Megint romákat ítéltek el gyűlölet-bűncselekményért. Az eset újdonsága, hogy a bíróság nemcsak magyarellenes hanem gárdaellenes indítékot is megállapított, vagyis nyíltan alkalmazhatónak találta a rasszizmus ellen védő büntetőjogi szabályt a rasszisták védelmében.
Történt, hogy a Magyar Nemzeti Gárda (MNG) a „Nagy rendet a kistérségekben” c. rendezvénysorozat részeként demonstrált egy Pest megyei kistelepülésen. Mi is lett volna a témája a rendezvénynek, ha nem a cigányok együttélésre alkalmatlansága és megélhetési bűnözése. A MNG honlapja szerint a demonstráció “végső apropóját az adta, hogy néhány héttel ezelőtt fényes nappal három huszonéves magyar lányt támadott meg három cigány fiatal.” A helyi romák egy része ellentüntetett.
A rendezvényt egy helyi lakos szervezte, aki a MNG tagja. Két nappal később három helyi roma ittasan felelősségre vonta a rendezvény szervezőjét és fiát, akik az egyik elkövető szomszédságában laktak. A konfliktust a romák kezdeményezték a sértettek háza előtt, aminek kerítésén átnyúlva fokossal illetve késsel hadonásztak. Közben ilyeneket kiabáltak: „Rohadt gárdisták meg fogtok dögleni! Rohadt magyarok égni fogtok, meg fogtok halni! Büdös magyarok, elvágjuk a torkotokat!” Mindkét sértett könnyű testi sérülést szenvedett a kezén.
Kétségtelen, hogy a támadók bűncselekményt követtek el, az is kétségtelen, hogy magatartásuk erőszakos és riadalom keltésére alkalmas volt.
A kérdés az, hogy milyen bűncselekményt követtek el és milyen büntetést érdemeltek.
Az elsőfokú bíróság szerint a vádlottak cselekménye csoportosan, fegyveresen elkövetett garázdaság és zaklatás. A másodfokon ejárt Budapest Környéki Törvényszék szerint azonban a vádlottak gárdaellenes és magyarellenes gyűlölet-bűncselekményt követtek el!
A bíróság érvelés szerint: „A két nappal korábban a sértett szervezésében és ingatlanán lezajlott találkozót a vádlottak a kisebbségi hovatartozásuk elleni támadásnak vélték. A vádlottak sértettek elleni támadásának oka egyértelműen a magyarsághoz és a Magyar Nemzeti Gárdához való tartozásuk, valamint az utóbbi csoporttal történő sértetti szimpátia mindenki számára történő kinyilvánítása volt.”
Tehát a bíróság szerint az elkövetők egy, a rasszista bűncselekmények kiemelt büntetésére rendelt gyűlölet-bűncselekményt követtek el azon az alapon, hogy a sértetteket gárdista mivoltuk miatt fenyegették meg.
A bíróság szerint emellett a magyarellenes gyűlölet-bűncselekmény is megállapítható, hiszen nemcsak gárdistáztak, hanem magyaroztak is ám az elkövetők!
Az egyik vádlott tekintetében harmadfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla ugyanerre az eredményre jutott, miután kiemelt a bizonytékok közül továbbiakat, amelyek mind-mind arra utalnak, hogy a roma elkövetők kifejezetten a két nappal korábbi gárdarendezvényt sérelmezve keveredtek vitába a sértettekkel.
Ez a jogtörténeti fejlemény riasztó!
Azt már korábbi ügyekből megszokhattuk, hogy a magyar bíróságoknak egy jogalkalmazói bravúrral sikerült a cigányok gárdisták elleni cselekményeit magyarellenes cselekménnyé minősíteni.
Azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennél még jobban kifordítható a gyűlölet-bűncselekmények alkalmazása éppen eredeti céljával ellentétes célra! A szóbanforgó ítélet nemes egyszerűséggel, a leghalványabb kétség nélkül kijelenti, hogy a gárdistákkal szemben el lehet követni a közösség tagja elleni erőszak nevű gyűlölet-bűncselekményt:
„Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlottak cselekményének közvetlen előzménye a gárdista rendezvény volt, amelyet a sértett szervezett. Ebben az időben a településen feszült közhangulat alakult ki, mert a roma lakosság sérelmezte a nemzeti gárda rendezvényét. Semmi más elfogadható oka nem volt és nem is lehetett a vádlottak által tanúsított magatartásnak, mint ez a sérelem (...). E bizonyítékokon felül a támadás motívumát teljesen egyértelművé tették a helyszínen tett kijelentések is, amelyekkel a sértettekkel – mint a magyar nemzeti gárda valós vagy vélt tagjaival, és a magyar nemzethez tartozásukkal – szembeni felfokozott indulatot és gyűlöletet juttatták kifejezésre.”
Tette ezt annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság már 2011-ben egy hasonló ügyben kimondta, hogy a gárdisták nem élvezhetnek speciális büntetőjogi védelmet ezen az alapon, hiszen ezzel a jogrendszer egysége szenvedne sérelmet. Vagyis a Legfelsőbb Bíróság felismerte, hogy a rasszizmus elleni harc eszközeként létrehozott büntetőjogi szabályt pont azok ellen használnák, akik védelmére létrejött, és pont azok védelmében, akikre alkalmazni kellene.
És annak ellenére is megszületett az ominózus új ítélet, hogy ugyanebben az ügyben (!) a Kúria – egy másik vádlott tekintetében – eljárt felülvizsgálat keretében, és kimondta, hogy a gárdához való tartozás miatt nem állapítható meg a gyűlölet-bűncselekmény.
A bíróságok aránytalan szigora a roma elkövetőkkel szemben ebben az ügyben egyértelmű.
A vádlottak, akik a cselekmény napjától őrizetben, majd előzetes letartóztatásban voltak, már elsőfokon letöltendő börtönbüntetéseket kaptak 9 hónap, illetve 1 év 3 hónap tartamban, valamint eltiltották őket a közügyektől. Fontos adalék, hogy a három vádlottból kettő büntetlen előéletű. Az ítélőtábla két évre enyhítette a törvényszék által 2 év 3 illetve 2 év 8 hónapra emelt végrehajtandó szabadságvesztéseket. Hasonlítsuk csak össze a két büntetlen előéletű vádlott cselekményét annak az emberével, aki 8 maszkos társával felfegyverkezve szétveretett négy cigány közmunkást, és megúszta 2 év felfüggesztettel.
Az intézményes rasszizmus tehát nemcsak a cselekmény abszurd minősítésében, hanem a gyanúsítottak előzetes letartóztatásában és aránytalanul súlyos végrehajtandó börtönbüntetésükben is megnyilvánul.
Jovánovics Eszter – TASZ Egyenlőség projekt-vezető