A március 15-i Orbán-beszédre tekintettel a TEK területlezárást rendelt el a Múzeum körútra a Nemzeti Múzeum előtt. Csakhogy ez a terület egy törvény által védett demonstráció helyszíne is egyben. Kihívás ez a rendőrség számára, amit nem lesz egyszerű megoldania. Ám ha kizárólag a jogszerűség talaján marad, akkor nem is lesz lehetetlen.
A magyar jog szerint sem az állami rendezvény, sem a tüntetés nem élvez elsőbbséget egy másikkal szemben, és egyik sem lehetetleníti el a másikat. Ennek megfelelően a jelen esetben a helyszínt, a Múzeum körút Nemzeti Múzeum előtti részét meg kell osztani az állami ünnepség és a bejelentett rendezvény között, a rendőrségnek pedig az a dolga, hogy mindkét rendezvény törvényes lefolyását biztosítsa: minden, ott ünneplő honpolgár jogait biztosítania kell, akár a miniszterelnök beszédét megy meghallgatni, akár tiltakozni megy oda.
A rendőrség meghatározó pozícióban van a bejelentett rendezvény biztosítása szempontjából, mert gyülekezési jogi ügyekben kizárólagos illetékessége van: a rendezvény biztosításával kapcsolatos minden döntésért kizárólagos felelősség terheli. Ennek megfelelően a rendőrséget terheli a gyülekezési jog biztosításának pozitív, tevőleges kötelezettsége is. Az állami ünnepség biztosításáért viszont nemcsak a rendőrség, hanem a TEK is felelős – tekintettel arra, hogy azon védett személy – a miniszterelnök – is meg fog jelenni. A rendőrségnek tehát nemcsak az állami ünnepség biztosítását kell ellátnia, hanem a bejelentett, törvényesen szervezett rendezvény résztvevőit megillető gyülekezési jog gyakorlásának biztosítását is. Önmagában ez nem egy bonyolult feladat, megfelelő személyzettel, infrastruktúrával és logisztikával mindkét feladat teljesíthető. Az igazi nehézség abból adódik, hogy a TEK, a védett személy biztonságára tekintettel az egész Múzeum körutat teljes szélességében lezárta, és felkérte a rendőrséget a közreműködésre. Innentől a rendőrség lélekjelenlétén múlik, hogy megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a bejelentett rendezvény a területlezárás ellenére is megtartató legyen. A szervezeti érdek nyilván azt diktálja, hogy tegyen meg mindent a TEK zavartalan tevékenykedése érdekében. Az eddigi tapasztalatok alapján a rendőrség hajlamos arra, hogy szolgaian alávesse magát a TEK akaratának, tekintet nélkül arra, hogy ezzel megszegi a rendezvények biztosításával kapcsolatos kötelezettségét (részletesen itt és itt). Talán a rendőri vezetés úgy gondolja, hogy ha nem ezt teszi, akkor nyílt konfrontációt kellene vállalnia a TEK-kel.
Pedig, ahogy említettem, ha a rendőrség komolyan venné a jogokat, akkor nemcsak a legalitás talaján maradna a tevékenysége, de konfrontálódnia sem kellene. Először is, a gyülekezési jog mindig elsőbbséget élvez azon érdekkel szemben, hogy egy védett személy biztonságban megjelenjen valahol. A gyülekezési jog ugyanis az Alaptörvényben védett alapjog, korlátozására csak más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelme érdekében van lehetőség (Alaptörvény I. cikk). Az Európai Emberi Jogi Egyezmény sem sokkal engedékenyebb: a gyülekezési jog korlátozására egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében ad lehetőséget. A védett személy szónoklata egy nyilvános rendezvényen, és hogy ott ő ezt biztonságban tegye, ugyan fontos dolog, ám sem alapvető jognak, sem alkotmányos értéknek, sem az emberi jogi egyezményben felsorolt körülményeknek nem minősül. A következtetés nem nehéz: ha a TEK-nek a védett személy biztonsága érdekében elrendelt intézkedése korlátozná a bejelentett rendezvény résztvevőinek gyülekezési jogát, akkor a rendőrségnek a TEK-kel szemben is biztosítania kellene a gyülekezés háborítatlanságát.
Másodszor, a rendőrségi törvény, ami alapján a területlezárást elrendelik, nem kógens szabályokat ír elő, hanem felhatalmazásokat biztosít: olyan lehetőségeket, amelyekkel a rendőrség vagy élhet, de nem kötelező: a rendőrség a közterületet a forgalom elől elzárhatja, vagy azt korlátozhatja, megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen, vagy onnan távozzék, az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti, ruházatot járművet átvizsgálhat, veszélyes anyagokat és eszközöket lefoglalhat, a lezárt területre való bevitelüket megtilthatja. Ha él is ezekkel a felhatalmazásokkal, csak a szükséges mértékben és ideig, és csak indokolt mértékben teheti. Mivel mindezt a TEK határozata is tartalmazza, a rendőrség még formálisan sem tér ki a főigazgató felkérése elől, ha a bejelentett rendezvény megtartását a lezárt területen is lehetővé teszi.
Végül, ha a helyszín fizikai adottságait tekintjük, akkor számításba kell venni, hogy a Múzeum körút nem egy sikátor. Nemcsak arra van hely, hogy egy tüntetés is elférjen az állami ünnepség mellett, hanem arra is, hogy a rendőrség biztonságosan megoldja a két rendezvény résztvevőinek térbeli szétválasztását, és biztosítsa mindkét rendezvény megtartásának lehetőségét. Éppen emiatt helyezte hatályon kívül a bíróság a rendőrségnek a lehetetlenséggel érvelő határozatát. Amennyiben pedig ilyenek a helyszín térbeli adottságai, úgy minden bizonnyal a védett személy biztonságának garantáláshoz szükséges tér is rendelkezésre áll. Ebből persze nemcsak az következik, hogy a rendőrség anélkül is meg tudja oldani a védett személy biztonságos mozgásához szükséges terület szabadon tartását, hogy a rendezvény megtartását ellehetetlenítené – hanem az is, hogy végső soron indokolatlan volt lezárni teljes szélességében a Múzeum körutat.
Elhisszük, hogy nem egyszerű a jog talaján megállni, főleg a TEK-kel szemben. De a jogszerűség ezt megkönnyíti!
Hegyi Szabolcs
gyülekezési jogi programvezető
A kép forrása: http://compfight.com/