Kaszás Zsoltnak* elege lett a menekültellenes plakátokból. Elege lett abból, hogy idegengyűlölő üzenetek kéklettek mindenhol az ő adóforintjaiból, miközben a közmédiából is megállás nélkül ömlött a menekültellenes propaganda. Ahhoz az eszközhöz nyúlt, amelyhez rajta kívül még számos magyar polgár: festéket és ecsetet ragadott, és lefestette a gyülölködő üzeneteket.
Nem számított azonban arra, hogy az elcsepegtetett festéknyomokat követve a tettrekész rendőrök még aznap éjjel felkeresik a lakásán, és álmából felébresztve azon melegében be is kísérik az őrszobára. A rendőri intézkedést igazságtalannak és túlzónak tartotta, ezért “Orbán kutyáinak” nevezte az intézkedő rendőröket, akik ezt nem tűrhették, és becsületsértés miatt büntetőeljárást indítottak Kaszás ellen. Ugyanebben az eljárásban vonták felelősségre a plakát átfestése miatt is.
A büntetőeljárásban a TASZ ügyvédje képviselte őt, aki azzal érvelt, hogy Kaszás egy alapjogot, a szólásszabadsághoz való jogot gyakorolta, amikor lefestette a plakátot, és akkor is, amikor a rendőrök fellépése miatt később kritizálta őket. A rendőrökkel szemben megfogalmazott kritikáért a büntetőjogi felelősségre vonást túlzónak nevezte. A bíróság azonban egészen formabontó jogi érveléssel állapította meg Kaszás bűnösségét.
Ha egy bíróság utólag megbüntet valakit a véleménye miatt, azzal a szólásszabadságát korlátozza az állam. Amikor egy bíróságnak az alapjogok korlátozásáról kell döntenie, az általános alapjogi tesztet, a szükségességi-arányossági tesztet kell alkalmaznia. Ügyvédünk ezzel érvelt ebben a perben: csak akkor korlátozható Kaszás szólásszabadsága a büntetőjog eszközeivel, ha a bíróság fel tud mutatni egy olyan célt, ami igazolja az alapjog korlátozását, és a cél eléréséhez szükséges, illetve azzal arányos a korlátozás.
Ezt a tesztet a bíróság a feje tetejére állította. A teszt alapján a bírónak azt kellett volna vizsgálnia, hogy ha elítéli Kaszást, azzal nem korlátozza-e szükségtelenül vagy aránytalanul az ő szólásszabadságát. Ezzel szemben azt vizsgálta, hogy Kaszás alapjoggyakorlása, vagyis a véleményének kinyilvánítása szükséges és arányos volt-e. Az ítélet szerint nem volt az, hiszen ügyfelünknek módjában állt volna más módon kifejteni véleményét: informatikusként indíthatott volna például blogot, ahol a kormány menekültellenes politikáját kritizálja, vagy mások oldalain kommentben kifejthette volna a véleményét. A rendőrökkel szemben pedig élhetett volna hivatalos bejelentéssel, ahelyett, hogy szóban bírálja őket.
A bíróság döntése azért megdöbbentő és egyben ijesztő is, mert ezek szerint bíráskodnak ma olyan emberek Magyarországon, akik szerint a polgárnak kell igazolnia, hogy gyakorolhatja a jogait, és ha ez nem sikerül, akkor megbüntethető. Ezzel szemben a valóságban a joggyakorlás szabadságának kell az alapvetésnek lennie, és az államnak kell nagyon alaposan megindokolnia, ha meg akarja akadályozni, hogy a polgárok a jogaikat gyakorolják.
Bízunk benne, hogy egyszeri botlásról van szó, és a 78 000 forintos pénzbüntetést a másodfokú döntés után nem kell megfizetnie az ügyfelünknek.
* Ügyfelünk nevét a posztban megváltoztattuk, őt az eljárásban dr. Hüttl Tivadar, a TASZ jogsegély-szolgálatának vezetője képviselte.
Dojcsák Dalma, Vissy Beatrix