Mit tehetnek az ellenzéki képviselők, hogy ne azt a szerepet játsszák, amit a kormány szán nekik?
- Díszellenzék? A nem kormánypárti képviselők cselekvési lehetőségei címmel szerveztünk beszélgetést országgyűlési képviselőknek és civil szervezeteknek.
- A vitaindító beszédeket szakmai igazgatónk, Szabó Máté, illetve Udvarhelyi Éva Tessza, kulturális antropológus és aktivista tartotta.
- A képviselők kerekasztal-beszélgetésén Jámbor András (Párbeszéd), Szabó Tímea (Párbeszéd), Csárdi Antal (LMP), Brenner Koloman (Jobbik), Hadházy Ákos (független, Momentum) és Gurmai Zita (MSZP) vett részt, akik civil szervezetek kérdéseire is válaszoltak.
- Arra kerestük a választ, hogy mit és hogyan tehetnének a megválasztott ellenzéki képviselők annak érdekében, hogy a kormány hatalmát valóban ellenőrizni tudják.
Az utóbbi évek parlamenti ciklusai megmutatták, hogy az országgyűlési munka kiüresedett, és egyre többször hangzik el a felvetés, hogy a képviselők akkor tudnák igazán megvalósítani a kampányukban ígért célokat, ha kilépnének a rendszer logikájából és hangsúlyosabbá válna a parlamenten kívül politizálás a részükről. A rendezvény célja az volt, hogy kérdéseket tegyünk fel frissen megválasztott politikusoknak arról, milyen terveik vannak a következő években a parlamenti munka mellett – vagy adott esetben helyett – és közösen gondolkodjunk a rendszeren kívüli politizálás lehetőségeiről.
Az április 20-án megtartott rendezvényt szakmai igazgatónk, Szabó Máté vitaindítója vezette fel, aki a jogvédők és a képviselők helyzete közötti párhuzamokra mutatott rá. A jogvédők munkájának értelme az, hogy a hatalmat ellenőrizzék és a jogot az emberek szolgálatába állítsák, ennek lehetőségei azonban az elmúlt bő évtizedben drámai módon megváltoztak Magyarországon. A TASZ-nak is sorra kellett lemondania a jogvédelem klasszikus, jogászi útjairól. Újra és újra meg kellett találnunk a módját annak, hogy a megszokott eszközök mellett vagy helyett hatékonyabbakat keressünk.
Ahogy a hagyományos jogvédelemnek, úgy a hagyományos ellenzéki politizálásnak sem nagyon termett babér az elmúlt parlamenti ciklusokban. De
Szabó Máté ezzel kapcsolatban hat alapvető állítást fogalmazott meg.
1. Aminek biztosan nincs értelme, arra nem szabad energiát fordítani csak a látszat kedvéért. A látszat ugyanis a hatalmon lévők céljait szolgálja, ráadásul el is veszi az időt és energiát hasznosabb tevékenységektől.
Az ellenzéki politikusok ma Magyarországon nem tudják érdemben befolyásolni sem a törvényhozást, sem pedig azt, hogy kik kerülnek a parlamenti intézmények élére. Egy interpelláció vagy egy soha fel nem állított vizsgálóbizottság felállításának a kezdeményezése általában mit sem ér. Az ellenőrzésnek azonban vannak olyan fórumai, amelyekre érdemes odafigyelni, ezek azok, amelyekkel egy-egy hatalmi visszaélés politikai ára megemelhető.
2. Az ellenzéki politikusoknak reális célokat kell kitűzniük maguk elé.
Ha a reális cél adott esetben csak annyi, hogy egy-egy hatalmi visszaélés ne láthatatlanul és nyom nélkül történjen meg, akkor azért kell dolgozni, hogy a nyilvánosság értesülhessen ezekről a visszaélésekről.
3. A képviselői jogállás még mindig együtt jár olyan jogosítványokkal, amelyekkel egy átlagos polgár nem élhet. A képviselők dolga ezeket felkutatni és kreatívan használni.
