Felkeltette a kormány figyelmét is: az országos népszavazásokon a magyarországi lakcímmel soha nem rendelkezettek is szavazhatnak. Vélhetőleg a vasárnapi bolti zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezések nyomására egy új rendeletben azt is bebiztosították: a határon túliak ne maradjanak le az országhatáron belül élők mindennapjait alapvetően befolyásoló döntésekbe való beleszólásról – két választás között, a népszavazásokon sem. Őket az Nemzeti Választási Iroda figyelmezteti ezentúl a regisztrálásra. A külföldön tanuló, dolgozó, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok értesítésére nem tesznek hasonló erőfeszítést. De pontosan hogyan használná a határon túli szavazókat a kormány a népszavazások leszerelésére?
Kormányok vs. népszavazások
A kormányon lévő politikai erőknek jellemzően nem érdeke, hogy az országos népszavazási kezdeményezések sikerre jussanak. A közelmúlt népszavazási tragikomédiáiban főszereplő, vasárnapi bolt-zárvatartással kapcsolatos kezdeményezések elbuktatása például a kormány elemi érdeke, hiszen arra deríthet fényt: a kormány nem azt teszi, amit a választópolgárok akarnak.
A kormányok népszavazás-ellenessége persze általánosabb jelenség. A polgárok által szervezett népszavazási kezdeményezések ugyanis általánosságban is olyan ügyeket érintenek, amelyekben a kormány nem választópolgárai érdekében, hanem az ő érdekükkel ellentétesen akar eljárni. Ha választott képviselőink hajlandóak lennének a választópolgárok számára fontos kérdésekben a választópolgárok akaratának megfelelő döntést hozni, illetve ezt az akaratot kifürkészni, eleve nem is lenne szükség arra, hogy választópolgárként népszavazást kezdeményezzünk. Mivel népszavazást szervezni nehéz, akkor vágunk bele, ha más utak már lezárultak előttünk. Az ilyen kezdeményezések sikere ezért mindig komoly presztízs-veszteség egy kormánynak.
Hogyan tudja leszerelni a kormány a külhoni szavazók mozgósításával a népszavazási kezdeményezéseket?
Akár szavaznak, akár nem, a kormány nyert
Amint összegyűlik egy országos népszavazás kiírásához szükséges számú aláírás, az Igazságügy Minisztérium által módosított rendelet (a 27/2015 (X. 16.) sz. rendelet alapján módosított 17/2013 (VII. 17.) KIM rendelet) szerint a Nemzeti Választási Iroda minden, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárt tájékoztat arról, hogyan kérhetik névjegyzékbe vételüket, illetve hogyan frissíthetik a névjegyzékben tárolt adataikat. Akik nem követik a magyarországi eseményeket, azok is értesülnek róla, hogy szavazhatnak. Így például ha esetleg sikerrel jár valamelyik, a vasárnapi kötelező zárvatartás megszüntetésére irányuló népszavazási kezdeményezés, még a népszavazás kiírása előtt értesül több százezer választópolgár Kanadától Ausztrálián át Szerbiáig és Romániáig arról, hogy ők is részt vehetnek a népszavazáson. Az ő névjegyzékbe vételük pedig egy kiélezett népszavazás esetén eldöntheti a népszavazás kimenetelét – akár szavaznak, akár nem.
Egyértelműbb, miért dönthetik el a külhoni magyar szavazatok a népszavazás kimenetelét, ha szavaznak. Már most több, mint 231 ezer magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgár szerepel a névjegyzékben (2015. nov. 3-ai adat). Ez az összes, névjegyzékbe vett választópolgár 2,8%-a – nem tudhatjuk, hányszorosára nő ez az arány, amint a mozgósítás megkezdődik. Ha magas lenne a határon túli szavazók körében a részvétel aránya, és a szavazók többsége ugyanazt az eredményt támogatná, már ekkora mennyiségű szavazó is komolyan befolyásolhatná a népszavazás eredményét.
