- Díszellenzék? A nem kormánypárti képviselők cselekvési lehetőségei címmel szerveztünk beszélgetést országgyűlési képviselőknek és civil szervezeteknek.
- A vitaindító beszédeket szakmai igazgatónk, Szabó Máté, illetve Udvarhelyi Éva Tessza, kulturális antropológus és aktivista tartotta.
- A képviselők kerekasztal-beszélgetésén Jámbor András (Párbeszéd), Szabó Tímea (Párbeszéd), Csárdi Antal (LMP), Brenner Koloman (Jobbik), Hadházy Ákos (független, Momentum) és Gurmai Zita (MSZP) vett részt, akik civil szervezetek kérdéseire is válaszoltak.
- Arra kerestük a választ, hogy mit és hogyan tehetnének a megválasztott ellenzéki képviselők annak érdekében, hogy a kormány hatalmát valóban ellenőrizni tudják.
Az utóbbi évek parlamenti ciklusai megmutatták, hogy az országgyűlési munka kiüresedett, és egyre többször hangzik el a felvetés, hogy a képviselők akkor tudnák igazán megvalósítani a kampányukban ígért célokat, ha kilépnének a rendszer logikájából és hangsúlyosabbá válna a parlamenten kívül politizálás a részükről. A rendezvény célja az volt, hogy kérdéseket tegyünk fel frissen megválasztott politikusoknak arról, milyen terveik vannak a következő években a parlamenti munka mellett – vagy adott esetben helyett – és közösen gondolkodjunk a rendszeren kívüli politizálás lehetőségeiről.
Az április 20-án megtartott rendezvényt szakmai igazgatónk, Szabó Máté vitaindítója vezette fel, aki a jogvédők és a képviselők helyzete közötti párhuzamokra mutatott rá. A jogvédők munkájának értelme az, hogy a hatalmat ellenőrizzék és a jogot az emberek szolgálatába állítsák, ennek lehetőségei azonban az elmúlt bő évtizedben drámai módon megváltoztak Magyarországon. A TASZ-nak is sorra kellett lemondania a jogvédelem klasszikus, jogászi útjairól. Újra és újra meg kellett találnunk a módját annak, hogy a megszokott eszközök mellett vagy helyett hatékonyabbakat keressünk.
Ahogy a hagyományos jogvédelemnek, úgy a hagyományos ellenzéki politizálásnak sem nagyon termett babér az elmúlt parlamenti ciklusokban. De
a kormányzati túlhatalmat ellensúlyozni, a hatalmi túlkapásokat láthatóvá tenni akkor is szükséges, ha ez a szokásos módon nem lehetséges. Ahogy a civileknek, úgy az ellenzéki politikusoknak is fel kell tenniük maguknak a kérdést: hogyan tudnak a polgárok elvárásainak a leginkább megfelelni, úgy, hogy közben nem azt a szerepet játsszák, amit a hatalmon lévők szánnak nekik.
Szabó Máté ezzel kapcsolatban hat alapvető állítást fogalmazott meg.
1. Aminek biztosan nincs értelme, arra nem szabad energiát fordítani csak a látszat kedvéért. A látszat ugyanis a hatalmon lévők céljait szolgálja, ráadásul el is veszi az időt és energiát hasznosabb tevékenységektől.
Az ellenzéki politikusok ma Magyarországon nem tudják érdemben befolyásolni sem a törvényhozást, sem pedig azt, hogy kik kerülnek a parlamenti intézmények élére. Egy interpelláció vagy egy soha fel nem állított vizsgálóbizottság felállításának a kezdeményezése általában mit sem ér. Az ellenőrzésnek azonban vannak olyan fórumai, amelyekre érdemes odafigyelni, ezek azok, amelyekkel egy-egy hatalmi visszaélés politikai ára megemelhető.
2. Az ellenzéki politikusoknak reális célokat kell kitűzniük maguk elé.
Ha a reális cél adott esetben csak annyi, hogy egy-egy hatalmi visszaélés ne láthatatlanul és nyom nélkül történjen meg, akkor azért kell dolgozni, hogy a nyilvánosság értesülhessen ezekről a visszaélésekről.
3. A képviselői jogállás még mindig együtt jár olyan jogosítványokkal, amelyekkel egy átlagos polgár nem élhet. A képviselők dolga ezeket felkutatni és kreatívan használni.
A képviselőket tágabb körű információkérési jog illeti meg és még mindig beléphetnek bizonyos közintézményekbe, még ha ennek jelentősen szűkítették is a feltételeit. Ezekkel a jogosítványokkal több mindent feltárhatnak, mint egy átlagos polgár.
