Aki olvasta gyerekként vagy szülőként a Harry Pottert, vagy látta a filmeket, pontosan tudja, mi a mumus, és hogyan kell ellene fellépni: a Commikulus varázsigével. A mumus egy olyan lény, ami mindig azzá változik, amitől a vele szemben álló a legjobban fél. Ha valaki a helyébe lép, a mumus átváltozik, mindenkivel szemben a számára legfélelmetesebb formát veszi fel. A hatalmát a varázsige azzal töri meg, hogy a félelmetes lényt leleplezi, egy vicces szituációba helyezi át, ettől pedig a mumus már nem is olyan félelmetes. Azoknak, akik más meséken nőttek fel: ugyanerről szól az is, amiben elhangzik, hogy a király meztelen.
A magyar kormány is úgy viselkedik, mint egy mumus. Mindenkivel szemben az ő legelemibb félelmeit próbálja felhasználni. 2015 óta sorozatosan hamis, illetve manipulatív információkat közlő, irracionális tartalmú, a polgárok elemi félelmeire ható kampányokat folytat. A kormány immár harmadik éve használja fel a menekültkrízist az idegengyűlölet szításával saját politikai hatalmának erősítésére. A magyar népet legújabban az afrikai bevándorlókat betelepíteni akaró Soros Györggyel és a migrációt szervező civilekkel riogatja.
A civileket pedig a működésüket ellehetetlenítő törvények megalkotásának szándékával. A januárban nyilvánosságra hozott Stop Soros törvénycsomag a Magyarországon jogszerű tevékenységet, például jogi segítség nyújtását vagy más közhasznú tevékenységet végző szervezetekre az illegalitás árnyékát vetíti, és őket anyagi függetlenségükben és létükben veszélyezteti. A civileknek szóló mumus magyar hangjaként Rogán Antal azt is előadta, hogy listázták az érintett szervezeteket. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy a “magyar kormánynak, hatóságoknak van listája azokról a szervezetekről, akik az illegális bevándorlást propagálják, jó dologként állítják be, ráadásul jogi segítséget nyújtanak ahhoz”.
Mi nem láttunk annyi értelmet a két hete nyilvánosságra hozott Stop Soros fantázianevű törvényjavaslatokban, hogy az alapján el tudtuk volna dönteni, hogy a törvény pontosan kikre vonatkozna. Elkértük ezért egyrészt Rogán Antal minisztériumától, másrészt az idegenrendészetért felelős Belügyminisztériumtól, harmadrészt pedig a Miniszterelnöki Hivataltól azt a listát, amelyen azok a szervezetek szerepelnek, amelyekre a normaszöveg megfogalmazásakor feltehetőleg gondoltak.
Mindhárom helyről azt a választ kaptuk, hogy nem kezelnek ilyen listát.
Vagyis olyan listáról beszélt a propagandaminiszter, amit sem az ő minisztériuma, sem az idegenrendészetért felelős minisztérium, sem pedig a kormány testületi működésével összefüggő feladatokat ellátó Miniszterelnöki Hivatal nem kezel. Miért? Mert valójában nem felelős kormányzás folyik. A kormány ahelyett, hogy az állampolgárok valós problémáira keresne megoldásokat, új problémákat kreál és ezekre álmegoldásokat hoz. Tegnap jelent meg egy kutatás, amely szerint a magyar polgárok elsöprő többsége az egészségügyet, a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket, valamint a mindent átható politikai és pénzügyi korrupciót tartja a legégetőbb problémának. Ezek helyett a kormány a saját, három éve tartó gyűlöletkampánya eredményeképpen is csak a lakosság egytizede által kihívásnak tartott migráció elleni küzdelmet tekinti szinte az egyetlen feladatának. És ezt a feladatot is a vele kritikus szervezetek elhallgattatásával akarja ellátni. Vannak a migrációval kapcsolatban olyan témák, amelyekkel valóban lehetne a kormánynak dolga, ehelyett azzal foglalkozik, hogy országszerte hazugságokat terjeszt plakátokon, segítséget nyújtó szervezeteket igyekszik tönkretenni, ahelyett, hogy vitába szállna szakmai, évtizedes tapasztalaton alapuló álláspontjukkal.
Mindez megmutatja, hogy valójában mivel állunk szemben: egy kizárólag pártpolitikai szempontok által motivált, az ellenvéleményre megtiltással és hazugsággal válaszoló törvényjavaslattal.
