Ágyban, párnák közt, egyedül

Egy idős férfi kezdődő bélelzáródással az onkológiára került, ahol azonnal meg kellett műteni. A fiát tájékoztatták a nem túl kedvező kilátásokról, miszerint legjobb esetben is csak hónapjai vannak hátra. A műtétet követően nem sokkal romlani kezdett a beteg állapota és az ápoló jelezte a családnak, hogy búcsúzzanak el tőle. A kórházi dolgozók azonban nem biztosították ezt a lehetőséget.

 

Az egészségügyi törvényben foglalt jog, hogy a súlyos állapotú beteggel folyamatosan együtt maradhat a hozzátartozója, ennek korlátja lehet, hogyha ez más beteget zavar vagy akadályozza az ellátást. Ezesetben arra hivatkoztak, hogy puszta jelenlétével zavarja a család a többi beteget így nem volt lehetőségük az utolsó órákat a beteggel tölteni.

A doktornő álláspontja az volt, hogy őrizzék meg inkább a szép emlékeket, és legfeljebb a folyosón várakozhatnak. Tény, hogy az egészségügyi törvény ismeri a kapcsolattartás korlátozásának lehetőségét, ám annak alapos indoka kell legyen. Ebből az esetből is világosan látszik, mennyire embertelen és méltánytalan helyzeteket szül, ha nem mérlegelik az egyedi helyzetben, netán visszaélésszerűen alkalmazzák a korlátozás lehetőségét. A leírt esetben ráadásul a családtagok a folyosón pontosan látták, hogy azon az éjjelen, amit a folyosón, a padon kényszerültek tölteni, a beteg szobájában semmilyen mozgás, esemény nem volt, amit az esetleges jelenlétükkel zavartak volna. Szerintünk teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy orvos határozza meg, hogy „jó”-e látogatni a beteget. Ezt a hozzátartozókra kell bízni.  Persze nehéz egy nagy intézményben nyugodt feltételeket biztosítani arra, hogy az utolsó perceket meghitt körülmények között tölthessék el, de akadályozni semmiképpen sem szabad, mert amellett, hogy jogsértő, igencsak embertelen is.

A TASZ Gyerekkel vagyok kampánya során azt vizsgálta, mennyire érvényesül az egészségügyi törvényben foglalt egyik legfontosabb betegjog: a kapcsolattartás joga. Azt gondoljuk ez a jog különösen jelentős egy beteg, kiszolgáltatott ember esetében, különösen akkor, ha gyermekről vagy igen súlyos állapotú személyről van szó. Hiába azonban a jó törvény, amely a nap huszonnégy órájában biztosítja a hozzátartozó jelenlétét mind a gyermek, mind a súlyos állapotú felnőtt mellett, a gyakorlat korántsem ennyire egyértelmű. Van szép számmal olyan intézmény, ahol emberséges hozzáállással nagyon gördülékenyen működik a rendszer, ám sajnos sok helyen nem biztosítják a folyamatos hozzátartozói jelenlétet, de még a látogatást is erősen korlátozzák. A felmérésünk eredménye itt tekinthető meg. 

A célunk az, hogy minden kórház a törvénynek megfelelően működjön, és a helyben szerkesztett házirendek ne szűkíthessék a törvényben foglalt jogokat, ezért a felmérésünk tapasztalatai alapján egy 13 pontból álló javaslatcsomagot fogalmaztunk meg, melyet eljuttattunk a betegjogok érvényesítéséért felelős szerveknek és az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak is. Kértük az erre hatáskörrel rendelkező szerveket, hogy felügyeljék az intézmények működését, és szólítsák fel az érintett kórházakat, hogy változtassanak, ahol szükséges. Kezdeményeztük továbbá, hogy tartsunk egy egyeztetést, ahol kidolgozhatjuk a leghatékonyabb megoldásokat az összes szempont figyelembe vételével, ám az alábbi levélből úgy tűnik, ez a kérés elkerülte az államtitkárság figyelmét. Sajnálattal vettük azt is, hogy az eltérő működéssel és feladatellátással (ún. progresszivitási szint) indokolták a különbségeket, holott azonos osztályokat (gyermekosztályok, és szülészet-nőgyógyászati osztályok) vizsgáltunk. Továbbra is kitartunk amellett, hogy fontos a kapcsolattartás jogát a törvénynek megfelelően biztosítani: azt gondoljuk, a házirendek nem szabhatnak szűkebb feltételeket a hozzátartozókkal való együtt tartózkodásra, mint a törvény jogsértő, hogy e jelentős betegjog tartalma a gyakorlatban korlátozásra kerül így válaszlevelünkben ismételten kértük az államtitkárság intézkedését és a konzultációt.

Addig is, amíg változást tudunk elérni, a praktikus tanácsunk az, hogy pontosan legyünk tisztában a betegjogainkkal, és ragaszkodjunk ahhoz, hogy azok érvényesülését ne akadályozzák.

Bence Rita

A kép forrása: http://compfight.com/