Az iskolában nincs helye az erőszaknak – a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt meg kell védeni. Szakértő segítség helyett azonban bilinccsel és gumibottal felszerelt rendészek kényszerítenék ki a fegyelmet a kormány elképzelése szerint. Ezzel a javaslattal egyetlen elfogadható dolgot lehet tenni: vissza kell vonni.
Időről időre végigsöpör a felháborodás a közvéleményen, amikor a sajtó a pedagógusok ellen gyerekek által elkövetett bántalmazásokról tudósít, felvételeket mutat be. Erre válaszolt a kormány azzal, hogy bejelentette: iskolaőrséget hoz létre, megint csak a végletekig leegyszerűsített választ adva egy összetett kérdésre. Nincs kétségünk afelől, hogy a gyerekek jogaiba nem tartozik bele az, hogy erőszakosak legyenek – de a gyermekjogokat figyelmen kívül hagyva biztosan nem oldható meg a probléma.
A beterjesztett törvényjavaslatok szerint az állam a rendőrség segítségével biztosít a pedagógusok és iskolai dolgozók számára biztonságos, az emberi méltóságukat tiszteletben tartó, nyugodt körülményeket. Az iskolaőrök nem feltétlenül rendőrök lesznek, de az egyik javaslat szerint a rendőrség foglalkoztatja majd őket. Még szerencse, hogy fegyver nem lehet náluk, de bilincset, gázspray-t vagy rendőrbotot alkalmazhatnak; testi kényszert vagy bilincset a 12 év alatti gyerekek ellen is bevethetnek.
A Gyermekjogi Civil Koalíció rövidesen megjelenő állásfoglalása pedagógiai, pszichológiai, kriminológiai szemszögből elemzi a javaslatot, mi most a gyermekjogi szempontokra koncentrálva járjuk körül a kérdést. Részletes álláspontunk ide kattintva érhető el, alább a fontosabb megállapításokat foglaljuk össze.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéből az következik, hogy a gyerekeknek az iskolában csak olyan személyekkel szabad kapcsolatba kerülni, akik legelsősorban az ő érdeküket tartják szem előtt, és rendelkeznek az ehhez szükséges szakértelemmel. Az iskolai fegyelmezést is csak ilyen személyek gyakorolhatják, és még a bűncselekményt elkövető gyerekkel is úgy kell bánni, hogy figyelembe veszik a korát, segítik a társadalomba való beilleszkedését.
A rendőrség által foglalkoztatott iskolaőr jelenléte azt is üzeni a diákok számára, hogy bármilyen cselekményükkel szemben lehetőség van azonnal állami erőszakot alkalmazni, mindennek lehet jogi következménye. A fiatalok sokszor nincsenek tisztában cselekményeik jogi minősítésével, ezért ez a fenyegetés még olyan, teljes mértékben legális cselekedetektől is eltántoríthatja őket, mint a tanulói érdekérvényesítés és a szabadságjogok – mint a szólásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési jog – gyakorlása. Az erre irányuló próbálkozásokat az iskolának épphogy bátorítani, és nem elfojtani kellene, hiszen az iskolának a Gyermekjogi Egyezmény szerint is feladata az emberi jogi nevelés és tapasztalatszerzés.
Az egyezmény szerint minden lehetséges esetben kerülni kell a bírósági és hatósági eljárásokat, amelyek rásütik a gyerekre a „bűnelkövető” vagy „szabálysértő” bélyeget. Kutatások igazolják, hogy a büntető igazságszolgáltatással való túl korai találkozás árt a gyereknek, akadályozza a felelős felnőtté válást – ám ha tekintettel vannak a korára, fejlettségére és büntetés helyett a társadalmi beilleszkedését segítik, kisebb eséllyel követ el később újabb bűncselekményeket.
Iskolaőrség ráadásul nem lesz minden iskolában, csak egyes kiválasztott intézményekben. Hogy mi alapján válogatnak az iskolák között, arra objektív szempontokat kellene találni, de ez aligha lehetséges. A kiválasztás így magában hordozza a diszkriminációt, a kormányzati kommunikációból pedig az is kiderül, hogy az iskolaőrség ötletét válasznak szánták a gyöngyöspatai iskolai szegregációs perre. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eleve hátrányos helyzetű, szegregált iskolákba küldene iskolaőröket az állam, tovább fokozva az ott tanuló gyerekekkel szembeni diszkriminációt, ami súlyosan jogsértővé teszi ezt a javaslatot.
(Fotó: Pivarnyik Balázs)