- Hatvan évvel ezelőtt az ENSZ egyezményben korlátozta a kannabisz előállítását és terjesztését. Bár a korlátozás nem terjedt ki a tudományos és orvosi alkalmazásra, ezek mégis évtizedekre háttérbe szorultak.
- A kannabisz gyógyászati használata néhány, az ügyhöz bátrabban közelítő ország gyakorlatának és emberi jogi aktivisták áldozatos tevékenységének köszönhetően indult újra.
- A vonatkozó bizonyítékok áttekintése után a WHO azt javasolta, hogy a kannabisz kerüljön le a legveszélyesebb, terápiás célra alkalmatlan drogok jegyzékéről. A módosítás elfogadásával minden ország számára könnyebbé vált a gyógyászati engedélyezés.
A kannabisz nemzetközi tilalma 1961-re nyúlik vissza – ekkor született meg az ENSZ Egységes Kábítószer Egyezménye, ami az 1912 és 1953 között született hat nemzetközi kábítószer-egyezményt foglalta rendszerbe, és kiterjesztette azokat minden tagállamra. Az egységes egyezményt az az igény hívta életre, hogy nemzetközi tilalommal akadályozzák meg a kannabisz- és ópiumtermelést, valamint korlátozzák a kokaingyártáshoz szükséges kokalevél termesztését. Bár a dokumentum tudatosan nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy ezeket az anyagokat és származékaikat tudományos és gyógyászati célra felhasználják, a következő évtizedekben ez szinte egyáltalán nem valósult meg. De haladjunk sorjában.
A nemzetközi egyezmények megbénítják az orvosi alkalmazást
Ma már tudjuk, hogy más gyógyszerekkel összehasonlítva a kannabisz kifejezetten sokoldalú és alacsony kockázatú, így számos betegség esetén indokolt lehet az alkalmazása. A hatvanas évek elején azonban a kábítószerek használatának visszaszorításán volt a hangsúly, így kevés figyelmet fordítottak a gyógyászati célú felhasználásra. A kannabisz orvosi alkalmazásának helyzetét az is nehezítette, hogy az 1961-es egyezmény a drogok IV. jegyzékére helyezte – többek között a heroin mellé –, ahol definíció szerint azok a szerek találhatók, amelyek „különösen alkalmasak a visszaélésre és a káros hatások kiváltására, és ezt az adottságot nem ellensúlyozzák jelentős terápiás előnyök”.
A nemzetközi korlátozásokat az 1971-ben elfogadott, Pszichotrop Anyagokról Szóló Egyezmény folytatta, amely már kiterjedt a kannabisz időközben azonosított fő hatóanyagára, a THC-re. Így miközben a kannabiszt kábítószerré, a THC-t pszichotrop anyaggá minősítették. Mindezt tetézte Nixon elnök ugyanebben az évben meghirdetett Drogellenes Háborúja (War on Drugs), mely idővel az egész világra kiterjedt. A háború egyik fő célpontja éppen a kannabisz volt. Bár a Nixon által életre hívott drogügyi bizottság 1972-ben a kannabisz dekriminalizációját javasolta, Nixon ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Az ENSZ egyezmények és az egyre terjeszkedő drogellenes háború végletesen megnehezítette a kannabiszra irányuló kutatásokat, kiváltképp azokat, amelyek a jótékony egészségügyi hatásokat vizsgálaták. És bár az egyezményeknek ez nem volt célja, a gyógyászati célú használat, amely a 20. század első harmadában még elterjedt volt, évtizedekre föld alá szorult.