A januárban megismert törvényt megszövegező minisztérium sem merte vállalni, hogy kikre gondoltak akkor, amikor ezt az elsőszámú politikai ügy megoldásának beállított törvényt kitalálták. A tegnap nyilvánosságra került javaslat trükkösebb, de ugyanezt a célt szolgálja.
A benyújtott javaslat alapvető jogok gyakorlását és az emberi jogok védelmét tiltaná meg, egyelőre bizonyos témákban. Olyan tevékenységeket tenne engedélykötelessé, amit az alapvető jogok alapján szabadon lehet végezni, például véleményt nyilvánítani, másokat informálni, önkéntesekkel együtt dolgozni, mások érdekeit képviselni. A törvényjavaslat a civil szervezeti működésre jellemző valamennyi tevékenységformát felsorolja:
a) érdekérvényesítő tevékenységet, kampányt folytat, vagy ezek szervezésében részt vesz,
b) a jogalkalmazói gyakorlat befolyásolására törekszik,
c) Magyarország területének a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikk 2. pontjának megfelelő külső határ szerinti határvonalán, illetve határjelénél határmegfigyelést tart, határmegfigyelést szervez,
d) információs anyagokat készít vagy ilyenre megbízást ad,
e) hálózatot épít, illetve önkénteseket toboroz,
f) közvetlenül vagy közvetve külföldről származó pénzbeli vagy vagyoni jellegű juttatást használ fel, vagy
g) pénzbeli vagy vagyoni jellegű juttatást nyújt.
Egyértelmű a szándék: Magyarországon az emberi jogvédelem és a hatóságok közhatalomgyakorlásának civil ellenőrzése (egyelőre a menedékkérők tekintetében, de ez is bármikor megváltozhat) a törvény alapján tilos lesz. Csak kivételesen, a kormány önkénye, egy miniszteri engedély alapján lehet ezeket a tevékenységeket végezni. A miniszteri döntés ellen nem áll rendelkezésre teljes bírói jogorvoslat, ha valaki nem kapja meg az engedélyt, akkor is csak az eljárási szabályok lényeges megsértése miatt fordulhat bírósághoz. Továbbá még ha valaki engedély birtokában végzi ezt a tevékenységet, a törvény azokat is büntetőadóval sújtja.
Alapjogok gyakorlását vagy emberi jogvédő tevékenységet alapvetően megtiltani és önkényes miniszteri engedélyhez kötni a civilizált világban elfogadhatatlan, még a magyar Alaptörvény szerint is alkotmányellenes jogkorlátozás. Érthető, hogy a kormányzat számára kellemetlen, ha szembesítik azzal, hogy nem teljesíti a tőle elvárható kötelezettségeit, de ez nem igazolja, hogy megtiltja az ilyen vélemények megfogalmazását. Márpedig a joggyakorlat szakmai érvekkel való alakítása vagy a hatóságok tevékenységének monitorozása ilyen véleménynyilvánítás.
A kaput az önkény előtt tágra nyitó törvényt azzal szemben fogják használni, akivel szemben csak akarják, és akkor lesz használható, amikor politikailag szükségesnek mutatkozik. Fontos az ilyen hatalmi visszaélések leleplezése, mert az önkény lehetőségét megteremtő szövegről éppen azt árulja el, hogy az csak törvénynek akar látszani, de valójában nem az. Ránézésre törvény, úgy van megfogalmazva, mintha az lenne, úgy is fogadják el, mintha az lenne, be is kerül a törvénytárakba, valójában mégsem az, mert azt az önkényt, amit intézményesít, jogi értelemben nem igazolja semmi. Fontos ezt felismerni, mert az ilyen leleplezés teszi lehetővé, hogy megfelelő eszközökkel felléphessünk az ilyen hatalmi visszaélésekkel szemben. (Ugyanerről beszélt Michael Ignatieff a LexCEU kapcsán 2018. február 8-án a London School of Economics and Political Science előadótermében Academic Freedom and the New Populism című előadásában.)
Az, hogy ezek a kormányzati akciók leleplezhetők, nem jelenti azt, hogy veszélytelenek lennének. Elfogadásuk esetén egy bíróság jogszerű törvényként elkezdheti alkalmazni. Vagy azok dőlhetnek be neki, akiknek a riogatására szolgál, és inkább nem folytatják társadalmilag hasznos tevékenységüket. A törvénynek csak a külsőségeit magán hordozó iromány hatása is lehet pusztító.
Az első feladatunk ezért az, hogy kimondjuk: Cummikulus, a király meztelen!
Ezt követően pedig mindent megteszünk azért, hogy még látszólag se ölthessen törvényi formát ez az önkényes akció.
Kapronczay Stefánia - Szabó Máté