S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen.A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak.
A kórházban azonnal megkezdték a gyógyszeres kezelést, de a nyugtatók ellenére azt tapasztalták, hogy rendkívül nyugtalan maradt, hallucinációi voltak. Agresszív viselkedése miatt lekötözték. A későbbi tanúvallomások szerint kommunikálni nem lehetett vele, de a pszichiátriai zavaron túl további rendellenességet nem tapasztaltak nála az orvosok. A kötözésből éjjel sem engedték fel, az egészségügyi dokumentáció és a későbbi tanúvallomások szerint a beteg szükségleteit ellátták, a rögzítés indokoltságát négy óránként felülvizsgálták. Másnap reggel 6:10-kor állítólag még felülvizsgálták és engedélyezték a lekötözés alkalmazását, ehhez képest 6:40-kor már a halál beálltát jegyzőkönyvezték. A halál közvetlen kiváltó oka a nyomozás során beszerzett szakvélemény szerint „vérzéses tüdővizenyővel járó heveny keringési és légzési elégtelenség” volt. Mire az egyik ápoló észrevette, hogy Máté nem lélegzik, már késő volt. A boncolási jegyzőkönyv szerint Máté szegycsontja és több bordája is törött volt.
Rendszeresen hallunk történeteket, melyek kórházakban kikötözés közben megsérült emberekről, vagy az ő halálukról szólnak. A közelmúltban egy fővárosi pszichiátrián is meghalt egy kikötözött beteg, akinek a feje beszorult az ágy rácsai közé, amitől megfulladt. Tavaly tavasszal került nyilvánosságra annak az autizmussal élő fiúnak a története, akit napokig tartottak az ágyához kötözve a kaposvári kórházban, melynek következtében a fiú sérüléseket szenvedett a karján és a bokáján.
A kiinduló kérdés: lehet-e valakit begyógyszerezni és a kórházi ágyához kötözni? Az egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy ha valaki mentális állapotának zavara következtében saját vagy mások életére, egészségére, testi épségére veszélyt jelent, akkor a kórház ún. “korlátozó intézkedést” alkalmazzon. Ilyen korlátozó intézkedés először a pszichikai korlátozás, vagyis a veszélyeztető magatartás elhárítását célzó pszichés megnyugtatás. Ha ez sikertelen, akkor következik a fizikai korlátozás, a szabad mozgás megtagadása, testi kényszerrel, fizikai és mechanikai eszközökkel, azaz a lekötözés, elkülönítés. A harmadik lépcső pedig a kémiai vagy biológiai korlátozás, az erős nyugtató hatású gyógyszerek beleegyezés nélkül történő alkalmazása. Komplex korlátozásnak pedig ezek együttes alkalmazásakor beszélünk.
Ezek az intézkedések egy sor alapvető emberi jogot súlyosan korlátoznak, ezért kiemelten fontos, hogy alkalmazásuk csak a legszükségesebb helyzetben, az okozott sérelemmel arányosan, a vonatkozó törvényi garanciák betartásával történjen. Ilyen alapelv például, hogy az ellátottak emberi méltósága sosem korlátozható. Ennek érdekében az érintettek testi épségére mindig, tehát pl: kikötözés során is vigyázni kell. Az intézkedés nem alkalmazható büntetésként, tilos a kínzó, kegyetlen, megalázó bánásmód. A korlátozás csak a feltétlenül szükséges ideig tarthat. A korlátozás ideje alatt is folyamatosan ellenőrizni kell az ellátott állapotát, fizikai, higiénés és egyéb szükségleteit.
A korlátozó intézkedésekkel a gyakorlatban azonban nagyon sok probléma van. Az intézkedést nagyon szigorúan és pontosan kellene dokumentálni, a korlátozás feloldását követően a dokumentációt át kell adni az ellátottnak, valamint törvényes képviselőjének. A papírok azonban alig vannak kitöltve, sok esetben gyanús, hogy bár az intézkedésről valamennyi le van írva, a valóságban nem tartják be ezeket a szabályokat a dolgozók. Ha el is készül a dokumentáció, azt nehéz kikérni a kórháztól, a másolásért több ezer, akár tízezer forintot is elkérhetnek. A kórházakban és más egészségügyi intézményben a szakképzett ápolók hiánya már az ellátás működését veszélyezteti, ilyen helyzetben pedig alig biztosítható, hogy pl: a kikötözve lévő ellátottat folyamatosan figyeljék, a kötözés szükségességét és annak dokumentálását 4 óránként elvégezzék.
