A legkiszolgáltatottabb helyzetben a tömegintézményekben elhelyezett gyerekek és fogyatékos felnőttek élnek, ezek ugyanis a rendszerszintű bántalmazás melegágyai. Kozma Ákos, az Alapvető Jogok Biztosa ahelyett, hogy feladatát végezve védené az itt élők jogait, lírai leírásokat gyárt jelentéseiben és a gondozottakat bírálja.
A magyar kormány deklarálta, ami az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált: nem tartja feladatának a társadalom elesettjeinek védelmét, szociális biztonságát, pedig ez alkotmányos kötelessége.
2021-ben hozzájutottunk néhány videóhoz, amelyen egy értelmi sérült férfit bántalmaznak egy dél-alföldi tömegintézményben. Fellépésünkre a bántalmazó dolgozót azonnal kirúgták és feljelentést tettek ellene. Azonban hiába ajánlottunk ügyvédet az áldozat törvényes képviselőjének, a gyámhivatal megakadályozta, hogy a kiszolgáltatott férfi érdemi segítséget kapjon.
Hónapok óta szabadon élünk, de mégis tele vagyunk félelemmel. Félünk az újabb lezárástól és attól, hogy nem marad, aki ellát bennünket – írja tömegintézményben élő mozgáskorlátozott ügyfelünk, aki eldöntötte, hogy tenni szeretne az intézetben élők méltatlan helyzete ellen.
Három éve tartó perben harcol hat nő azért, hogy kimondják: az állam a fogyatékossággal élő polgárainak és az őket gondozó családtagoknak is köteles emberhez méltó életet biztosítani.
Miféle korrumpálódástól tartanak azoknál a szakembereknél, akik eddig is éhbérért, a szakma iránti elkötelezettség miatt maradtak a helyükön, és olyan szegénységben élő emberekkel dolgoznak, akik ha akarnák, sem tudnák őket lefizetni?
Egy autizmussal élő 16 éves fiút több alkalommal is rácsok mögött tartottak hetekig az egri fogyatékos otthonban. Az ügyben született ombudsmani jelentés rávilágít arra, hogy az autista gyerekeket Magyarországon csak olyan intézetekben lehet elhelyezni, amelyek a személyi és tárgyi feltételek híján alkalmatlanok az ellátásukra.
Több olyan haláleset történt egy nagy létszámú fogyatékos otthonban, ami valószínűleg elkerülhető lett volna. Az ombudsman azonban alapos vizsgálat helyett rövidre zárta az ügyet.
Meghalt egy családsegítő. Megölték munka közben. Szociális munkás volt, lehetett volna bármelyikünk. Tehetetlen düh, értetlenség, elkeseredettség, amit érzünk. A Minisztérium saját halottjának tekinti és hallgat. Semmi sem változik, senki nem vonja le a konzekvenciákat. A Szakszervezet rekreációs táncórákat javasol, a Szociális Szakmai Szövetség pedig azt, hogy ne keltsünk hisztériát. Pár nap és a tragédia feledésbe merül. Mi pedig folytatjuk, mintha semmi sem történt volna.