2015. október 1-jén az információszabadság törvényben jelentősen bővült annak a lehetősége, hogy az adatigénylés teljesítések költségeit áthárítsák az adatigénylőkre. Az törvény szerint a közfeladatot ellátó szervek az adatot igénylőkkel fizettethetik meg az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét is. Az adatkezelők csak akkor élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha az adatigénylés teljesítése alaptevékenységük ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár.
1. Ezzel a módosítással mi a kezdettől fogva nem értettünk egyet, mégpedig két okból. Egyrészről az új szabályozás önkényes jogkorlátozásra adhat alapot. A közérdekű adatot kezelő, tehát az a szerv, amely köteles megismerhetővé tenni az adatokat, maga állapítja meg ugyanis azt, hogy mikor jár ilyen aránytalan igénybevétellel a törvényi kötelezettségének teljesítése. A törvény nem tisztázza, mit jelent a „közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás” fogalma és azt sem, hogy mi minősül e munkaerőforrás „aránytalan mértékű” igénybevételének. A törvény összegszerű korlátokat sem határoz meg a költségtérítésnek, ezt további jogszabályra utalja, amelyet még nem alkottak meg. A költségtérítést és annak összegét így a közérdekű adatokat kiadni köteles szervek önkényesen állapítatják meg.
Másrészről a munkaerő-ráfordítással összefüggésben felmerült költségek áthárítását azért is elfogadhatatlannak tartjuk, mert azon az elképzelésen alapul, mintha az államnak és a közfeladatot ellátó szerveinek nem lenne alapvető feladata a nyilvánosság tájékoztatása. Az államnak az információszabadság érvényesülésével összefüggő feladatai nem merülnek ki abban, hogy nem akadályozhatják meg az információszabadság érvényesülését, az államnak és szerveinek biztosítania kell a demokratikus közvélemény kialakulásának feltételeit és ennek működését is fenn kell tartania. Ebből pedig az következik, hogy minden közfeladatot ellátó szerv lényegéhez tartozik a működésének főszabályszerű nyilvánossága, és ennek biztosítása az alapfeladatának elidegeníthetetlen része. A törvény hivatkozott rendelkezései alapján azonban úgy tűnhet, mintha a nyilvánosság intézményeivel, így az adatigényléssel kapcsolatos teendők a közfeladatot ellátó szervezetek extra tevékenységei lennének, amelyeket nem az alapfeladatai körében, hanem azon túl végeznek.
2. Jelenleg további jogbizonytalanságot okoz az, hogy a kormány mindmáig nem alkotta meg azt a rendeletet, amely a közérdekű adat iránti igény teljesítéséért fizetendő költségtérítés megállapítható mértékét és felső összeghatárát szabályozza. Bár a törvény úgy fogalmaz, hogy a megtéríttethető költségek megállapítható mértékét jogszabály határozza meg, ilyen jogszabály nem létezik. Az állami szervek tehát valóban önkényesen állapítanak meg költségtérítéseket, előfordult már, hogy többmillió forintos költségtérítési igény kilátásba helyezésével tántorítottak el újságírót attól, hogy közérdekű adatokat kérjen ki. A kormány jogalkotási mulasztása így tovább súlyosítja az információhoz való jog sérelmét.
A közérdekű adatokat kezelő állami szervek a kormány jogalkotói mulasztásából eredő terhet nem háríthatják át a polgárokra. Ebből következően, amíg nincsenek a költségtérítés megállapításának világos és ellenőrizhető szabályai és jogszabály nem határozza meg a költségtérítés maximális összegét, a közfeladatot ellátó szervek nem élhetnek a költségtérítés megállapításának jogosítványával, az igényelt közérdekű adatokat továbbra is költségtérítés nélkül kell megismerhetővé tenniük. Minden adatigénylőt arra buzdítunk, hogy akivel szemben mégis érvényesítenek ilyen költségtérítési igényt, bíróság előtt vitassa azt ezen érvek alapján.
Szabó Máté
A kép forrása: http://compfight.com/