Most zajlik az Országgyűlésben a választási eljárásról szóló törvény módosítása és az új gyülekezési törvény megalkotása. Mindkét javaslatban súlyos problémákat találtunk: Az új gyülekezési törvény ellehetetlenítheti a polgárok véleménynyilvánításának szabadságát, a választási eljárásról szóló törvény módosítása pedig a választást teszi átláthatatlanabbá, egyenlőtlenebbé, és kevésbé szabaddá. Elmentünk az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának ülésére, hogy megfigyelhessük, mennyire van lehetőség a törvényjavaslatok súlyához méltó vitára. Kíváncsiak voltunk, hogy a bizottsági tagok a nekik elküldött érveinket megfontolják-e. Sajnos nem csalódtunk kellemesen, a törvénygyár kritika és gondolatok nélkül zakatol át a polgárok szabadságjogain néhány ellenzéki képviselő próbálkozása ellenére. Mi azonban felkészültünk arra, hogy a hamarosan megváltozó jogszabályi környezetben is kiálljunk a polgárok politikai szabadságjogai mellett.
Az említett két jogszabály-tervezet megjelenését követően végigolvastuk és elemeztük azokat, hiszen a bennük szabályozott alapjogok a demokrácia legalapvetőbb építőkövei közé tartoznak. Az elemzésünkben értékeltük a pozitív változásokat és rámutattunk a választásokat tisztességtelenebbé és átláthatatlanabbá, valamint a gyülekezést nehezebbé és körülményesebbé tevő szabályokra is. Részletes elemzéseinket, akárcsak azok összefoglalóit, és két percben olvasható terjedelemre zanzásított javaslatainkat megküldtük mind a 199 országgyűlési képviselőnek bízva abban, hogy elolvassák vagy legalább átfutják azokat, és konkrét javaslatainkkal megkönnyítjük a szakmai munkájukat.
A jogalkotási szabályok szerint mind a két tervezetről vitát folytatott az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága, amelynek ülésén mi is jelen voltunk. Szerettük volna megtudni, hogy a bizottságban van-e lehetőség a szakmai szempontok ütköztetésére, az előterjesztő megfontolja-e a különböző álláspontokat. Természetesen nem voltunk naivak, arra számítottunk, hogy elsősorban az ellenzéki képviselők fogják az álláspontunkat használni, de így volt ez a korábbi kormányok idején is. A bizottság ülése azonban letaglózó volt.
Összesen három órában tárgyalta a bizottság a választási eljárás módosításáról szóló (mintegy 80 oldalas) törvényjavaslat és a (hozzávetőlegesen 50 oldalas) új gyülekezési jogi törvényjavaslatot, valamint az összes, ezekhez érkezett módosító javaslatot is. Valamint Handó Tünde Országos Bírósági Hivatal elnök 2017. első féléves beszámolóját is, de az már egy másik történet. A bizottság tagjai illetve pártjaik már a megelőző héten megkapták részletes elemzéseinket és azok összefoglalóit. Azonban a bizottság mind a 13 tagjának még a részletes vitát megelőzően újra kiküldtük az elemzéseinket és az erről készített egy-egy oldalas összefoglaló anyagot. Kértük őket, hogy ne támogassák a javaslatok azon pontjait, amelyek a demokratikus játékszabályokat -- köztük a tiltatkozás, tüntetés szabadságát, és a választójog szabad, egyenlő feltételek közötti gyakorlását, a szabad és tisztességes választásokat -- rombolják. Gondolva a kormánypárti képviselőkre, kifejezetten kértük azt is, fontolják meg, hogy milyen lesz az új szabályok szerint választani és tüntetni, amikor már nem Orbán Viktornak hívják majd a miniszterelnököt.
A bizottság kormánypárti többsége minden kérdés, kritika vagy gondolat nélkül fogadta el a törvényjavaslatokat. Az ellenzéki képviselők némelyike szakszerű és releváns kritikával is próbálkozott, de erre a többségben lévő kormánypárti tagok felől mindössze egy “savanyú a szőlő” válasz érkezett. A tárgyalt törvényjavaslatokat előterjesztő Zsigmond Barna Pál fideszes képviselő és Völner Pál államtitkár (aki egyébként szintén a Fidesz országgyűlési képviselője) az ellenzéki javaslatokra egytől egyig csupán annyit dörmögtek hideg, gépies hangon: “nem támogatjuk”. A szakmai érvekre semmilyen formában nem reagáltak ők sem, az Igazságügyi Bizottság tehát a jogászi szakmai munka terepe helyett a puszta pecsételés színhelye lett. Végül tehát nem a bizottság ellenzéki tagjain múlt, hogy a törvénygyár semmilyen formában nem rezonált a jórészt jogászszakmai érvekre.
A demokrácia nem a többség akaratának makacs, gépies érvényesítését jelenti. Egy jól működő demokráciában azoknak a gondolatait és szakmai érveit is komolyan megfontolják, akik pillanatnyilag kisebbségben vannak.
A demokratikus vitában az érvek helyességét nem kizárólag azon kell lemérni, hogy ki mondja el azokat, hanem tartalmuk alapján. Ez lehetetlen akkor, ha a bizottság kormánypárti többsége a szakmai viták lefolytatása helyett azok elfojtására törekszik.
Bízunk abban, hogy az érveink hozzájárultak az ellenzéki pártok véleményének kialakulásához, de szomorúan vesszük tudomásul, hogy az húsz éves tapasztalaton alapuló szakmai érveknek a törvénygyárban ezúttal semmilyen szerep nem jutott. Továbbra is el fogjuk készíteni a szabadságjogokat érintő jogszabályok elemzéseit és megosztjuk azokat mindenkivel. Bízunk abban, hogy javaslataink akkor is hasznosak lesznek majd, amikor olyan kormánya lesz Magyarországnak, amelyik arra törekszik, hogy helyrehozza a jogállamban bekövetkezett károkat.
Addig sem maradunk azonban eszköztelenek: az új jogszabályi környezetben is azon fogunk dolgozni, hogy a polgárok segítségével aktívan formálja a bíróságok gyakorlatát a gyülekezési jog és a választójog védelmében. Ha kell, bíróságon támadjuk majd meg magukat a polgárok véleménynyilvánítását és a választási eljárás tisztaságát sértő jogszabályokat is. Ahogy eddig, most is meg fogjuk találni a módját, hogy a magyar polgárok segítségével azért dolgozzunk: Magyarország mindenki szabadon kinyilváníthassa véleményét és szabadon élhessen választójogával. Ha ez neked is fontos, legyél te is rendszeres támogatónk!
Szabó Attila