4. A képviselői eszköztár messze gazdagabb annál, mint ami a képviselői jogállásból következik, kiegészíthető a civilek és az újságírók rendelkezésére álló eszközökkel is.
A képviselő is élhet olyan, mindenki számára rendelkezésre álló eszközökkel, mint a közérdekű adatigénylés vagy a tiltakozások szervezése, esetleg a közvéleményhez fordulás. Szervezhetnek fórumokat, meghallgathatják a polgárok igényeit és a tevékenységüket ehhez igazíthatják. A polgárok segítése, az őket érdeklő ügyek felkarolása megfelelő bizalmat épít, és segít bővíteni a túl szűknek bizonyuló támogatói buborékot.
5. A képviselők együttműködhetnek civil szervezetekkel.
A civil szervezetek és az ellenzéki politikusok hosszú távú céljai egészen mások, de időről-időre vannak közös érdekek, és ilyenkor ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. A jogvédők rendszeresen nyújtanak jogi képviseletet politikusok számára, ha politikai szabadságjogok érvényesítése a cél. A jogvédőkön kívül más civilek munkájának eredményei is érdemesek lehetnek a politikusok figyelmére, hiszen a civil szervezetek által feltárt társadalmi problémák sokszor jó kiindulópontot jelenthetnek a politikusok számára. A témák felkarolása, illetve nyilvános képviselete pedig mindkét fél számára előnyös lehet.
6. Azzal az eszközzel, amit az állampolgárok esetében polgári engedetlenségnek nevezünk, az autokrácia ellenzéke is élhet.
A polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben használható, de autokráciában ott kell lennie az ellenzéki képviselők eszköztárában is.
Szabó Máté után Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié egyik alapítója, a VIII. kerületi önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetője beszélt arról, hogy a képviselőknek tudatos stratégiát kell felépíteniük. Nemcsak akciókban és taktikákban, hanem hosszútávú tervekben kell gondolkozniuk. Ki kell használniuk az országgyűlési képviselőségből fakadó lehetőségeket, ugyanakkor ezt szervesen hozzá kell kapcsolniuk a parlamenten kívüli munkához. Udvarhelyi Tessza arra figyelmezetett, hogy
bajt jelez, ha valaki túl sokat ül egy irodában, mert a közösség- és bázisépítés kulcsfontosságú. Azt javasolta a képviselőknek, hogy mutassák meg milyen lenne a valódi demokrácia: vigyenek érintetteket a bizottságokba, döntéshozói terekbe.
A vitaindítókat a képviselők kerekasztal-beszélgetése követte konkrét kérdésekkel. A beszélgetés alatt a képviselők a konkrét cselekvési lehetőségek helyett még többet foglalkoztak azzal, hogy a jogszabályi és társadalmi környezet miként nehezíti meg a munkájukat. A nehézségeket természetesen senki nem vitatja, de a rendezvény során éppen arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy az egyenlőtlen versenyben való megmérettetés mellett is tehetnek azért, hogy hatékonyabb ellensúlyát jelentsék a hatalomnak, illetve eredményesebben képviseljék a rájuk szavazó polgárok érdekeit.
A legnagyobb vita a parlamenti munka kapcsán volt. Több olyan példa is elhangzott, amelyben a képviselők a parlamenti felszólalás értékét hangsúlyozták, míg mások a parlamenti munka szerepét elenyészőnek tartották. A parlamenti funkciók, például a bizottságokban való tagság kritikus értékelése csak részben valósult meg. De számos érv hangzott el amellett, hogy
a parlamenten kívülre kell vinni a munkát, a demokrácia alternatív tereit megteremtve. Abban egyetértettek a képviselők, hogy nagy szükség van arra, hogy átláthatóbb legyen a munkájuk. Ebben a tekintetben a politikai közösségek erejére és a közérthetőbb kommunikációra építenének a jövőben.
A civil szervezeti felszólalóktól (1 Magyarország, aHang, K-monitor, Budapest Pride, Fridays for Future és a Női Érdek képviselője) érkező kérdésekre nem minden esetben volt valódi válasza a politikusoknak. Voltak azonban olyan konkrét ötletek, illetve vállalások, amelyekre építve lehet a pártokkal, képviselőkkel való együttműködést keresni. A beszélgetést itt lehet visszanézni:
Mi a következő időszakban is törekedni fogunk a párbeszéd fenntartására, és igyekezni fogunk láthatóvá tenni a képviselők cselekvési lehetőségeit. Ez része a jogvédelem hatékony eszközeit kereső munkánknak.
Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója