Drogmentes Magyarországot ígért nyolc éve a kormány 2020-ra – hiába vallott kudarcot, mégis úgy viselkedik, mintha a küldetést teljesítette volna: a drogpolitika huszadrangú területté silányult. Nincs már hatályos drogstratégia, a minisztérium nem szervez szakmai üléseket és a költségvetés is minimálisra csökkent.
A gerinctörést elszenvedett Balázs a kendernek egy olyan fajtáját használja, aminek nincs tudatmódosító hatása, így ha akarna, sem tudna visszaélni a növénnyel – a magyar törvények azonban még ezt sem engedik.
Ügyfelünket próbára bocsátották, mert egy barátjával közösen szívott, de a kábítószer-kereskedelem stigmája egész életében rajta marad.
Azzal vádolták a baranyai faluban élő idős férfit, hogy bűnszövetkezet létrehozásán dolgozik, mert hat euróért rendelt egy csomag magot egy holland veteményboltból. Az igazságügyi botanikus szakértő egy 1966-os kiadású kézikönyvre alapozta véleményét.
Fel kell ismerni és el kell fogadni, hogy a fogyasztók büntetése nem a társadalom mindenek feletti érdeke.
“Amikor a 17 éves, addigra már súlyos szerhasználati zavarral küzdő fiammal először voltunk pszichiáternél, azt a kérdést tettem fel a szakembernek, amit ilyenkor minden anya: miben tudok segíteni, mit tudok tenni érte. Azt válaszolta, hogy a legtöbb, amit a fiamért tehetek, hogy elkezdek magammal foglalkozni, és rendet teszek a saját életemben.”
Soha nem gondoltam volna, hogy a betegségem kezelésére használt kannabisz miatt egyszer lecsaphat rám a rendőrség, rabosíthat és meghurcolhat mindenki szeme láttára. – Vendégposzt
A magyar kormánynak volt egy merész álma. A modern világban elsőként akarta megvalósítani a teljes kábítószer-mentességet. A politikusok úgy gondolták, hogy a cél eléréséhez a legfontosabb a büntetés szigorítása, hogy mindenkit elrettentsenek a fogyasztástól és a terjesztéstől. Papíron jelentős szerepet szántak a valóban fontos megelőzésnek is, de a gyakorlatban ez már meg sem jelent.