Képzeld el, hogy bevisznek a pszichiátriára, mert a szomszéd szerint öngyilkossággal fenyegetőzöl. Kopog a rendőr, te ajtót nyitsz, majd némi huzavona után bevisznek a János kórház pszichiátriájára a zárt osztályra. Érkezés után kapsz egy szurit, majd elsötétül a kép.
Hasogató fejfájásra ébredsz. Orvos sehol. A nővér kitartó könyörgésedre csak annyit felel, hogy nem mehetsz sehová, amíg az osztályvezető professzor úr haza nem enged. Ha pedig menni akarsz, azok a markos legények majd elveszik a kedved, és adnak még egy szurit.
Olvasd tovább...
Hókusz-pókusz tárgyalás
Az osztályvezető professzor másnap érkezik és kérdezi, hogy vagy. Rosszul, feleled, mert mennél a dolgodra, de nem engednek. Persze, mondja ő, hiszen majdnem felvágtad az ereid egy késsel, ezért nem mehetsz sehova. Na de, feleled te, ez nem igaz, a szomszéd hülyeségeket beszélt. Mindegy, feleli ő, hiszen a bíróság már jóváhagyta, hogy itt tarthat.
Hogy mi az isten!?!? – robban ki belőled – Hiszen nem is volt tárgyalás.
Dehogynem, feleli erre az osztályvezető professzor. Miután behoztak és megkaptad a szurit, megérkezett a bíró, megtartotta a szemlét, beszélt is veled, majd ítéletet hirdetett. Ja, hogy nem emlékszel? Az osztályvezető professzor emlékszik és mondhatja, hogy csorgó nyállal és remegő kezekkel nem tettél jó benyomást, szóval nem tartott sokáig a szemle.
Azonnal kéred a papírjaid, mondod te. Az sajnos nem tenne jót az egészségednek, feleli erre az orvos. Jó, mondod, akkor legalább a bírósági végzést arról, hogy itt tarthatnak. Hát azt sajnos ha akarnám, se tudnám, feleli ő, majd küldik. Ha ez megvan, akár fellebezhet is.
De én a maga helyében inkább azon dolgoznék, mondja a prof, hogy újra megtaláljam a lelki egyensúlyomat. A legrövidebb út ehhez pedig a szakszerű segítségnyújtással való együttműködésen át vezet.
Eltelik egy hét, kettő és három. Te pedig rájössz, hogy a dokinak igaza van. Mivel nem érkezett meg a végzés, nem tudsz fellebbezni, az egyetlen út tényleg az együttműködés és a látszólagos vagy tényleges gyógyulás. Egyre udvariasabb leszel a személyzettel, a végén már kávét is főzöl a nővéreknek. A professszor pedig a harmadik hét végén azt mondja, hogy Lajosom, maga meggyógyult, most már ideje hazamenni.
Kibotorkálsz a kórházból. Felülsz a villamosra és irány haza. Be a kapun, csak észre ne vegyen a szomszéd. Remegő kézzel kinyitod a postaládát, ami három hét alatt olyan kövérre hízott, mint egy kezeletlen fekély. Ahogy elfordítod a kulcsot, az egész hóbelevanc a földre robban. És akkor meglátod. Az OTTO katalógus és a heti TESCO akciók közé szorulva ott van a végzés, amire hetek óta vártál.
Na, erre mondta azt az ombudsman, hogy ilyet nem lehet csinálni.
Bokszolj hátrakötött kézzel
Mert a hatályos törvények szerint az megtehetik, hogy bevisznek, és sajnos megtehetik azt is, hogy kezelnek az akaratod ellenére.
Na de az, hogy bezárnak, és nem adnak lehetőséget a védekezésre, az olyan, mintha a vádlottat elaltatnák a tárgyaláson és közben lengyelül intéznének hozzá kérdéseket, majd az eljárás végén nem adnák neki oda az ítéletet. Ezt még a Tanú című filmben is túlzásnak tartották volna.
Olyan, mintha a boxmeccsen hátrakötnék a kezed vagy a focimeccsen a bíró megtiltaná, hogy hozzáérj a labdához.
Ez pedig annyira primitív jogsértés még a mi tessék-lássék jogállamunkban is, hogy erre még az ombudsman is felkaphatta a fejét.
Fejetlenség fent
Először is levelet írt az igazságügy miniszternek és az Országos Bírósági Hivatalnak, és megkérdezte őket, hogy is van ez. És a választól csak még nyugtalanabb lett. Mert kiderült, hogy kétféle elképzelés forog a három fő-fő hivatal fejében.
- Az igazságügyiminiszter szerint a bírónak azonnal szóbeli határozatot kell hirdetnie a kórházban, a beteg kezébe adni a kinyomtatott végzést, és lehetőséget adni neki, hogy ott helyben szóban fellebbezzen.
