- Tompa Andrea mutatja be a Partizán elszánt csapatát, akiknek minőségi közéleti tartalmakat kínáló YouTube-csatornája egyre inkább halad afelé, hogy hiánypótló online televízióvá váljon.
- Idén december 10-én, az emberi jogok világnapján újra átadjuk a SZABAD-díjakat azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a legtöbbet teszik azért, hogy Magyarország szabadabb hely legyen. A következő napokban 9 kortárs író tollából ismerhetitek meg a jelöltek történeteit, akik közül kiválaszthatjátok, ki legyen a TASZ közönségdíjasa.
A Partizán története meglepő sikertörténet. Az aktivistaként ismertté váló Gulyás Márton akkor hozott létre egy egyre inkább online tévévé váló Youtube-csatornát, amikor egyre-másra lehetetlenülnek el a nyilvánosság csatornái. A Partizán ráadásul a minőségi, kifejezetten sok munkát és odafigyelést igénylő tartalmakra specializálódott, ami nem könnyen megtérülő befektetés. Az idő azonban őket igazolta, hiszen a Partizánnak mára komoly rajongótábora lett, Gulyás Márton pedig magányos aktivistából egy elszánt csapat tagjává vált.
A jótündér vegye el a félelmet
Miközben a Partizánról és Gulyás Mártonról szóló írásra készülök, az amerikai elnöki vitáról szóló cikkben feltűnik egy eddig ismeretlen szó: non-partisan, vagyis semleges, pártatlan. Amikor Schőn Edinát, a Partizán produkciós vezetőjét arról kérdezem, hogy számára mit jelent a nevük, két dolgot hangsúlyoz: baloldaliság + aktivizmus. Ebben a sorrendben, teszi hozzá.
A Partizán arcát adó Gulyás Márton korábbi útját inkább a fordítottja jellemezte, az aktivizmus volt a hangsúlyosabb. Van, aki még mindig azt gondolja róla, hogy ő a festékdobáló, mondja Edina, utalva arra, amikor Gulyás 2017-ben festékkel dobálta meg a Sándor-palotát, amiért elítélték. Amikor azt kérdezem Gulyás Mártontól, hogyan látja aktivizmusának korábbi korszakát, azt feleli: kétségbeesettnek és magányosnak.
A Partizán ennek már mind az ellentettje.
Közösségi, szerkesztett, megtervezett, végiggondolt. Mintha egy másik agyterülettel dolgoznának: nem az indulat, hanem a gondolkodás erejével. Nemrég egy ismerősöm azt mondta, hogy ebben az országban nincs közmédia, majd arról beszélgettünk, a közmédia feladatait vajon nem a Partizán látja-e el. Schőn Edinától kérdezem, hogy definiálja a csatornát: wannabe online televízió. Vagyis: azzá szeretne válni. Még nincs ott. Jelenleg mégiscsak egy YouTube-csatorna.
Gulyás családjában volt hagyománya az aktivizmusnak. Édesapja filmes, olyan filmeket készített, amelyben a társadalmi érzékenység hangsúlyos, a dokumentumfilmjeit filmszociográfiának nevezte, politikai eszköznek tekintette. Hogy mikor kezdődött Gulyás Márton politikai ébredése, meglepő választ kapok: a rendszerváltáskor. De hát csak négyéves vagy akkor, felelem. A rendszerváltás traumája – a filmgyárból elbocsátott édesapa, akit letaglóz a depresszió, a három gyermeket nevelő, instruktorként dolgozó anya, aki megszakad a munkában – súlyos tapasztalat. Most ez a család támogató módon, büszkén áll mögötte, de ezért meg kellett dolgozni, teszi hozzá.
A következő pillanat egy iskolai élmény, 2002: gimnazistaként viszont már felfogja azt, hogy mit jelent, amikor nem azt a tanárt nevezik ki igazgatónak, akit az iskola és a diákok akarnak, a kinevezett igazgató pedig elüldözi a versenytársakat. Szerveznek egy tüntetést. Ez az első tüntetés, ahova tudatosan megy el.
Milyennek képzeljelek el diákként?, kérdezem. Nagyon sok empátia kellett hozzám, feleli. Ugyanakkor sosem volt úgynevezett balhés gyerek, nem voltak „ügyei”. Csak nehéz. Értem, amiről beszél: mérhetetlen energia, állandó akarás, túlmozgásos attitűd – ezt egy gyerek, egy fiatal ritkán tudja jól csatornázni. Nehezen viseli az intézménybe járást, nem volt könnyű befejeznie az iskolát. Mégis mostanra erősen kötődik intézményekhez.
Rendezőnek készül, majd döbbenten tapasztalja: nem veszik fel. Később felveszik, a tanárok szempontjából a legjobb osztályba, mégsem találja meg a helyét. Azt mondja, túl sok felesleges dolgot tanítottak. Mit például? – Beszédtechnikát. Vicces a válasz. Marci hadar, biztos mondták már neki.
De most sem mondott le végleg a rendezésről és a filmről sem.
Van valami, ami mélyen összeköt minket, bár különböző nemzedékekhez tartozunk: a Krétakör. Ő mindenáron közel akart kerülni ehhez a színházi csapathoz, sikerült is neki. Ott nevelődött, ott formálódott politikai gondolkodása, Schőn Edinával is ott találkoztak. Amikor a Krétakör fejezethez érünk, az addig szépen formált, tagolt mondatok elakadnak, nincs jelző arra, hogy mit is jelent neki (és nekem), és arra sem, hogy milyen veszteség, hogy a Krétakörnek vége. A fordulat és végső politikai ébredés éve számára 2010, az Orbán-éra kezdete. És lassan a Krétakörnek is vége.
