- A vasárnapi tatai népszavazás érvénytelen lett, mert kevesebb, mint a választóképes lakosság fele adta le a voksát.
- Bár a tatai népszavazás eredménye hasonlít azokra a referendumokra, amelyeket a kormány kezdeményezett az utóbbi időben – meglehetősen egyöntetű szavazatarány mellett lettek érvénytelenek –, hiba lenne a kettőt egymáshoz mérni.
- Igaz, hogy jogilag a népszavazás eredménye nem kötelezi a beruházás felfüggesztésére a helyi képviselőket és a polgármestert, mégis erős üzenete lehet annak, hogy felépült egy olyan civil bázis, amely a jövőbeli tiltakozások alapja lehet.
Vasárnap Tatán helyi népszavazást tartottak, amit civilek kezdeményeztek az egyedülálló tó partja és környezete védelmében. Az Avalon – mely a Hell Energy energiaital-gyártó cég érdekeltségébe tartozik – ugyanis több mint két éve jelentette be, hogy 15 milliárd forintból 120 szobás, ötcsillagos szállodát építene az Öreg-tó partján. A terv nemcsak a tatai lakókat, hanem az egész országot sokkolta. A középkori eredetű vár és a barokk kastély meghatározza a tóparti látványt, amit véglegesen átírna a modern épülettömb. Az eredeti (azóta a tiltakozások hatására módosított) terv ráadásul a szállodához tartozó partkaszt lezárta volna. Egy ilyen környezeti változtatás nagyon érzékenyen érintené a helyieket, ezért a szavuk meghatározó kell, hogy legyen a kérdésben.
Várható volt, hogy a kérdés tömegeket fog megmozgatni – az azonban mindig bizonytalan, hogy egy népszavazás érvényes lesz-e. Ezúttal nem lett az, bár hatalmas számban adták le a helyiek a szavazatukat. Érvényes és eredményes népszavazást összehozni nem egyszerű. Az érvényességhez a szavazásra jogosultak több mint a felének érvényes szavazata kell, az eredményességhez pedig legalább felüknek egyirányba kell voksolnia.
Tatán ehhez nagyjából 10 ezer embernek kellett volna elmennie érvényesen szavazni, és több mint a felüknek kellett volna igennel vagy nemmel szavaznia. Ehhez képest a közel 8400 érvényesen leadott szavazat kifejezetten jó eredménynek számít. Főleg igaz ez, ha figyelembe vesszük a nyár közepi időpontot és azt, hogy a helyi népszavazások 2020 márciusától szüneteltek a koronavírus-járvány miatt – annak ellenére, hogy a kormány érdekében kivételt tettek és országos népszavazást már 2021 nyarától lehetett kezdeményezni és tartani.
A szervezők szerint a kezdeményezés ennek ellenére siker volt és ezzel sok szempontból egyet lehet érteni.
A helyi népszavazás egy erős, de nem kizárólagos eszköz arra, hogy a polgárok egy közügyben megnyilvánuljanak, sőt, döntsenek. Tatán azonban jóval több történt, mint hogy egy civil csoport helyi népszavazást kezdeményezett. A helyiek kampányt szerveztek, számos tüntetést tartottak, az építkezés ügyét tematizálták a sajtóban és nyomás alatt tartották az önkormányzatot – vagyis folyamatos és kiterjedt aktivizmust folytattak, mert tudták, hogy a demokrácia nem egy nap. A tó védelmének ügye számos polgárt aktivizált, akik a saját idejüket, eszközeiket bocsátották a kampány céljára. A város örökségének szeretete még a hihetetlenül erős pártpolitikai törésvonalaknál is erősebbnek bizonyult – többen szavaztak a szálloda ellen, mint az önkormányzati választásokon a polgármester mellett. Számos civil szervezet segítette a szervezőket, ki aktivistákkal, ki az információk terjesztésével, és mi is adtunk jogi tanácsokat.
A helyi civilek munkájának a szavazással biztosan nincs vége, másrészt pedig a leadott szavazatok száma és iránya (a választók 90%-ban “igen” szavazatokat adtak le, ami jelen esetben a beruházás elutasítását jelentette) nagyon erős figyelmeztetés a helyi közhatalomnak.
Mindezek mellett adja magát a párhuzam a 2016-os kvótanépszavazással, valamint az idei országgyűlési választások napján megtartott homo- és transzfób propaganda népszavazással, melyek szintén érvénytelenek lettek. Ezeknél a kormány a jogi érvénytelenséget előszeretettel magyarázta úgy, hogy a népszavazások “politikai értelemben” mégis érvényesek voltak, mert a válaszadók egyértelmű többsége az általuk propagált válasz mellett voksolt. A politikai érvényesség címke a valódi, jogi érvényességet relativizálja, mert egy egészséges demokráciában az is döntésnek számít, ha a választók nem akarnak döntést hozni. Ez azt jelenti, hogy a döntést meghozhatja a parlament (vagy helyi szinten az önkormányzat képviselő-testülete), ahogyan az egyébként lenni szokott.
A népszavazás tehát elvileg két döntés egyben: a nép dönt arról, hogy akar-e dönteni, ha pedig akar (tehát elég számú érvényes szavazat érkezik be), akkor az eredményből kiolvasható, hogyan döntött. Ez azonban csak akkor van így, ha a népszavazás valóban eredeti rendeltetését tölti be, tehát maguktól az érintettektől, a polgároktól – azaz nem a hatalomtól – indul a szervezés, a közeg pedig alkalmas arra, hogy minden érintett tudjon arról, hogy azzal is dönt, ha nem ad le érvényes szavazatot. Tata esete mindkét tényezőt tekintve különbözik a legutóbbi két országos népszavazástól.
A kormány által kezdeményezett országos népszavazások végtelen állami erőforrásokból, a jogi követelményeket felrúgva szervezett események voltak, amelyek ahelyett, hogy a nép akaratának a megismerésére irányultak volna, az állami propagandát szolgálták. Ezekről mindenki értesülhetett, így aki nem, vagy érvénytelenül szavazott, az nagy eséllyel nem tájékozatlanságból, hanem azért tett így, mert így akarta kifejezni a véleményét. Tatán ezzel szemben a helyiek által vitt, tudományos tényekkel is alátámasztott kampány zajlott – tehát aki leadta a szavazatát, az előtte tudott megfelelően tájékozódni, és így kerültek az igenek közel 94%-os többségbe. Akik pedig távol maradtak, azoknak több oka is lehetett erre: információink szerint voltak, akik nem kaptak választási értesítőt, míg másokat valószínűleg nem érintett meg a téma, de lehettek olyanok is, akik már nem bíznak a demokratikus folyamatokban.
A tatai népszavazás így jogi értelemben érvénytelen lett, de ettől még a helyiek mozgalmával felépült valami, ami önmagában is eredmény. A konkrét ügy sincs még veszve (ennek már most is van jele), ha pedig mégsem táncolnak vissza a döntéshozók, az Öreg-tó védelmére alakult mozgalom olyan biztos alap lehet, amelyre a jövőben bármilyen közügyben lehet építeni. A népszavazás eredménye nem végállomás, hanem egy folyamat egyik állomása, idővel pedig az eredmény sem marad el. Tatán legközelebb nem 8400 választópolgárt, hanem csak a hiányzó 1600-at kell meggyőzni arról, hogy számít, mit gondolnak.
Döbrentey Dániel és Pásztor Emese