szünetét.

Mit érdemel az a polgármester, aki erre válaszul két hétre köt munkaszerződést, felhívva a figyelmet arra, hogy nem tudja, mikor tud újból munkát felkínálni, fel fog venni valaki mást a helyére, nem tud rá várni két hetet. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a szóban forgó anyuka többed magával utcai munkára van beosztva, az utcai szemeteseket üríti a faluban, illetve az eldobált szemetet gyűjti műanyag zsákba.

Mit érdemel tehát az a polgármester, aki tudja, hogy a szociális segély folyósításához minimum harminc nap ledolgozott közmunka szükséges, mégis szemrebbenés nélkül fosztja meg ettől egy választóját.

S végül. Hogy lehet, hogy ha a szóban forgó anyuka – jogvédők segítségével - a gyámhivatal állásfoglalását kéri az ügyben – értsd: mégis, hogyan választhatnék a gyerekeim láthatása és a megélhetésem között – rögtön lesz újból közmunka. Fura világ ez. Nem érdemel semmit.

Tóth Anita, a TASZ Roma Programjának terepmunkása