Lajos egy Pest megyei településen él, szülei halála óta testvérei között ingázva (a nevet megváltoztattuk). Húga napi 8-10 órát dolgozik, kisgyermekére hetente három-négyszer Lajos vigyáz. Ha kell főz, bevásárol, vagy ételt hoz a krisnások ételosztásáról. Ügyeit önállóan intézi, ha szükséges, nagynénje segíti a hivatalos levelek megírásában. Lajos autizmussal és skizofréniával él, kismértékben halláskárosodott is, de eddig elboldogult az életben. Rokonai segítik, megtalálta a fogyatékossággal élő embereket segítő civil szervezeteket, állami támogatásban részesül. Aztán egy kórházi kezelést követően, a kórház jelzésére belépett az életébe a gyámhatóság és megkezdődött a gondnokság alá helyezési per.
A gyámhatóság - ahogy általában - teljesen korlátozó gondnokságot és választójogtól való megfosztást is kért a bíróságtól, ami azt jelenti, hogy Lajos élete minden területén a gondnoka döntött volna, ha teljes mértékben helyt adnak a keresetnek. Ezzel a gyámhatósági kérelemmel nem csupán az a probléma, hogy szükségtelen és aránytalan mértékű, hanem az, hogy a gyámhatóságnak kötelessége feltárni az ügyet, szakértőt bevonni és csak azokban az élethelyzetekben gondnokság alá helyezést kérni, amelyekben feltétlenül szükségesnek látja. A túlzó kérelemmel szemben a bíróság végül nyolc esetben tartotta indokoltnak gondnok kirendelését. Ilyen például a vagyonnal való rendelkezési jog, tartózkodási hely megválasztása, bentlakásos intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos nyilatkozati jog.
Mentális fogyatékossággal élő embereknek az élet számos területén segítségre van szükségük, hogy életüket fogyatékossággal nem élő embertársaikkal egyenlő módon tudják élni. Jogaik, érdekeik védelmére ma a magyar jogrendszer a gondnokságot tartja megoldásnak. Ennek célja, hogy az állam megóvja a fogyatékossággal élő embert a rossz döntésektől, attól, hogy becsapják, kihasználják. Ezzel szemben mindennapi tapasztalat, hogy ezek az emberek nem jogaik korlátozásával, hanem szociális segítséggel tudnának teljes életet élni, a gondnokság nem tud hatékony segítséget nyújtani.
Lajos nem fogadta el az ítéletet. Kézzel írt fellebbezésében fejezte ki, hogy nem ért egyet azzal, hogy az élete meghatározó kérdéseiben innentől valaki más, akár egy idegen ember helyette és nevében dönthet. Megalázónak tartja, hogy a gondnok a magánéletébe tartozó olyan kérdésekben is döntsön, mint például, arról hogy hol és kivel éljen. Azt javasolja a döntéshozóknak, hogy helyette inkább azzal foglalkozzanak, “hogy emberek ne fagyjanak meg az otthonaikban”. A fellebbezését itt olvashatjátok.
Lajos képviseletét a másodfokú bíróságon már mi láttuk el. Közbenjárásunk hatására a bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárás lefolytatására kötelezte az első fokon eljárt bíróságot. A bíróság egyetértett érveinkkel és kimondta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe az egyéni körülményeit, valamint családi és társadalmi kapcsolatait.
A gondnokság alá helyezést azért tartjuk elavultnak, mert úgy próbál meg védelmet nyújtani a kiszolgáltatottság ellen, hogy megfosztja az érintett személyt jogaitól. Ezzel szemben már Magyarországon is létezik egy másik megoldás, az ún. támogatott döntéshozatal, amely úgy biztosít az érintett számára egy támogatót, hogy nem érinti az ellátott személy cselekvőképességét. A támogató segíthet, jelen lehet a fontosabb döntések meghozatalánál, de nem dönthet a támogatott személy helyett.
Bár az ügy ezzel nem zárult le, Lajos kapott egy újabb esélyt, hogy bizonyítsa: elboldogul az életben, anélkül is, hogy “egy nagy testvér” mutassa neki az utat és nevében döntsön. Ott leszünk mellette ebben a küzdelemben.
Az ügy jogi részleteiről itt olvashatsz.
Szegi Péter