Miután kilép a Krétakörből, a kétségbeesett aktivizmus kora kezdődik, a megismételhetetlen, nagy, hangos, kritikai gesztusok kora, amiről ismertté válik. A festékdobálásért 200 napos közmunkára ítélik. Schilling Árpáddal és Vágó Gáborral együtt nemzetbiztonsági kockázatnak titulálják. Tüntetünk értük.
Szoktál félni?, kérdezem, ezt másoktól is meg szoktam. Igen, feleli nyugodtan. Attól, hogy nem elég jó, amit csinál, hogy rossz döntéseket hoz, hogy kell-e Bayer Zsolttal beszélgetni Trianonról, miközben Bayer szavai súlyos tetteket legitimálnak. Fél attól, hogy nem elég felkészült egy műsorban, hogy valamit nem tud. Ma már inkább bevallom, ha nem tudom. Az is az erősség jele lehet, mondja. A megfélemlítés nem érdekli, a nemzetbiztonsági kockázat sem hatott rá, nevetségesnek tartja.
És egy fontos per következik, amit megnyer (többet is, az Origo és a Ripost ellen), amikor a propagandaújságok a magánéletét viszik színre. Úgy éreztem, felelősségem van abban, hogy pereljek, mondja. És nem akarom eltagadni: egy csomó pénzt is kaptam.
A Partizán Gulyás korábbi csatornájából, a Slejmből nőtt ki és professzionalizálódott. A Partizánban jelenleg úgy 15 munkatárs dolgozik. 2020-ban fordult nagyot velük a kocka, amikor a covid alatt úgy döntöttek, napi bejelentkezéseik lesznek, vagyis napi egy műsor. Hirtelen óriási vállalás lett ez; előtte hat-hét munkatárs volt és havi négy-öt bejelentkezés. Edina szerint Marci ráérzett arra, hogy most, a covid alatt lépni kell és lehet. És volt mondanivalójuk. És jöttek a nézők, mondja Edina. Valóban jöttek, az Orbán család vagyona vagy a Kicsoda Soros György műsorok kétszázötvenezres nézettségű videók, a többi is ötven-nyolcvanezer között mozog.
Március óta megduplázódott a csatornára feliratkozók száma.
Meglepő: nézőik 80%-a férfi, és legerősebb korosztály a 18-35 közöttiek, ők adják a nézők 50%-át. A politika iránt ilyen mélységben ők érdeklődnek. Ugyanakkor Schőn Edina szerint a fiatalok számára nem létező fogalom már a televíziózás, ők ezeket a formákat, csatornákat keresik és fogyasztják.
Kezdetben Edina kockázatosnak tartotta ezeket a hosszú, olykor másfél órás műsorokat, sokszor nem mainstream témákban és vendégekkel. Marci azonban ebben a mélyebb, a közszolgálatból rég kikopott mélyinterjúkban hisz. Exkluzív anyagokra tapint rá, elképesztő munkabírása van, mondja Edina. Ugyanakkor mindenki elmehet bármikor néhány napra, ha elfárad, nyáron egy teljes hónap leállás volt, igazi pihenés.
Edina a csapatot ideológiai diverznek írja le, a kapitalista szemléletű munkatárstól a marxistáig mindenki van, ám nincs sok idő az ideológiai párbeszédekre. A felelősségvállalás, a szolidaritás mentén kovácsolódik a gárda.
A csapatban az egalitárius munkamegosztás fontos szempont volt.
S bár Marci feminista, Edina hozzáteszi, hogy azért az irodában nem megy olyan jól a mosogatás, amit szóvá is tett, sőt, azzal fenyegetőzött, hogy bemegy a műsorba és megmondja, hogy nem megy jól a mosogatás az irodában, fiúk! Az egyik műsorról egy kritikában például az szerepelt, hogy a nők marginális pozícióban vannak a férfiakhoz képest, és legfeljebb mikrofonokat adogatnak, ez Marcira nagy hatást tett. Fontos, hogy figyeljenek a külső kritikára és belül is lehessen kritikusnak lenni.
Működésük három lábon áll jelenleg: egyharmad rész jön össze kistámogatókból (az oldalukon látható is, hogy 1500 támogató adott össze 10 000 USD-t), egyharmad pályázatból, egyharmad magánszemélyek, illetve cégek adományaiból, egyszeri nagyobb összegekből. A fragmentált támogatás biztonságot ad, mondja Schőn Edina. Egyelőre nem törekednek semmi értékesíthető termék előállítására (reklám vagy egyéb), ez visszahatna a műsorok függetlenségére.
Amikor Edinától azt kérdeztem, hogy mit kérne a jótündértől, végül is egyetlen dolgot tud megnevezni. Azt, hogy sokan azért nem jönnek el hozzájuk (munkatársnak vagy vendégnek), mert félnek, hogy hatással lesz a karrierjükre. A kérés tehát az, hogy a jótündér vegye el a félelmeket. S hogy egy fiatal munkatárs ne gondolkozzon azon, hogy stigma lesz rajta, ha a Partizánban dolgozik.
És talán még, hogy a csatorna igazi konkurenciává váljon a televízióhoz képest. Több műsorvezető, nagyobb célközönség, diverzebb megszólalók. Ki a buborékból, nagyobb elérhetőség. És hogy ne úgynevezett ellenzéki csatorna legyen pusztán, teszi hozzá Gulyás.
Amikor megkérdezik, hogy hol dolgozom, azt válaszolom: Az ellenállásban. Rózsa Sándornál, mondja Edina. A nagy kihívás szerinte: Rózsa Sándornak lenni, tervezni, aktuálisnak maradni, kiszámítható működést létrehozni.
Szöveg: Tompa Andrea
Grafika: Hitka Viktória