De még ha nem lenne egységes valamelyik eredmény támogatása a határon túlról szavazók körében, szavazataik akkor is eldönthetnék a népszavazást. A levélben leadott szavazatokat ugyanis bárki összegyűjtheti és továbbíthatja a Nemzeti Választási Irodának– vagy éppen dönthet úgy is, hogy csak az egyik vagy másik eredményt támogató szavazatokat továbbítja, a többit pedig megsemmisíti.
Talán kevésbé világos, hogy a határon túli választópolgárok regisztrációja akkor is eldöntheti a népszavazás eredményét, ha végül nem is szavaznak. A népszavazás eredménye ugyanis csak akkor érvényes – vagyis csak akkor "nyer" rajta bármelyik válaszlehetőség –, ha legalább a névjegyzékben szereplő választópolgárok 50%-a plusz egy ember érvényesen szavazott. Ezért pusztán a névjegyzék felduzzasztása is a népszavazás kudarcát jelentheti: minél több kizárólag külföldi lakcímmel rendelkező választópolgár szerepel a névjegyzékben, annál nehezebb lesz érvényes népszavazást tartani – hiszen annál több ember távolmaradását kell ellensúlyoznia aktív szavazóknak. Erre kell tehát számítani, ha a külhoni választópolgárok végül úgy gondolják: a vasárnapi zárvatartás végtére is nem az ő ügyük, nem az ő életüket befolyásolja hétről hétre, hogy hétvégén mikor vásárolhatnak, nem az ő boltjaik tehetnek szert vagy vannak eltiltva a vasárnapi profit-termeléstől, és nem az ő munkavállalásukat szabályozza bolti alkalmazottként a kötelező zárvatartás vagy annak eltörlése. Ha elég sokan így gondolkodnak, tartózkodásukkal ugyanúgy vagy akár még jobban rontják a sikeres népszavazás esélyét, mintha szavaznának. Ha tartózkodásukkal a népszavazás érvényességét veszélyeztetik, akkor persze mindkét lehetséges kimenetel veszélyben van: ha a népszavazás érvénytelen, akkor se a nemek, se az igenek nem nyertek. A gyakorlatban azonban az érvénytelen népszavazásokkal mindig az nyer, aki a jelenleg hatályos szabályozás megtartását támogatja. Vagyis a kormány akkor is jól jár, ha a határon túliak egy esetleges vasárnapi zárvatartásról szóló népszavazáson – a 2014-es országgyűlési választással ellentétben – ezúttal nem támogatják elsöprő többséggel a kormány álláspontját, hanem csak tartózkodnak, ám ezt névjegyzékbe vett polgárokként teszik.
A beleszólás joga már önmagában is beleszólás
Az új rendelet végső soron csak tovább rontja az eleve alkotmányellenes helyzetet a határon túli választópolgárok mozgósításával. Az alapvető probléma azonban az a 2013 óta fennálló állapot, hogy olyan állampolgárok is választójogosultak az országgyűlési választásokon és az országos népszavazásokon, akiket nem érint és akiken nem kényszeríthető ki a Magyarországon alkotott jog. A népszavazások esetében ennek visszássága csak még egyértelműbb. Egyrészt azért, mert az érvényességhez szükséges magas részvételi küszöb miatt a határon túliak pusztán választójogosultságuk révén is befolyásolják az országos népszavazások kimenetelét, anélkül, hogy szavaznának. Másrészt a népszavazások esetében teljesen vitathatatlan, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazók pontosan ugyanannyi és ugyanakkora súlyú szavazattal bírnak, mint a magyarországi lakcímű választópolgárok. Noha életükre semmilyen hatással nincs – például – a boltok vasárnapi nyitva- vagy zárva tartása, nem kizárt, hogy végeredményben ők fogják eldönteni egy erről szóló jövőbeli népszavazás eredményét. Ez pedig nem fér össze a politikai közösség liberál-demokratikus elképzelésével, függetlenül attól, hogy névjegyzékbe vételük vagy részvételük történetesen a zárva tartás vagy pedig a nyitva tartás ügyének kedvezne. Nem lehet kétségünk persze afelől, hogy a kormány új rendelet-módosításával melyik kimenetel érdekében változtatott ismét a népszavazási eljárás részletein, bármiféle ésszerű indok nélkül.
Mráz Attila
Politikai Részvételi Jogi Program
A kép forrása: http://compfight.com/