- 2022. október 19-én a magyar kormány világossá tette, hogy nem tartja többé elsőrendű feladatának a társadalom elesettjeinek védelmét, szociális biztonságát.
- Pedig az államnak Alaptörvényben is vállalt kötelessége a kiszolgáltatott polgárok védelme, társadalmi helyzetük javítása.
A kormány szerdán benyújtott törvénymódosító javaslata szerint az emberek, így a mélyszegénységben élők, a fogyatékos emberek és az állami gondozásban élő gyerekek is, mostantól elsősorban magukra számíthatnak, saját felelősségük szociális helyzetük megoldása. Ha maguk ezt valamiért mégsem képesek megtenni – és természetesen helyzetükből adódóan sokan nem tudják, – akkor családtagjaik kötelesek őket ellátni. Ha a család sem képes teljesíteni ezt a feladatot – ami sok esetben teljesíthetetlen is –, akkor pedig az önkormányzatok és a karitatív szervezetek, főleg persze az egyházak feladata lenne ellátni őket.
Több olyan családot is képviselünk a bíróságon, akik évtizedek óta nyögik, hogy az állam nem segít súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyerekeik ellátásában, hanem magára hagyja a szülőket. Ezeknek a családoknak a története megmutatja, hogy mi történik, ha állam nélkül kell megoldani azt, amihez állami eszközök kellenének.
Fülöp Attila szociális területért felelős államtitkár az állami szerepvállalás csökkentéséről egyházi fórumon azt mondta, hogy a kommunizmus “álságos és tarthatatlan” öröksége volt az az elv, miszerint a szociális problémák megoldásáért az állam felel. Ezzel szakít mostantól a magát családbarátnak nevező kormányzat. A törvénymódosítás és a nyilatkozat
annak az utóbbi években egyre látványosabb folyamatnak a beismerése, hogy az állam nem képes vagy nem akarja megvédeni gondoskodásra szoruló polgárait. Fokozatosan kiszervezte a gyermekvédelmi, a szociális és a fogyatékosügyi ellátást az átláthatatlanul működő egyházaknak, miközben súlyosan sérti az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az állam előnyben részesíti az egyházakat a civil szolgáltatókhoz képest.
Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy ahelyett, hogy megoldja a szociális problémákat, az állam inkább kivonul ezekről a területekről. Az államnak ugyanis kötelessége törekedni polgárai szociális biztonságának megteremtésére, ahogyan azt az Alaptörvény is rögzíti. Hiába változtatja meg a kormány pillanatnyi politikai érdekei alapján a jogszabályokat, továbbra is érvényes marad az az állami kötelesség, hogy törekednie kell a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. Amikor elfogadjuk az állam hatalmát, így sok esetben jogaink korlátozását, azért tesszük ezt, mert bizonyos feladatokat közösségi szinten lehet megoldani. Ilyen feladat a szociális ellátás megszervezése is, hiszen ennek egyéni megteremtése már eleve hátrányban lévő emberektől várna el emberfeletti erőfeszítést.
Az egyenlő méltóság tiszteletben tartásának állami kötelessége nem azt jelenti, hogy minden polgárral pontosan ugyanúgy kell bánni. Hanem azt, hogy
az államnak hatékony lépéseket kell tenni az emberek között születési helyzetükből fakadó hátrányok leküzdésére. A kormány a részben maga által okozott szociális nehézségek kezeléséből tehát nem hátrálhat ki.
Különösen egy súlyos megélhetési válság küszöbén cinikus ez a lépés, hiszen várhatóan tömegek kerülnek majd kilátástalan egzisztenciális helyzetbe. Ebben a kritikus helyzetben a kormánynak kiemelt feladata a szociális ellátás biztosítása. Mi továbbra is azért küzdünk, hogy ezt a felelősségét számon kérjük rajta.