A képviselőket tágabb körű információkérési jog illeti meg és még mindig beléphetnek bizonyos közintézményekbe, még ha ennek jelentősen szűkítették is a feltételeit. Ezekkel a jogosítványokkal több mindent feltárhatnak, mint egy átlagos polgár.
4. A képviselői eszköztár messze gazdagabb annál, mint ami a képviselői jogállásból következik, kiegészíthető a civilek és az újságírók rendelkezésére álló eszközökkel is.
A képviselő is élhet olyan, mindenki számára rendelkezésre álló eszközökkel, mint a közérdekű adatigénylés vagy a tiltakozások szervezése, esetleg a közvéleményhez fordulás. Szervezhetnek fórumokat, meghallgathatják a polgárok igényeit és a tevékenységüket ehhez igazíthatják. A polgárok segítése, az őket érdeklő ügyek felkarolása megfelelő bizalmat épít, és segít bővíteni a túl szűknek bizonyuló támogatói buborékot.
5. A képviselők együttműködhetnek civil szervezetekkel.
A civil szervezetek és az ellenzéki politikusok hosszú távú céljai egészen mások, de időről-időre vannak közös érdekek, és ilyenkor ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. A jogvédők rendszeresen nyújtanak jogi képviseletet politikusok számára, ha politikai szabadságjogok érvényesítése a cél. A jogvédőkön kívül más civilek munkájának eredményei is érdemesek lehetnek a politikusok figyelmére, hiszen a civil szervezetek által feltárt társadalmi problémák sokszor jó kiindulópontot jelenthetnek a politikusok számára. A témák felkarolása, illetve nyilvános képviselete pedig mindkét fél számára előnyös lehet.
6. Azzal az eszközzel, amit az állampolgárok esetében polgári engedetlenségnek nevezünk, az autokrácia ellenzéke is élhet.
A polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben használható, de autokráciában ott kell lennie az ellenzéki képviselők eszköztárában is.
Szabó Máté után Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié egyik alapítója, a VIII. kerületi önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetője beszélt arról, hogy a képviselőknek tudatos stratégiát kell felépíteniük. Nemcsak akciókban és taktikákban, hanem hosszútávú tervekben kell gondolkozniuk. Ki kell használniuk az országgyűlési képviselőségből fakadó lehetőségeket, ugyanakkor ezt szervesen hozzá kell kapcsolniuk a parlamenten kívüli munkához. Udvarhelyi Tessza arra figyelmezetett, hogy
A vitaindítókat a képviselők kerekasztal-beszélgetése követte konkrét kérdésekkel. A beszélgetés alatt a képviselők a konkrét cselekvési lehetőségek helyett még többet foglalkoztak azzal, hogy a jogszabályi és társadalmi környezet miként nehezíti meg a munkájukat. A nehézségeket természetesen senki nem vitatja, de a rendezvény során éppen arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy az egyenlőtlen versenyben való megmérettetés mellett is tehetnek azért, hogy hatékonyabb ellensúlyát jelentsék a hatalomnak, illetve eredményesebben képviseljék a rájuk szavazó polgárok érdekeit.
A legnagyobb vita a parlamenti munka kapcsán volt. Több olyan példa is elhangzott, amelyben a képviselők a parlamenti felszólalás értékét hangsúlyozták, míg mások a parlamenti munka szerepét elenyészőnek tartották. A parlamenti funkciók, például a bizottságokban való tagság kritikus értékelése csak részben valósult meg. De számos érv hangzott el amellett, hogy
A civil szervezeti felszólalóktól (1 Magyarország, aHang, K-monitor, Budapest Pride, Fridays for Future és a Női Érdek képviselője) érkező kérdésekre nem minden esetben volt valódi válasza a politikusoknak. Voltak azonban olyan konkrét ötletek, illetve vállalások, amelyekre építve lehet a pártokkal, képviselőkkel való együttműködést keresni. A beszélgetést itt lehet visszanézni:
Mi a következő időszakban is törekedni fogunk a párbeszéd fenntartására, és igyekezni fogunk láthatóvá tenni a képviselők cselekvési lehetőségeit. Ez része a jogvédelem hatékony eszközeit kereső munkánknak.
Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója