A Kúria is megerősítette, hogy egy borsodi zsákfalu gyermekjóléti szolgálata nem végezte el a feladatát. A gyámhatóság pedig nem ellenőrizte a gyermekjóléti szolgálatot, és féléves késéssel hozott döntést. Ezzel súlyosan megsértették mélyszegénységben élő roma családok alapjogait.
Krisztina és tízéves lánya, Pálma egy 19 négyzetméteres zugban éltek együtt idén januárig, amikor a gyámhatóság váratlanul elvitte a kislányt. Az anya hiába oldotta meg a problémák nagy részét, mégsem kapja vissza a gyerekét.
Alig telik el hónap úgy, hogy ne keresnének meg bennünket szegénységben élő családok, mert elvették tőlük a gyerekeiket. De a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Korláton történteken mi is meglepődtünk.
Hogy hogy jutottunk el idáig? Az egész gyerekkoromban indult. Apu meg anyu soha nem voltak jól, mindkettőjüknek volt alkohol problémájuk. Mindennapos volt a vita és a verekedés. Döcögős volt eddig az életem, de most érkeztem el oda, hogy már a jövőt sem látom borúsan. Ezért örülnék, ha több emberhez is eljutna, hogy van másik út.
Kati gyerekeit októberben vitték el, azóta harcol értük minden nap. Végül 4 hónapos küzdelme eredményre vezetett, a három gyerek újra otthon van. Sem ők, sem szüleik nem értik, mi szükség volt erre a „kis kirándulásra”, - ahogyan a gyámhivatal nevezte, amikor nevelőszülőkhöz szállította a gyerekeket.
Jövő héten szavaz a parlament arról, hogy azok a szülők, akik nem elég "együttműködőek a tanárokkal, óvónőkkel, gyermekorvossal vagy védőnővel, súlyosan veszélyeztetik a gyermeküket. Jobb esetben csak védelembe veszik a gyerekeket, rosszabb esetben akár el is szakíthatják őket szüleiktől.
Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.”A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Kati ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra./A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./
Azt hinnénk, nem lehet vitatni a tényt, hogy a gyermekek legalapvetőbb szükséglete szüleik, testvéreik körében felnőni. Amióta gyermeklélektan létezik, a kisgyermekek egészséges pszichéjének fejlődésében központi szerepet kap az édesanyával kialakított korai kötődés minősége. Vannak gyerekek, akik laptopon játszanak kicsi koruktól kezdve, és vannak olyanok is, akik – drága játékok híján - testvéreikkel fogócskáznak az udvaron. Annyi bizonyos, hogy utóbbiakat sem szereti kevésbé a családjuk, mint tehetősebb kortársaikat.A kép forrása: abcug.hu
Máté élete első tíz hónapjában négy különböző helyen élt, mire a gyermekvédelem gondoskodásából visszakerülhetett saját családjához. A másodfokon eljáró hatóság megállapította, hogy a családot megfelelő indokok nélkül tették ki traumák sorozatának. Egyedi esetről van szó, vagy rendszerszerű hibáról? Esetleg azért történhetett meg mindez, mert Máté cigánynak született?