- Az OBH elnöke (aki a Kúriához fordult és az ő válaszukat közvetítette) azt mondta, hogy szóban elég közölni az ítéletet, nem kell írásba foglalni azonnal. De a fogvatartott betegnek innentől fogva 8 napja van fellebbezni. Hogy a végzést hogyan szerzi meg, az a beteg problémája.
Az, hogy a törvények előkészítéséért felelős kormányzati hatalom és az igazságszolgáltatásért felelős rendszer másképpen látja a dolgot, elfogadhatatlan az ombudsman szerint. Egy ennyire kemény kérdésben a két hatalmi ágnak tökéletesen együtt kellene működnie.
Az ítélet
Az ombudsman szerint az, hogy akaratod ellenére bevisznek a pszichiátriára, még nem jelenti azt, hogy akaratod ellenére gyógyszeres vagy bármilyen kezelésben is részesíthetnek. Vagyis bezárhatnak, ha veszélyes vagy, de nem injekciózhatnak be.
Az ombudsman kerek-perec kimondta, hogy a betegeknek sérül a hatékony jogorvoslathoz való joga. (Vagyis igazat adott a TASZ beadványának, aminek mi nagyon örülünk, mert volt értelme a munkánknak.)
És a jelentés csak itt kezd beindulni.
A ráadás
Mert az ombudsman kiszúrta, hogy a fentieknél sokszor még súlyosabb a helyzet.
Mert sokszor az történik, hogy ha a bíróság nem tud kijönni 72 órán belül (ennyi ideje van a szemle megtartására az értesítés kézhezvételét követően) és nem tudja megtartani a szemlét, akkor a kórház dolgozói saját hatáskörben rázárják az ajtót a betegekre.
Sokszor a pszichiátrián csak azért szedálják és kötözik ki az embereket, mert sem eszköz, sem személyzet nincs az emberséges ellátáshoz.
A hab a tortán pedig az, hogy a betegek nem kapnak tájékoztatást, és olyat meg pláne nem, amit értenének is. Nem adják ki az egészségügyi dokumentációjukat, nem mondják el, meddig kell ott maradniuk, és nem mondják el, mikor és milyen ítéletet hozott a szemle. Vagy úgy mondják el, hogy ne értse. Az ombudsman szerint sérti a Fogyatékosügyi ENSZ egyezményt és a tájékozott belegyezéshez való jogot, de szerintem ezen kívül szadizmus is.
De van még tovább: a kórházak sokszor kifejezetten akadályozzák, hogy a betegek törvényes vagy meghatalmazott képviselővel lépjenek kapcsolatba, akik ezért a helyi – sokszor a kórházzal közeli haverságban álló – ügygondnokok martalékai lesznek. Igazi képviseletre itt nem számíthatnak.
És még ezzel sincs vége: mert a nem önkéntes gyógykezelés során a bíróságnak ki kellene rendelnie egy független igazságügyi szakértőt. De ezt valahogy el szokták felejteni. Ha pedig kirendelik, akkor a szakértői vélemények hiányosak, például elfelejtik leírni, hogy mi indokolja igazából a beteg fogvatartását. Az igazi indok a veszélyeztető magatartás lenne (támadni akar másokra vagy magára), de erről szó sem esik a szakértői véleményekben.
A fenékbe rúgás
Csoda-e, hogy ezek után az ombudsman átlép a saját árnyékán és az egész díszes társaságot munkára fogja?
A minisztérium, a Kúria és az OBH feladata, hogy készítsenek emberséges szabályozást. Az igazságügyi miniszter feladata továbbá, hogy az elmeszakértőket képezzék ki munkájuk legalább minimális szakmai kultúrával való végzésére.
És végül megkérte az Integrált Jogvédelmi Szolgálatot, hogy készítsenek a fogyatékos emberek számára érthető tájékoztatót a jogaikról az eljárás során.
Ez már valami. És a papíron átüt, hogy az ombudsman igazában átérezte a pszichiátrián tengődők helyzetének kilátástalanságát és írt egy igazi jelentést.
És mire mész ezzel te, ha visznek?
Ez azért bíztatóan hangzik, de nem sokra mész vele, ha holnap kopog a mentő. Mert egy érthetetlenül megírt ombudsmani határozatot nem sok eséllyel lobogtathatsz a zárt osztályon a markos legények előtt.
De van egy része, amit talán igen. Az igazságügyi miniszter saját kezű írása hitelesíti, hogy azonnal szóban ki kell hirdetni a végzést és fel kell venni a fellebbezést. Mi megszereztük ezt a véleményt neked és azt javasoljuk, hogy ha esélyes, hogy visznek, legyen nálad, és mutasd meg az orvosodnak, hogy tegyenek róla, hogy a szemlén ne legyél legyógyszerezve, és legyen esélyed fellebbezni.
Bízunk benne, hogy az Igazságügyi Minisztérium és az OBH azonnal munkába kezd, mi pedig már meg is kerestük őket, hogy részt vehessünk a munkában. Ugyanígy fogjuk keresni az együttműködés lehetőségét az Integrált Jogvédelmi Szolgálattal is.
Verdes Tamás