S. Máté ügyében a nyomozást először viszonylag hamar lezárta a rendőrség, amely döntést a segítségünkkell eredményesen sikerült megpanaszolni az ügyészségnél, akik a nyomozás folytatására utasították a rendőrséget.
HA NEKED IS FONTOS, HOGY LEGYEN AKI KIÁLL AZOKÉRT, AKIK MAGUKÉRT NEM TUDNAK, TÁMOGASD MUNKÁNKAT! TASZ.HU/TAMOGATAS
Az ügyben azért vállaltunk sértetti képviseletet, mert sajnos egyre gyakrabban hallunk olyan esetekről, amikor felmerül a gyanú, hogy nem törvényesen alkalmazták a pszichiátrián a korlátozó intézkedést, vagyis a lekötözést. Ha egy ilyen súlyos szabadságkorlátozás során valaki meghal, az különösen alapos vizsgálatot követel a hatóságok részéről. Feltételeztük, hogy ez nem teljes körűen fog megtörténni, és sajnos beigazolódott a gyanúnk. A nyomozást először anélkül szüntették meg, hogy meghallgatták volna azt az orvost és ápolót, akik a halál előtti órákban és a halál idején az osztályon dolgoztak. A nyomozó hatóság elmulasztotta tisztázni, hogy okozhatta-e a beteg halálát az, hogy súlyos betegségeire szedett gyógyszereit a pszichiátrián nem kapta meg, mert az orvosoknak nem volt tudomásuk a betegségeiről, holott már létezik az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely az orvosok számára éppen ilyen céllal létrehozott adatbázis. A nyomozás során nem vizsgálták, hogy a lekötözés szerepet játszhatott-e Máté halálában, ahogy arra sem adott választ a szakértői vélemény, hogy ki és mikor törte el a bordáit, és ennek köze volt-e a halálához. Ügyvédünk panasza miatt végül a rendőrség pótolta az elmulasztott nyomozati lépéseket, de ha nem lett volna az elhunyt édesanyjának jogi képviselője, akkor nyilvánvalóan nem végeztek volna alapos nyomozást.
A nyomozás végül megállapította, hogy nem történt szakmai mulasztás. A pótlólag meghallgatott orvosok és a szakértői vélemény kiegészítése választ adtak a kérdésekre. A betegségekre szedett gyógyszerek elmaradása nem okozhatta Máté halálát, a bordatörések nagy valószínűséggel az újraélesztés során keletkeztek. A szakértő szerint a heveny keringési rendellenesség, amely kiváltotta Máté halálát, lehetett olyan hirtelen és gyors lefolyású, hogy azt fél órával a halála előtt még nem kellett az ápolónak észlelnie. A szakértői vélemény alapján a rendőrség azt is megállapította, hogy a korlátozó intézkedést indokoltan és szakszerűen alkalmazták. Az orvosi tanúvallomások, az orvosi dokumentáció és az orvosi szakvélemény tehát mind azt támasztják alá, hogy senki nem felelős Máté haláláért. Mivel minden, általunk hiányolt nyomozati lépést megtettek, további jogorvoslatra az ügyben nincs lehetőségünk.
Vajon meg lehetett volna előzni Máté halálát, ha elegendő személyzet van a pszichiátriai osztályon és megfelelő, egyéniesített figyelem jut a kikötözött betegre?
Erre a kérdésekre nem fogjuk megtudni a választ, ahogy arra sem, hogy mi játszódhatott le az ő fejében, miközben az ágyához kötözve kínlódott, mielőtt végleg elaludt volna.
Itt érhető el jogi tájékoztatás azoknak, akik pszichiátriára kerültek.
Itt pedig tippek és tanácsok találhatóak, hogy hogyan lehet kijutni a zárt osztályról.