A magyar hatóságok sorozatosan megsértik a sajtószabadságot

A röszkei határátkelő lezárását követően zavargások alakultak ki. A menekültek egy része erőszakosan akarta áttörni a határzárat, míg mások békésen tüntettek. Teljesen természetes, hogy a sajtó is jelen van a magyar-szerb határon és az eseményekről tudósít, különösen amikor a nyugati sajtóban hetek óta vezető hír az, hogy hogyan bánnak a magyar hatóságok a  menekültekkel.

Kovács Zoltán kormányszóvivő téved, amikor azt mondja, hogy „az újságíróknak a saját biztonságuk érdekében semmi keresnivalójuk nincs ilyen helyen. Az intézkedő rendőr pedig ilyenkor nincs mérlegelési helyzetben, hogy ki a támadó és ki a média képviselője.“ Az újságírónak valójában nemcsak joga van ott tartózkodni, hanem szakmai kötelezettsége tájékoztatni, az intézkedő rendőrnek pedig meg kell tudnia különböztetni a rá támadó embertől az újságírót, ahogy a kődobálótól a békésen játszó gyereket. A rendőrségi törvény kimondja, hogy a rendőrnek „több lehetséges és alkalmas kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.“

A sajtó nem korlátozható abban, hogy beszámoljon a menekültekkel kapcsolatos hírekről. A rendőrökre nem támadó, az eseményekről tájékoztató újságírókkal szemben a rendőrség nem alkalmazhat kényszerítő eszközt. Az újságírók azért, mert a munkájukat végzik,  nem állíthatók elő. A rendőrök nem töröltethetik az újságírók által készített fénykép- vagy videófelvételeket azért, mert azokon rendőrök szerepelnek. Ezek a jogszerűtlen intézkedések egyúttal a sajtószabadság sérelmét is jelentik.

A sajtónak Magyarország jelenlegi állapotában különösen fontos szerepe van. A szélesebb közvélemény ugyanis kizárólag a sajtón keresztül tud hiteles információhoz jutni. Ugyanezen az alapon jogszerűtlen az általános tilalom, miszerint  a menedékkérőket befogadó állomásokra nem léphetnek  be az újságírók. Az, hogy mi történik ezeken a helyeken a sajtó hivatott közvetíteni, a közvéleménynek pedig joga van tudni a hatósági működésről és a túlkapásokról is. Ezt Pintér Sándorral is közöltük, ám a megbízásából válaszoló Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója nevetséges indokokkal próbált érvelni a korlátozás mellett: szerinte a sajtószabadság és a közönség tájékoztatáshoz való jog úgy érvényesül, hogy a BÁH folyamatosan tájékoztatja a sajtót a befogadó állomásokon fennálló helyzetről. A kijelentés abszurditása nyilvánvaló: eszerint az újságírók helye a szerkesztőségben van, és majd a különböző állami szervek tájékoztatják őket arról, hogy mi folyik az országban, hiszen teljesen felesleges a történéseknél fizikailag is jelen lenniük.

Az újságírók megverése, előállítása, munkavégzésük akadályozása a sajtószabadság súlyos sérelme. A TASZ ingyenes jogsegélyt kínál a sajtó munkatársainak, ha a hatóságok bármilyen formában akadályozzák a munkavégzésüket. Ebben az esetben írjanak e-mailt a tasz@tasz.hu-ra.

Simon Éva