- A kormány az Alaptörvényben korlátozta a közpénz fogalmát, hogy visszafogja az állami költések átláthatóságát.
- A gyakorlatban azonban így is ki lehet kényszeríteni a nyilvánosságot, mert az akarnok jogalkotás sem írhat felül magasabb jogelveket.
A közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Pont. Ezt az Alaptörvényben fektette le tavaly novemberben a kormány, tovább szűkítve az állam működésének átláthatóságát – ugyanis a közpénzekre vonatkozó adatok minősülnek közérdekűnek, vagyis bárki által hozzáférhetőnek.
A hivatalos indoklás szerint a kormány célja az volt, hogy a közpénz fogalmának meghatározásával egységes gyakorlat alakulhasson ki a különféle megközelítések helyett, noha a bíróságok addig is egységesen értelmezték, hogy mi számít a gyakorlatban közpénznek és nyilvános adatnak. A valódi cél azonban – ahogy korábban írtuk – az, hogy a kormány menekülési útvonalat adjon maga számára a közpénzekkel való elszámolás elől. Ugyanis ami nem számít közpénznek, annak a felhasználása nem minősül közérdekű adatnak.
A legfőbb kérdés az volt, hogy az új szabály gátat szabhat-e annak az egységes bírói gyakorlatnak, ami szerint
a közpénz akkor is közpénz marad, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, hanem egy állami bevételekkel rendelkező alapítvány, vagy egy állami vagyonból, állami megrendelésre dolgozó magáncég.Az Alaptörvény-módosítás hatályba lépése óta bő fél év telt el, ennek során azt tapasztaltuk, hogy a bíróságok újraértelmezik az új közpénz-definíciót, és a végeredmény nem mindig felel meg a kormány szándékának.
A közelmúltban két, egymással ellentétes értelmezésre jutó bírósági döntés született egy 2018 óta folyamatban lévő eljárásban, melyben a Direkt36 újságíróját képviseljük Mészáros Lőrinc építőipari cégével szemben. Az újságíró európai uniós támogatásból finanszírozott állami beruházásokkal kapcsolatban igényelt adatokat a Mészáros és Mészáros Kft-től: azt szerette volna megtudni, hogy a közbeszerzéseken nyertes cég milyen áron és milyen mennyiségben szerezte be a projekthez szükséges építőanyagokat. A cég azzal az indoklással utasította el az adatigénylést, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. nem egyenlő a magyar állammal, noha az Alaptörvény egyértelműen rögzíti, hogy a magyar állam kiadásai megismerhetők és közpénznek tekinthetők.
A Székesfehérvári Törvényszék elutasította a keresetünket azzal az indoklással, hogy a közbeszerzési pályázaton európai uniós forrásokból a cég részére juttatott összeg az Alaptörvény értelmében nem minősül közpénznek – azaz a közpénz elveszíti közpénz jellegét, ha nem közvetlenül az állam, hanem az általa kiírt közbeszerzésen nyertes magáncég használja fel.
A másodfokú eljárást lefolytató Győri Ítélőtábla viszont más álláspontra jutott. Egyetértett ugyan az elsőfokú bírósággal abban, hogy az Alaptörvénybe foglalt definíció szerint a Mészáros Lőrinc cége által végzett munkálatokra vonatkozó adatok nem minősülnek az állam bevételeinek, kiadásainak vagy követeléseinek, elfogadta viszont azt az érvelésünket, hogy
az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos adatok az információszabadságról szóló törvény értelmében közérdekből nyilvános adatnak minősülnek,így arra kötelezte a Mészáros és Mészáros Kft-t, hogy maradéktalanul tegyen eleget az újságíró adatigénylésének.
Azt látjuk tehát, hogy hiába emelte a kormány az Alaptörvénybe azt, hogy a közpénz elveszíti közpénz jellegét, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, a gyakorlatban a szabályt alkalmazó bíróságoknak lehetőségük van megakadályozni, hogy érvényre jusson ez a szűkítő értelmezés. Tehát most is kikényszeríthető a nyilvánosság – igaz, sokkal nehezebben, hiszen amiről eddig nyilvánvaló volt, hogy a nyilvánosságra tartozik, arról most ezt külön kell bizonyítaniuk a közérdekű adatot kérő polgároknak.