Talán más is találkozott olyan vizsgáztatóval, aki köszönés után be is írta az ötöst, hogy ezt követően fesztelenül beszélgethessen a hallgatóval. Hasonló manővert mutatott be az ENSZ Kábítószerügyi Hivatala is, amikor már a magas szintű találkozó nyitóülésén elfogadta a záródokumentumot. Más kérdés, hogy a hivatal vezetőségét egyáltalán nem érdekelte a vizsgázók, jelen esetben a tagállamok véleménye.
„Épp az volt a cél, hogy megspóroljuk a vitát egy olyan dokumentumról, amit a márciusi bécsi ülésszakon már konszenzussal elfogadtak a tagállamok” – ezt bírta válaszolni Jurij Fedotov, az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) vezetője a Drogriporter kérdésére, mely azt firtatta, vajon nem lett volna logikusabb a témák megvitatását követően elfogadni a közös állásfoglalást.
Pedig sokan komoly várakozásokat fűztek az ENSZ Közgyűlése által 1998 óta először megrendezett, kábítószerekkel foglalkozó különleges üléséhez (UNGASS). Már csak azért is, mert a tervezett időpontot azok a mexikói, kolumbiai és guatemalai elnökök hozták korábbra két évvel, akik országában elviselhetetlen mértékűvé vált a drogkartellek pusztítása. A feketepiac szereplőit pedig épp az ENSZ tiltó kábítószerügyi egyezményei engedték ki a palackból, és az elmúlt évtizedek alatt hatalmuk akkorára nőtt, hogy komplett államokat hajtanak irányításuk alá. Ám azoknak, akik abban bíztak, hogy a tagállamok szabadabb kezet kapnak a tiltott szerek meghatározásában, csalódniuk kellett.
Az UNGASS záródokumentuma ugyanis már az első oldalán tisztázza, hogy illeszkedik a tiltott szereket tartalmazó, három ENSZ kábítószerügyi egyezményhez, így ne is reménykedjen senki abban, hogy holmi kannabisz legalizációval kihúzhatja a helyi drogmaffia méregfogát. Az ENSZ tehát úgy döntött, hogy ha már megfőzték, akkor egyék is tovább jóízűen a drogellenes háború fogását, hiába figyelmeztetett több szakértői csoport, hogy a hibás recept miatt az egész világ olyan mellékhatásokat tapasztal, mint az olcsóbb és veszélyesebb drogok elterjedése, a tömeges bebörtönzések, az erőszak és a korrupció elharapózása, a problémás szerhasználók rejtőzködése, miközben a lakomáért Michelin-csillagos árat fizetünk.
Nem csoda, hogy egyre több állam áll fel az asztaltól, hogy új recept után nézzen. A reformokban gondolkodók rendre a kannabiszban találják meg az ENSZ egyezmények Achilles-inát, mely világszerte a legszélesebb körben fogyasztott tiltott drog, így a feketepiac belőle húzza a legnagyobb hasznot, miközben a kutatások szerint használata kevesebb kockázatot jelent számos legális társánál. Az ülésen a drogkartellek pusztításában leginkább érintett Mexikó elnöke bejelentette, hogy drogpolitikájában az emberi jogokat helyezi előtérbe. Tovább halad a dekriminalizáció útján és engedélyezi a kannabisz gyógyászati célú alkalmazását. Csehország egészségügyi minisztere szintén az orvosi kannabiszra hegyezte ki beszédét. Büszkén számolt be arról, hogy drogpolitikájuk a tudomány eredményein alapszik, ennek is köszönhető, hogy belevágtak a gyógyászati kannabisz programba, amit sikertörténetként jellemzett. Jamaica arra szólított fel, hogy távolítsák el a kannabiszt az ENSZ egyezményekből és a tagállamok kapjanak szabad kezet drogpolitikájuk kialakításában, hogy kiemelt szempontként kezelhessék az egészséget, az emberi jogokat és a polgárok biztonságát. Márpedig ezek fejlesztéséhez szerintük a kannabisz szabályozott piaca az út. Hasonló véleményre helyezkedett Kanada egészségügyi minisztere, aki arra használta ki az UNGASS adta nyilvánosságot, hogy bejelentse: ENSZ egyezmények ide vagy oda, országa 2017-ben legalizálni fogja a kannabiszt nem csupán orvosi, de rekreációs célokra is.
De ne legyünk igazságtalanok az UNGASS záródokumentumával kapcsolatban. Komoly haladás, hogy eltolódott a hangsúly a drogmentes világ hajszolásáról, az egészséges élet felé, külön pontot érdemeltek az emberi jogok, felmerül a helyi drogtörvényekkel való kísérletezés lehetősége, valamint elismeri, hogy a palliatív kezelés működésének sok esetben maga a nemzetközi drogszabályozás áll az útjában. E változásokból kiolvashatók az ENSZ tétova lépései abba az irányba, hogy a droghasználatot globálisan ne a büntetőjog, hanem az egészségügy és az emberi jogok szemüvegén keresztül nézzük. Régóta hangoztatjuk ezt a TASZ-on belül is, amikor például a drogterület kezeléseinek és beavatkozásának alulfinanszírozottsága vagy a tűcserék bezáratása miatt emeljük fel a hangunkat. Ezért nehezményezzük, amikor a drogterület éves akciótervéből mellőzik a költségvetést és a támogatott tevékenységek pontos megnevezését és prioritás hiányában említést sem tesznek az alacsonyküszöbű beavatkozásokra szánt forrásokról, melyek nemcsak a szerhasználók, hanem az egész társadalom érdekeit szolgálják. Ha valamit, hát az egészségügyi és az emberi jogi megfontolások elsőbbségét átvehetnénk az ENSZ drogügyi célkitűzéseiből.
Kardos Tamás
A kép forrása: drogriporter.hu