Aktivizmusból globális gyakorlat
A kannabisz hányingercsökkentő, étvágyserkentő és fájdalomcsillapító hatásai már a 19. században ismertek voltak, ezek miatt a rákos betegeknek már 1980-ban engedélyezték a kemoterápia mellé az Egyesült Államokban, jóval az orvosi kannabisz programok elindulása előtt. A szintén az 1980-as években kibontakozó HIV/AIDS járvány újabb löketet adott a kannabisz gyógyászati alkalmazásának. A kezelések során megfigyelték, hogy a HIV betegség esetén a kannabisz hatékonyan kezeli az étvágycsökkenést, a gyengeséget, az émelygést, a hányást, a fájdalmat, a szorongást és a depressziót. Aktivisták lobbijának köszönhetően Kalifornia 1991-ben dekriminalizálta az orvosi célú használatot, 1996-ban pedig elindította az USA első orvosi kannabisz programját, amit azóta 36 tagállam követett.
Európában az első fecske Hollandia volt, ahol 1976-ban lényegében dekriminalizálták a kannabiszt. Bár a törvény szerint a birtoklás bűncselekmény maradt, a gyakorlatban eltekintettek a törvény betartatásától. A rendőrség tolerálta, de felügyelte azt az 1993-ban indult kísérletet, amiben orvosi recept ellenében kannabiszt értékesítettek betegeknek. A program később kinőtte magát és 2001-ben megalakult az Orvosi Kannabisz Hivatal nevű állami intézmény, ami 2003-ban kezdte el hivatalosan az orvosi tisztaságú kannabisz forgalmazását betegeknek. Innen exportáltak azokba az európai országokba is, ahol a 2000-es éveket követően orvosi kannabisz programot indítottak. Mára 20 fölé nőtt azoknak az európai országoknak a száma, ahol a kannabisz gyógyászati alkalmazását valamilyen formában engedélyezték.
Nemzetközi egyetértés az orvosi használatban
Miután a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Bizottság (INCB), az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) és több ország kormánya jelezte az igényt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015-ben vállalta a kannabisz gyógyászati alkalmazásának felülvizsgálatát. A munka 2018-ban kezdődött el, amit egy évvel később egy progresszív javaslat követett. A WHO Kábítószerfüggőségi Szakbizottsága (ECDD) a 2019-ben közzétett ajánlását a következőképpen foglalta össze: „A bizottsághoz benyújtott bizonyítékok nem utalnak arra, hogy a kannabisz és a kannabiszgyanta az 1961-es egységes kábítószer-egyezmény IV. jegyzékében szereplő egyéb szerekhez hasonló káros hatásokkal bírna. Ezen kívül a kannabisz készítményei terápiás potenciált mutattak a fájdalom és más egészségügyi állapotok, például a szklerózis multiplexhez kapcsolódó epilepszia és görcsök kezelésében. A fentiekkel összhangban a kannabiszt és a kannabiszgyantát úgy kell osztályozni, hogy megakadályozza a kannabiszhasználat által okozott kárt, és ezzel egyidejűleg ne akadályozza a kannabiszhoz kapcsolódó, gyógyászati célú hozzáférést, kutatást és fejlesztést.”
Az ENSZ 2020 decemberében szavazott a WHO javaslatairól, amik közül a legfontosabbat elfogadták: a kannabisz lekerült a kábítószerek legveszélyesebbnek tartott, terápiás célra nem javasolt anyagok jegyzékéről. A döntést az EU-ból egyedül Magyarország ellenezte, ám a történelmi lépés így is megtörtént: mostanra a számos tekintetben elavult és sokat kritizált nemzetközi egyezmények is elismerik a kannabisz terápiás alkalmazhatóságát, ahogyan azt is, hogy a betegeknek felírt receptek nem járulnak hozzá a rekreációs használat terjedéséhez. Ehhez kellene a magyar gyakorlatnak is igazodnia, hogy a tudományos eredményekkel összhangban, a törvény adta lehetőségekkel élve nyújtson megfelelő kezelést betegek tízezreinek.
Keresd fel ingyenes jogsegélyszolgálatunkat, amennyiben igazolhatóan orvosi célból használsz kannabiszt és emiatt összetűzésbe kerültél a törvénnyel!
Kardos Tamás
(Illusztráció: pxfuel.com)