- Mindegy, hogy az önkényeskedő Kövér László vagy a hódmezővásárhelyi közgyűlés dönt róla, a képviselők büntetéssel fenyegetése annak áll útjába, hogy a közügyeket szabadon vitathassák meg a választókat képviselő politikusok.
Kövér Lászlónak az Országgyűlés elnökeként sajátos elképzelései vannak a szólásszabadságról, és a saját szerepéről ezt illetően. Ez abból is látszik, hogy számos alkalommal gyakorolta visszaélésszerűen a parlamenti fegyelmi jogosítványait, ellenzéki képviselők tiszteletdíját csökkentette, vagy a szót vette el tőlük. Az Emberi Jogok Európai Bíróságán megnyertük azt az ügyet, melyben a Parlamentből 2016-ban kitiltott újságírókat képviseltük: a strasbourgi bíróság szerint Kövér döntése nem tartalmazott a szólásszabadság védelmére szolgáló eljárási garanciákat.
Amikor a két héttel ezelőtti parlamenti ülésen a DK-s Arató Gergely az Alaptörvény kukába dobásáról beszélt felszólalásában, Kövér arra figyelmeztette a képviselőt, hogy „ne lépje át a Büntető törvénykönyv tényállásának határait”. A házelnök szerint az, amit Arató mondott, „az alkotmányos rend elleni – egyelőre csak – uszítás”, és azt is közölte a képviselővel, hogy a parlamenten kívül szabadon gyakorolhatja a szólásszabadságát, viszont a parlamentben ezt nem teheti meg, mert ott elveszi tőle a szót.
Kövér ezzel is azt mutatta meg, hogy alapjaiban nem érti, vagy inkább nem akarja érteni azt, hogy miből áll a parlamenti szólásszabadság és miről szól a képviseleti demokrácia. A képviselőket mentelmi jog illeti meg, ami a képviselői szólás szabadságát hivatott biztosítani, így nem vonhatók felelősségre az általuk leadott szavazat, illetve az általuk közölt tény vagy vélemény miatt sem. Akármi persze a Parlament falai közt sem hangozhat el, az Országgyűlésről szóló törvény 73. §-a húzza meg a parlamenti szólásszabadság határait. Így tehát vannak a Büntető törvénykönyvnek olyan tényállásai, amelyeket egy képviselő megvalósíthat a felszólalásával, de az „alkotmányos rend elleni uszítás” biztosan nem tartozik ezek közé, főleg azért, mert nincs ilyen tényállás a Btk-ban.
Az alkotmányos rend elleni szervezkedés megtalálható ugyan a Btk-ban rögzített tényállások között, de erről nincs szó Arató felszólalása esetében, hiszen ez a tényállás akkor valósul meg, ha valaki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek a célja, hogy erőszakkal, vagy azzal fenyegetve megváltoztassa Magyarország alkotmányos rendjét. Az effajta szervezkedést ráadásul egyetlen személy nem tudja elkövetni, csak több személy konspirálása által valósulhat meg.
Kövér elképzelésével szemben
a parlamenti szólásszabadság épphogy tágabb, és nem szűkebb, mint a parlamenten kívül gyakorolható. Nem a politikusok privilégiuma, hanem az őket megválasztó állampolgárok érdekeit védő intézmény, hiszen a képviselő, amikor felszólal az Országházban, elsősorban nem a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolja, hanem azt a politikai közösséget képviseli, amely őt megválasztotta. A parlamentben zajló politikai viták, a törvényalkotás folyamata vitathatatlanul közügyek, és mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legszabadabban tárgyalhassák ezeket az országgyűlési képviselők.
Hasonló kérdések merülnek fel amiatt, hogy Hódmezővásárhelyen a közgyűlés szeptember 21-én elfogadott egy olyan szabályt, mely szerint pénzbírsággal sújtható az a képviselő, aki megsérti a testület tagjait. Az önkormányzat honlapjáról elérhető előterjesztés szerint a szervezeti és működési szabályzatba foglalták, hogy „aki a közgyűlés tagjait sértő kifejezésekkel illeti, széksértést követ el és rendbírsággal sújtható”. A széksértés tényéről és a rendbírság megállapításáról a közgyűlés minősített többséggel dönt, de a bírság kiszabásától el is tekinthetnek, ha a széksértést elkövető képviselő a kijelentését visszavonja, illetve a sértettet és a közgyűlést megköveti. Így legalább annyiban nem szigorú a szabály, hogy az elhangzott kijelentés még nem feltétlenül von maga után büntetést.
Ám ez a rendelkezés így is ellehetetleníti a képviselői szólás szabadságát, és sérti a véleménynyilvánítás szabadságát. A sértő kifejezések használata önmagában nem szankcionálható, mert ez nem fér bele a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos mértékű korlátozásába. Ahogy Kövér László esetében, úgy
itt sem csak a képviselők szólásszabadsághoz való joga sérül, hanem a választópolgárok képviselethez való joga is: az önkormányzati képviselő is a választópolgárt képviseli a közgyűlésben, így közvetve a választópolgárok joga, és az önkormányzáshoz való kollektív jog sérül.
A konstruktív és demokratikus vitának természetesen vannak feltételei, de az a szabad vita végét jelenti, ha valakit a stílusa miatt elhallgattatnak. A közös ügyeinkről folytatott szópárbajok célja, hogy a lehető legtöbb véleményt figyelembe vevő döntés szülessen. Így a vitát nem a véleménynyilvánítást korlátozó jogi szabályokkal kell kordában tartani, hanem azzal, hogy megteremtjük annak kultúráját.
(Címlapi illusztráció:
MTI/Soós Lajos)