- Két teljes évre elszakított a gyámhatóság egy 10 éves kislányt az édesanyjától.
- A felháborító és jogtalan gyerekkiemelés örök traumát okozott a családnak.
- A Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a gyámhatóság az édesanyát indokolatlanul, szegénysége és hátrányos helyzete miatt büntette meg.
Két éve szakították el Krisztinát kislányától, lakhatási nehézségei és tartozásai miatt.
A gyámhatóság minden szabályt megszegett, amit csak lehetett: indokolatlanul vitte el a kislányt, az egyedülálló, idős anyját gondozó szülő anyagi gondjai miatt, majd lebeszélte az anyát a fellebbezésről, és hónapokig nem is vizsgálta felül a döntését. A jogsértések miatt tavaly ősszel bepereltük a gyámhatóságot, hogy mielőbb visszakaphassa Krisztina a lányát, de a gyámhatóság egy teljes évig (!) nem küldte tovább a keresetünket a bíróságnak, így csak idén ősszel kezdődhetett el a bírósági folyamat.
Addigra Krisztina nemcsak visszafizette a tartozásait, de új lakásba is költözött, hogy ezzel is bizonyítsa: nem szolgált rá ilyen kegyetlen büntetésre.
A Fővárosi Törvényszék egy év csúszással, idén novemberben tartott tárgyalást, majd a két héttel későbbi ítélethirdetésen a bíró magából kikelve utasította rendre a gyámhatóságot. Kiállt Krisztina mellett, és a kislány azonnali hazaengedéséről döntött.
Részletesen indokolt ítéletében kifejtette, hogy a gyámhatóság teljesen indokolatlanul, lényegében azért vette el a gyereket anyjától, hogy megbüntesse őt szegénysége, hátrányos helyzete miatt. Miközben a gyerekkiemelés “funkciója nem a szülő szankcionálása, hanem a gyermek életének, fejlődésének védelme, tehát funkciója és célja szerint védelmi eszköz.” Ez a kiemelés nem hogy a gyerek érdekét nem szolgálta, de kifejezetten a kárára vált, hiszen óriási, sosem múló traumát okozott a család számára."Minderre is tekintettel jelen ügyben az volt megállapítható, hogy a hatóság a gyermekvédelmi intézkedéseket arra használta, hogy a felperes hatóságnak nem tetsző magatartását szankcionálja, amire a nevelésbe vétel nem alkalmas, mivel ez – ahogy arra a felperesi képviselő is rámutatott – legalább olyan súlyos pszichés sérüléseket okozhat a gyermek számára, mint amitől a hatóság meg kívánja védeni."
Azt is rögzítette a bíróság, hogy a hatósági döntések semmilyen érdemi indokolást nem tartalmaztak, és bár a hivatalban tudtak arról, hogy az anya rendezte körülményeit, ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Végül az ítéletben kifejtették, hogy a gyermekvédelmi szervek feladata nem a szülő egzecíroztatása, hanem a valódi, hatékony segítségnyújtás. “A gyermekvédelemnek feladata ugyanis a tényleges és odafigyelő segítség nyújtása, mely során korlátozó gyermekvédelmi intézkedést csak az annak alapjául szolgáló feltételek fennállása esetén lehet tenni annak törvényi céljára figyelemmel."
Így végre a 12 éves Pálma, két év indokolatlan távollét után hazatérhetett anyukájához. A külön töltött időt azonban már soha nem kaphatják vissza, hiába ragaszkodnak egymáshoz most még jobban, mint valaha. Mi továbbra is azért dolgozunk, hogy hasonló történetek ne fordulhassanak elő, és a szegénység miatt elszakított gyerekek minél hamarabb visszatérhessenek családjaikhoz.
Boros Ilona
Videó: Rubi Anna