- Krisztina és tízéves lánya, Pálma egy 19 négyzetméteres zugban élt együtt idén januárig, amikor a gyámhatóság egy csütörtöki napon váratlanul elvitte a kislányt Ceglédre, nevelőszülőkhöz.
- Az anya hat éve, férje halála óta több műszakban, látástól vakulásig dolgozik, hogy fenntartsa a családot, fizesse a lányára hagyott kétmilliós tartozást, miközben még súlyos beteg édesanyjáról is gondoskodik.
- Január óta a problémák nagy részét már rendezte, a gyámhatóság mégis tartós nevelésbe vette a kislányt.
- A döntés elleni fellebbezésünket a mai napig nem bírálták el, megsértve az előírt határidőt.
- Krisztina lakhatása azóta újra veszélybe került, ezért segítségre van szüksége.
Krisztina beteg édesanyján kívül testvérét is évekig gondozta az apró lakásban. Hat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig ott élt férje is. Az áldatlan állapotok miatt a családot először alapellátásba vették: egy ízig-vérig elhivatott családgondozó támogatta Krisztinát állandó egzisztenciális küzdelmeiben.
Férje halála után Krisztinára rászakadt a Pálma édesapja által felhalmozott kétmillió forintos tartozás is. A kritikus lakhatási, higiéniai viszonyok, a pszichésen beszámíthatatlan nagymama közelsége miatt végül 2017-ben a hatóság védelembe vette Pálmát. Ekkor Krisztina új családsegítőt (esetmenedzsert) kapott, azóta úgy érzi, hogy valódi támogatás és segítség nélkül maradt.
A gyámügytől csak a folytonos ellenőrizgetésre számíthatott,hogy javított-e a lakhatási körülményein, beteg anyját és testvérét „eltávolította-e” a lakásból.
Semmilyen betegség nem áll fenn, csak állandó egzisztenciális félelemben él
Pálmán a védelembe vétel idején kezdtek meglátszani a nehéz életkörülmények: az, hogy édesanyja keveset van otthon, mert folyamatosan plusz műszakokat vállal és ilyenkor megesik, hogy gondnokságra szoruló, pszichésen kiszámíthatatlan nagymamája vigyáz rá. A hatóság felhánytorgatta, hogy nem lehet együttműködni az anyával, mert napközben nem érik el otthon és a telefont sem veszi fel. Csak azt nem vették figyelembe, hogy reggel a munkahelyén köteles a mobilját leadni és mire délután visszahívná a hatóságot, a gyámhivatalban már nincs senki. Pszichológusi vizsgálatot is végeztek, mentális betegséget sejtve Krisztina megviselt állapota hátterében. A szakember megállapította, hogy semmilyen betegség nem áll fenn,
Krisztina megfelelő anya, csak éppen rossz anyagi körülmények között, állandó egzisztenciális félelemben él,ami érthetően kihat a lelkiállapotára is.
Krisztinának egy újabb zaklatott év után, 2019-re sikerült a zugot nagyrészt berendezni barátnője, Judit segítségével és Pálmát is elvitte a nevelési tanácsadóba, hogy megkapja a kellő segítséget. Testvérét is el tudta költöztetni a tartozásokkal terhelt lakásból, de édesanyját nem tudta máshol elhelyezni. Az idős asszony nem is akart máshova menni, sem idősotthonba, sem kórházba, így Krisztina kénytelen volt folytatni a gondozását. A 2019. novemberi tárgyaláson rögzítette a hatóság, hogy javultak a körülmények, mert Krisztina együttműködik, megvalósult a lomtalanítás, a higiéniai problémák megszűntek a lakásban és a kislány iskolai helyzete is rendben van. De másfél hónap múlva, az újabb tárgyaláson már kötelezték Krisztinát, hogy még aznap vitesse el anyját a mentőkkel, mert annyira rossz egészségügyi állapotban van.
Krisztina aznap sokadszorra hívta ki a mentőket, akik megint édesanyja nélkül távoztak, hiszen nem volt hajlandó beszállni a mentőautóba, kényszeríteni pedig nem lehet. A gyámhatóság az újabb kudarcot is Krisztina hibájának tudta be, sőt még meg is fenyegették azzal, hogy az anyja iránti gondozási kötelezettség elmulasztása büntetőjogi következményeket vonhat maga után. Ezután még kétszer próbáltak meg napközben bejutni a lakásba és mivel mindkét alkalommal csak a beszámíthatatlan állapotú nagymama volt otthon, miközben Krisztina dolgozott és Pálma iskolában volt, így végül 2020. január 16-án, a rossz lakhatási körülményekre és az anya együttműködésének hiányára hivatkozva meghozták a gyermek kiemeléséről szóló döntést.
Pálma elszakítása nem megoldás, csak további szenvedést okoz
A kétségbeesett anyát először lebeszélték a fellebbezésről (mondván, hogy úgy később kaphatja vissza a lányát), ő pedig sajnos megfogadta a „tanácsot” és lemondott jogorvoslati jogáról, hogy imádott lányát mielőbb visszakaphassa. Az ígéret persze nem teljesült, ekkor keresett meg minket Krisztina. Februárban – már a segítségünkkel – kérelmet adott be, melyben igazolta a lakás rendbetételét, édesanyja elhelyezését és azt is, hogy rendszeresen fizeti a lakáson fennálló tartozást. A hatóság mindezek ellenére Pálmát áprilisban tartósan nevelőszülőnél helyezte el. Májusban fellebbeztünk a döntés ellen és ugyan már július végére el kellett volna bírálni a fellebbezést, azóta is várjuk a döntés visszavonását és Pálma azonnali hazaengedését.
Krisztina egyre kétségbeesettebb, hiszen a lakás tulajdonosa nem ő és a tulajdonosok megegyeztek, hogy a tartozások kiegyenlítése érdekében eladják a lakást – ezzel Krisztina utcára kerül. Ha ez megtörténik, hiába a sok éves küzdelem, esélye sem marad, hogy kislányát visszakapja,
hiába tiltja a törvény, hogy szegénység miatt szakadjanak szét családok.Állami adósságrendezési program, elérhető szociális bérlakás, vagy bármilyen más támogatás híján ugyanis képtelen egyedül megoldani a biztonságos lakhatását.
Krisztinának, mint sok más nehéz helyzetbe került szülőnek most valódi segítségre van szüksége. Pálma elszakítása nem megoldás, csak további szenvedést okoz az anyának és a kislánynak is. Hiába próbál mindent megtenni, Krisztina nem remélhet az államtól támogatást, mostantól csak civil segítők jóindulatára számíthat.