Több aggasztó jelet is megfigyelhettünk a Kúria körül az elmúlt hetekben. A választási eljárásban hozott egyik döntése miatt a legmagasabb bíróság a politika célkeresztjébe került. Elhangzott olyan állítás is, hogy a Kúria elvett egy mandátumot a Fidesztől. Mindeközben azonban a Kúria egy másik döntésében kifejezetten kedvezményt biztosított a kormány számára. A mérleget megvonva azt látjuk, hogy a Kúria hiába kedvezett a kormánynak a választási időszakban, nem úszta meg a támadásokat.
A sajtóban megjelent, hogy a miniszterelnök sajtófőnöke szerint a Kúria elvett egy mandátumot a Fidesztől. A valóság az, hogy az a mandátum soha nem is volt a Fideszé. Az ügyet már több helyen összefoglalták: a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar választópolgárok levélszavazatainak egy kis részét a Nemzeti Választási Iroda érvénytelennek tekintette, mert a borítékokat nyilvánvalóan felbontották még a számlálás előtt. Ezt onnan lehet tudni, hogy egy biztonsági csík elszíneződik a levélszavazat feladására szolgáló válaszborítékon, ha azt felbontják. A Nemzeti Választási Bizottság jóváhagyta az eredményt úgy, hogy a 4360 darab, felbontott borítékban érkező levélszavazatot nem számolták meg. Az ügyet végül a Kúria döntötte el jogerősen. A döntés szerint az érintett szavazatokat valóban nem lehet érvényes szavazatként megszámlálni. Igaz, hogy nincsen olyan kifejezett szabály, amely szerint a szavazatokat csak a speciális borítékban lehet visszaküldeni és azt sem mondja ki egyetlen törvényhely sem ebben a formában, hogy a borítékon lévő biztonsági csík nem lehet sérült állapotban. De nincs ebben semmi szokatlan vagy önkényes: a választás tisztaságának törvénybe foglalt alapelvéből mindez következik. A választási eljárás szabályozásának jelentős része ugyanis -- a kormány vagy az önkormányzatok kampányban való részvételének tilalmától a szavazók tömeges szállításának tilalmáig -- mind a vonatkozó törvény alapelveiből vezethető le.
Ez a döntés valóban kedvezőtlen a Fidesz számára, de azt nem lehet mondani, hogy egy mandátumot a Kúra elvett tőlük.
A Kúria csak helyben hagyta a Nemzeti Választási Bizottság döntését azzal, hogy csak e szavazatok érvénytelensége mellett garantálható a választás tisztasága. A Fidesz a tisztességes eljáráshoz való alapjogának sérelme miatt az Alkotmánybírósághoz fordult, de az Alkotmánybíróság visszautasította a panaszt, mondván, egy ténykérdés megállapításáról van szó: érvényes-e az érintett 4360 darab szavazat vagy sem. A ténykérdéseket pedig a Kúria ítéli meg és nem az Alkotmánybíróság. Az ügy részleteit Darák Péter, a Kúria Elnöke el is magyarázta egy interjúban.
A miniszterelnök tehát egy jogerős - a hatályos jogszabályokon alapuló - bírói döntést tekint úgy, mint ami megfosztotta egy mandátumtól a kormánypártot. Nagy a kísértés, hogy belehalljuk, a miniszterelnök szerint a Kúria valójában a kormány vagy a kormánypártok ellenfele volt a választási eljárásban. De valóban így van-e ez?
Érdemes elővenni egy másik ügyet a tisztánlátáshoz. A Kúria egy végzésében olyan kedvezményt biztosított a kormány számára, amit csak elég nyakatekert módon tudott megindokolni. A választási eljáráshoz kapcsolódó ügyekben ugyanis nincsen arra lehetősége az állítólagos jogsértőnek, hogy elmondhassa az álláspontját a történtekről. A választási szervek e nélkül, a jogsértést jelentő által benyújtott iratok alapján döntik el az ügyet azért, hogy minél gyorsabban tudjanak döntést hozni. Ez esetben viszont a Kúria kifejezetten biztosította a jogsértő kormánynak, hogy elmondhassa az álláspontját.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Kúria másnak is biztosított-e ilyen kedvezményt a választási eljáráshoz kapcsolódó ügyekben, ezért közérdekű adatigénnyel fordultunk az intézményhez. Sajnos a válaszban arra hivatkozik a Kúria, hogy nem tartja nyilván a kérdés megválaszolásához szükséges adatokat.
Anélkül, hogy áttanulmányoznánk azt a körülbelül 170 ügyet, amivel a Kúria foglalkozott a 2018-as választási eljárásban, annyit mondhatunk, hogy azokban az ügyekben, amiket mi láttunk, a Kúria a kormányon kívül semmilyen más érintettet számára nem biztosította a nyilatkozattételi jogot. Azaz, a kormányon kívül más jogsértő nem mondhatta el a saját álláspontját ezekben az eljárásokban. Nem az a baj ezzel, hogy bizonyos esetekben a tények tisztázásához a bíróság meghallgatja az állítólagos jogsértőt, hanem az, hogyha ezt csak akkor teszi meg, ha a kormányról van szó.
A Kúria tehát a miniszterelnöki sajtófőnök vélelmeivel ellentétben inkább a kormánynak kedvezett a választási eljárásban.
Darák Péter megfogalmazása szerint a miniszterelnök csak a véleményét fogalmazta meg erről és a Kúriának ehhez “hozzá kell szoknia”. Valójában a miniszterelnök a bíróságok függetlenségét csökkenti azzal, hogy olyan légkört teremt, amelyben a bírák nem gondolkodhatnak a politikától teljesen függetlenül. És nem, a Kúriának, nem kell ehhez hozzászoknia!
Az elmúlt években a bíróságokkal szemben kialakított légkör olyan félelmeket és frusztrációkat okoz még a legfelsőbb bírói szinteken is, amelyben már nagyon nehéz pártatlannak és függetlennek maradnia a bíráknak, amikor a kormánypárt, a kormány vagy más állami szerv az egyik érintett fél. Nem meglepő, hogy a pszichés nyomás hatására, ahol csak lehet, a bírák ebben a félelemmel teli légkörben kedvezményeket tesznek a kormány számára. Mindez azonban hiábavaló. Tisztán látszik az elmúlt évek tapasztalataiból, hogy ha egy intézmény megpróbálja megőrizni a függetlenségét, akkor előbb-utóbb úgy is olyan szálka lesz a kormányzat szemében, amit valahogyan ki kell húzni. Erre a helyzetre pedig nem megalkuvás a megfelelő stratégia, hanem a kompromisszumot nem ismerő elkötelezettség a jogállam és az alkotmányosság mellett.
Mindenkinek jobb lenne, ha fel sem merülne, hogy Darák Péternek az Echo TV-ben kell magyarázkondia bírósági döntésekről.
Szabó Attila