Mi a legfőbb baj ezzel a törvénnyel?
Semmi szükség rá.
Legfőképpen az, hogy semmi szükség rá. A civil szervezetek finanszírozásának átláthatósága ténylegesen fontos, de ez ma is biztosított. Az érveket az átláthatóság mellett már 2015-ben felsoroltuk.
A törvényjavaslat azt hazudja magáról, hogy a transzparenciát erősíti, valójában már rég nyilvános adatokat kér számon a szervezeteken. Ma is bárki számára megismerhető, a valamennyi civil szervezet számára kötelező és nyilvánosan elérhető beszámolóból, hogy honnan és milyen tevékenységre kapnak a szervezetek forrásokat, illetve, hogy ezek a támogatások külföldről érkeznek-e.
Elhallgattatja az aktív állampolgárokat.
A tervezett törvény valójában nem az átláthatóság növelését szolgálja, hanem a kormány újabb kísérlete arra, hogy elhallgattassa a közügyekről véleményt formálókat. Ahelyett, hogy a munkájukat kritizálókkal vitába szállna, meg akarja szüntetni a vitát. A javaslat egy újabb lépés abba az irányba, hogy eltántorítsa a polgárokat a közügyekben való részvételtől.
Megbélyegzi a civil szervezeteket.
Most úgy akarja ezt elérni a kormányzat, hogy kicsinyes bosszút áll az antidemokratikus, emberi jogokat sértő és korrupt lépései miatt a hangjukat hallató szervezeteken. A kormánytól függetlenül működő szervezeteket azzal akarja megbélyegezni, hogy a közösségi célok helyett külföldi érdekeket szolgálnak. Arra kötelezi a szervezeteket, hogy nyilvános megszólalásaikkor tüntessék fel ezt a véleményük hiteltelenítésére szolgáló bélyeget. Ha pedig ezt elmulasztják, azzal azt is kockáztatják, hogy az ügyész indítványára megszüntetik őket.
A parlamentnek - a társadalmi egyeztetést megkerülő módon - benyújtott törvényjavaslat hatása pusztító. Dermesztően hat a kormánytól független véleményre, eszközt ad a kormányzat kezébe a vele ellentétes vélemény elfojtására.
A véleményszabadságot, a jóhírnév védelmét, a támogatók magánszféráját és a diszkrimináció tilalmát sértő törvényt a TASZ minden erejével támadni fogja, elsősorban nem a maga, hanem a civil társadalom védelme érdekében.
Kiket érint a törvény?
Az alapítványokat és az egyesületeket, bármilyen tevékenységet is végezzenek, kivéve a sport- és vallási egyesületeket, a pártokat, a szakszervezeteket, a kölcsönös biztosító egyesületeket, a közalapítványokat és a pártalapítványokat. Az egyesületeket és az alapítványokat akkor érinti, ha egyenként vagy összesítve külföldről 7,2 millió forintnál több juttatást kapnak. Minden külföldi forrásnak számít, ami nem Magyarországról érkezik. Az Európa Tanács vagy a Visegrádi Alap forrásai is. Az Európai Uniótól származó forrásokat csak akkor nem kell beleszámítani, ha az egy magyar állami szerven keresztül érkezik. A közvetlenül az EU-tól kapott források tehát külföldinek számítanak.
Mit kell csinálniuk az érintett egyesületeknek és alapítványoknak?
A törvény több kötelezettséget állapít meg:
- A szervezeteknek, ha külföldi támogatásaik elérik a 7,2 milliós összeghatárt, tizenöt napon belül kötelesek ezt az őket nyilvántartó bíróságnak bejelenteni. Ettől kezdve a szervezetet mint “külföldről támogatott szervezetet” tartják nyilván.
- A szervezeteknek ezen kívül évente be kell jelentenie a külföldről származó támogatók nevét, országát, városát, akkor is, ha azok magánemberek, és az általuk nyújtott támogatás összegét egyenként.
- A szervezet “külföldről támogatott szervezeti” minőséget kötelezően megjelentetik a Civil Információs Portálon, valamint, ami ennél súlyosabb, a szervezetnek ezt a megjelölést közzé kell tennie honlapján, az általa kiadott sajtótermékeken és egyéb kiadványokban is.
Miért baj, ha fel kell tüntetni egy szervezetről, hogy külföldről támogatott?
A jogszabály annak a kommunikációs hadjáratnak a része, ami azt sugallja, hogy amelyik szervezetet külföldről is támogatják, az valamilyen módon Magyarország érdekeivel ellentétes tevékenységet végez. Már ma is érezhető ennek a kampánynak a hatása: vannak olyan szervezetek, akik nem mernek együttműködni velünk és lehetnek olyan emberek, akik nem mernek hozzánk jogi segítségért fordulni. Így közvetetten ezeket az embereket is megfosztja a hatékony segítségtől a kormányzat, illetve elérheti, hogy a polgárok problémáit ne legyen, aki képviselje vagy felhangosítsa. Egy példán keresztül: a TASZ azért kezdett el a kórházi fertőzések ügyével foglalkozni, mert számos panasz érkezett hozzánk. Jogi tudásunkat felhasználva juttatjuk el ezeket a panaszokat a megfelelő helyre, azért, hogy az egészségügy e problémájára átfogó megoldás szülessen.
Mi történik azzal a szervezettel, amelyik bármelyik kötelezettségét nem teljesíti?
Először az ügyész felszólítja, majd ha ez a felszólítás eredménytelen, akkor ismételten felszólítja a szervezetet, hogy teljesítse a kötelezettséget. Ha az ismételt felszólítás is eredménytelen, akkor a szervezet 10 000 forinttól 900 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ha a bírság kiszabását követően sem felel meg a szervezet a törvénynek, akkor megszüntethetik, egyszerűsített törlési eljárásban törlik a bírósági nyilvántartásból.
Mi ennek az előzménye?
A magyar kormány 2013 óta folytat háborút a tőle függetlenül működő civil szervezetek ellen. Ezzel nincs egyedül a világban: az autokráciát kiépítő kormányok más országokban is egy hosszú folyamat részeként fogadnak el ilyen törvényeket. A törvényt megelőzte több lejáratókampány, de a Norvég Civil Támogatási Alappal összefüggésben közigazgatási és büntetőeljárások is indultak már civilek ellen. Ezek kivétel nélkül azzal zárultak, hogy a civil szervezetek nem követtek el semmilyen jogsértést. Mindehhez érdemes azt is számításba venni, hogy a kormányzati propaganda az utóbbi években a “külföldi” jelzőt kitartó munkával a pejoratív “nemzettől idegen” jelentéstartalommal ruházta fel.
Hol van még hasonló szabály?
Hasonló törvényeket fogadtak el a közelmúltban Izraelben és Oroszországban. Ezekben az országokban is egy hosszú kommunikációs kampány során fogadták el ezeket a törvényeket. Ám míg Izraelben csak a külföldi kormányoktól érkező támogatások számítanak, Oroszországban a törvény csak a politikai tevékenységet végző szervezetekre vonatkozik. Oroszországban a regisztrációt az igazságügyi miniszter végzi, és a kötelezettséget nem lehet kikerülni. A törvény következtében például az egyik legjelentősebb jogvédő szervezetet, az Agorát nemrég megszüntették.