Érdekérvényesítés, korrupció vagy manipuláció? Társadalmi egyeztetés vagy önkényes törvénygyár? Ideje felismerni, hogy ezeknek a fogalmaknak a szétválasztása tudatosságot és következetes jogalkotást is feltételez. Ha a magyar kormány a rettegett (külföldi) befolyás nyomába kíván eredni, kezdhetné egy szigorú lobbitörvénnyel, amit legelőször is magára alkalmaz.
A lobbitörvény (szándékolt) hiánya egy dolgot eredményez: stadionok lelátóján született, általunk, állampolgárok elől eltakart egyezségeket, amelyek a mi pénzünkből lesznek felárasak is. Civilek megbélyegzése helyett valódi átláthatóságra lenne szükség – és erről mi ugyanazt mondjuk 5 éve!
Nem nagy újdonság, hogy Magyarországon mára nem kifejezetten érvényesülnek a demokratikus jogalkotással kapcsolatos elvárások. A fontos törvények szövegét átláthatatlan döntések, ismeretlen vagy részben ismert érdekek diktálják, anélkül, hogy alapos vizsgálatokat készítenének a szabályozás várható hatásairól. Sőt, a jogszabálytervezetek nyilvános véleményezésére szabott határidők sokszor a vicc kategóriáját súrolják.
Emellett joggal merül fel bennünk, hogy miért pont a Roszatom épít egy már most veszteségesnek ígérkező nukleáris erőművet Magyarországon. Ahogy az is, hogy ennek a megállapodásnak miért képez szinte minden részlete minősített adatot, vagy miért csak bizonyos sportegyesületek részére lehet busás TAO-kedvezményekkel jutalmazott támogatást juttatni. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását segítené elő egy jól működő lobbiszabályozás.
A félreértések elkerülése végett szögezzük le: a lobbizás nem ördögtől való. A gazdasági szereplők olyan tudás birtokában vannak, amelynek jogi szabályozása közérdek. Hozzá nem értő karrierpolitikusoknak igenis tekintettel kell lennie a gazdaság érdekeire. A lobbizás ráadásul több a jogalkotásban való részvételnél: minden, a közhatalmi döntés befolyásolását vagy érdekérvényesítést célzó tevékenység ide tartozik. Igen, a civil lobbi is. A lobbista kapcsolatot teremt a politika és a közhatalmi szféra képviselői, valamint az általa képviselt értékek között, hogy egy bizonyos döntést befolyásoljon. Lobbiznak a közbeszerzéseknél, az állami tulajdonú vállalatoknál, a kulturális támogatások szétosztásakor és lobbinak tekinthető a civilek által végzett advocacy is a zászlajukra tűzött ügyek mentén. A baj az, ha ez nem átlátható módon történik.
Péterfalvi Attila hatósága rossz érveléssel jó konklúzióhoz ért el a civilellenes törvényről kialakított állásfoglalással: valóban növelni kell a közzétételre kötelezettek körét (kár, hogy ezt a harci hevületet az információszabadság védelme körében egyébként nem tapasztaljuk), de a megoldás nem egy meghatározott szervezeti kör megjelölése volna, hanem egy átfogó lobbitörvény. Olyan, ami a közfeladatot ellátó szerveket rábírja, hogy rögzítsék kik, mikor, mely döntésre voltak befolyással az általuk szolgáltatott érvekkel.
A 2006-os lobbitörvény ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a szabályok hatékonyabbá tétele helyett a kormány 2010-ben - a TASZ heves tiltakozása ellenére - hatályon kívül helyezte azt. A 2013-ban elfogadott kormányrendelet az okos lány esete a lobbiszabályozással: szerepel az integritásirányítás és az érdekérvényesítőkkel való találkozás, de lényegében ezekben a kifejezésekben ki is merül és érintetlenül hagyja az összes fontos, szabályozásra váró területet - szankcióknak pedig a gondolata sem jelenik meg.
Évek óta hangoztatjuk, hogy a demokratikus jogalkotás védelméhez szükség van a lobbizás átláthatóvá tételére, de olyan szabályozást akarunk, hogy a fent említett kérdésekre valóban választ kaphassunk. Mi büszkén vállaljuk, ha egy jogszabály elfogadásához a szaktudásunkkal és az érveinkkel nyíltan hozzájárulunk, de ugyanez elmondható ma a többi szereplőről is?
Koncsik Anita