- 2021-ben hozzájutottunk néhány videóhoz, amelyen egy értelmi sérült férfit bántalmaznak egy dél-alföldi tömegintézményben.
- Fellépésünkre a bántalmazó dolgozót azonnal kirúgták és feljelentést tettek ellene.
- Hiába ajánlottunk ügyvédet az áldozat törvényes képviselőjének, a gyámhivatal megakadályozta, hogy a kiszolgáltatott férfi érdemi segítséget kapjon.
2021 júliusában kaptunk anonim segélykérő levelet egy dél-alföldi bentlakásos szociális otthon dolgozóitól, amelyben leírták, hogy az egyik fogyatékossággal élő lakót az intézmény ápolója fizikailag és verbálisan is bántalmazza. A dolgozók a nevüket nem vállalták,
mert féltek attól, hogy azonnal elbocsátanák őket, de a levélhez csatoltak egy pendrive-ot, amelyen négy videó volt a bántalmazásokról.
Az első 15 másodperces videón az látható, ahogy egy ágyon ülő lakót, aki épp a pizsama felsőjét próbálja felvenni, négyszer nagy erővel pofon vágnak. A felvételen nem látszik a bántalmazó, feltételezhetően ő maga készítette a felvételt, de hallani, ahogy azt hajtogatja: “Haladjál már, haladjál már.” A második felvételen a folyosón álló értelmi sérült férfitől azt kérdezi a férfi hang: “Kérsz egy pofont? Kérjél már pofont!” A harmadik, szintén 15 másodperces felvételen az ágyán ül a fogyatékossággal élő férfi, akit a “gondozó” taszigál és kétszer felpofoz. A férfi tehetetlenül kéri a bántalmazójától: “Ne szórakozzon már!” Erre ismét egy pofon a válasz és a folytatás: “Hőbörögsz még?” A negyedik 10 másodperces videón az ágyon ülő értelmi sérült férfit kétszer fejbe dobják focilabdával. A megrázó felvételek súlyos jogsértésekről árulkodnak.
Azért, hogy a bántalmazások mielőbb megszűnjenek, az ellátottjogi képviselőhöz fordultunk, akinek az a feladata, hogy védje a szociális intézményekben élők jogait. Az ellátottjogi képviselő azonnal kezdeményezte az ügy kivizsgálását, másnap pedig az intézményvezető meghallgatta a bántalmazó férfit, akit azonnali hatállyal elbocsátott, és feljelentést tett ellene a rendőrségen.
Közben a rendőrkapitányságtól megtudtuk, hogy a gondozót már korábban is feljelentették, így érthetelen, hogyan dolgozhatott egészen a közbelépésünkig az intézményben. Azért, hogy pontot tegyünk az ügy végére,
ingyenes jogi képviseletet ajánlottunk a bántalmazott férfi számára. Felvettük a kapcsolatot az intézményvezetővel is, aki nem látta akadályát ennek, csak annyit kért, hogy az értelmi sérült férfi gondnokát is értesítsük, és az ő jelenlétében egyeztessünk a jogi képviseletéről.
A hivatásos gondnok örült a felajánlott segítségnek, és azt mondta, mindenképp szeretne élni vele. Egyeztettünk arról is, hogyan tudná aláírni az ügyvédi meghatalmazást. Azonban mikor ügyvédünk másnap megkereste, teljesen máshogy állt az ügyhöz. A telefonban azt mondta, hogy az ügy már nem aktuális, mert a gyámhivatal szerint “nem lehetséges.” Azt mondták, hogy neki kell képviselnie a gondnokolta jogait és ott lennie a rendőrségi meghallgatásnál.
Hosszan magyaráztuk a gondnoknak, hogy a gyámhatóságnak nincs igaza, igenis jogában áll ügyvédi segítséget kérni. Gondnokként nemcsak gondnokoltja jogi képviselője, de kifejezetten az a feladata, hogy az érdekében járjon el és védje a jogait. Mivel azonban nincs jogi végzettsége és ilyen tapasztalata, nem várható el tőle, hogy egy büntetőeljárásban nagy felkészültséggel képviselje, tehát akkor cselekszik az érdekében, ha elfogadja részére a lehető legmagasabb szintű jogi segítséget. A gondnok azonban félt ellenszegülni a gyámhivatalnak, ezért sajnálkozva ugyan, de elutasította a segítségünket.
Ezután a járási gyámhivatalhoz fordultunk panasszal, és kértük hogy járjon utána a történteknek. Azonban ahelyett, hogy orvosolták volna a hibát, úgy tudjuk felmentették a gondnokot a tisztségéből és másik gondnokot rendeltek ki. Nekünk pedig azt válaszolták, hogy panaszunk nem megalapozott, mert a nyomozó hatóság (azaz a rendőrség) biztosítja az áldozat jogainak védelmét, illetve a gondnok mérlegelésétől függ, hogy igénybe vesz-e ügyvédi segítségét.
A gyámhivatal tehát áthárította arra a gondnokra a felelősséget, akit korábban ő maga tájékoztatott félre, majd távolított el. Mi azonban nem hagytuk annyiban a dolgot. Ezt követően a megyei gyámhivatalhoz fordultunk és kértük, hogy vonják felelősségre a járási gyámhatóságot, illetve hozzák helyre a hibát. A megyei gyámhivatal is lerázta magáról a felelősséget azzal, hogy nem áll módjában felügyeleti eljárást folytatni az ügyben.
Lássuk pontosan a helyzetet: ebben az ügyben a gyámhivatalok ahelyett, hogy mindent megtettek volna az áldozat jogi védelme érdekében, egy olyan fogyatékossággal élő ember igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését akadályozták, aki intézeten kívüli kapcsolatok híján nem tud a bántalmazás ellen hatékonyan fellépni.
A megyei gyámhivatal felháborító válaszára újabb levelet küldtünk, ugyanis a hárítások ellenére igenis feladata a járási gyámhivatalok szakmai irányítása. Reméljük, hogy végre kivizsgálják a jogsértést és lehetővé teszik, hogy segíthessünk az áldozatnak.
Környei Kristóf