- Az átalakítás előtt az orvosi kamara etikai eljárásai egyre inkább hozzájárultak ahhoz, hogy a betegjogi jogsérelmek ne maradjanak következmények nélkül: egy szülészeti és egy védőoltással kapcsolatos esetben is sikerült megállapíttatnunk az orvos etikátlan magatartását.
- Mióta a kormány elvette a MOK-tól az etikai felügyeletet, ez a jó gyakorlat megszakadt, az eljárások szünetelnek, és hosszú távon is sérülhetnek a betegek jogai.
Még tavaly zárult le az az etikai ügyünk, amelyben egy édesanyát és a lányát képviseltük az iskolaorvossal szemben. Az iskolaorvos ugyanis a szülő kifejezett, írásos tiltása és a gyerek szóbeli tiltakozása ellenére beadta a HPV elleni – nem kötelező – védőoltást. Az édesanya csak annyit kért az orvostól, hogy lánya a HPV elleni oltást ne a kötelező Hepatitis-B oltással együtt, hanem később kapja meg. Az orvos viszont szakmai szemmel nem látta akadályát a két oltás egyidejű beadásának, így felülírta a szülő rendelkezését. Az ügyben a Magyar Orvosi Kamara etikai vizsgálata megállapította, hogy az iskolaorvos súlyosan megsértette a beteg autonómiáját, ezért figyelmeztetésben részesítették. Hiába nincs ellenjavallat egy adott oltás beadásával szemben, a beteg (és szülője, törvényes képviselője) rendelkezését az orvosnak feltétlenül tiszteletben kell tartania.
A MOK eljárása azért is kedvező volt, mert a betegjogsértésekkel szemben nagyon nehéz más, hatékonyabb módon fellépni. Régi probléma, hogy az egészségügyben nincs olyan eljárás, ami egyszerűen megindítható lenne és amiben bízhatnánk abban, hogy egy független állami szerv alaposan kivizsgálja az adott panaszt. Míg a fogyasztóvédelmi ügyekben egyszerűen fordulhatunk a hatósághoz, az egészségügyi panaszoknál a bonyolult, költséges és hosszan húzódó per az egyetlen igazán hatásos lehetőség. Az etikai eljárás viszont alkalmas arra, hogy orvosolja azoknak a sérelmét, akik nem akarnak perelni, de azért szeretnének valamilyen következményt a sérelmeik miatt. Arra is jók ezek az eljárások, hogy későbbi perben bizonyítékként használjuk fel a megállapításaikat.
Egy másik ügyünkben egy olyan édesanya fordult a segítségünkkel az etikai bizottsághoz, akit nem tájékoztattak megfelelően az orvosok és ezért traumatikus élménnyé vált számára a szülés. Az édesanya eredetileg olyan orvost keresett, aki támogatta volna abban, hogy farfekvéses babáját – a modern szülészeti felfogásnak megfelelően – természetes úton szülhesse meg. Csakhogy a váratlanul megindult fájások és a nem tiszta magzatvíz miatt kénytelenek voltak a legközelebbi ügyeletes szülészetre menni, ahol már korántsem tapasztaltak hasonló nyitottságot. A traumát az édesanyának nem is elsősorban az okozta, hogy az orvosok váratlanul császármetszés mellett döntöttek – ebbe kénytelen-kelletlen beleegyezett –, hanem az, hogy ezt altatásban végezték. Ráadásul hiába kérdezett rá többször, és hiába ígértek részletes tájékoztatást, csak a műtőasztalon fekve, egy elcsípett mondatból tudta meg, hogy altatni fogják. „Ha előre tudom, hogy altatást terveznek, lehet, hogy bele sem egyezek az egészbe. Borzasztó traumát okozott maga a császár is, hogy esélyt sem kaptam a természetes szülésre , de a legrosszabb az egészben a váratlan altatás volt, amiről nem tájékoztatott senki” – emlékszik vissza.Az ügyben az etikai bizottság végül másodfokon figyelmeztetésben részesítette az aneszteziológust, amiért megsértette a tájékoztatásra vonatkozó jogszabályi és etikai előírásokat.
A fenti két eset is jól mutatja, hogy a MOK etikai eljárásai lehetőséget adnak a jogsértések tisztességes felgöngyölítésére, és az etikai szabályokat megsértő orvosok felelősségre vonására. Sok beteg be is éri ennyivel: a legtöbben nem hosszan húzódó pereskedésre vágynak, hanem erkölcsi elégtételre. Az etikai ügyek ráadásul nemcsak az érintett beteg érdekeit szolgálták, mert az etikai döntések a többi orvos számára is iránymutatásként szolgáltak. Emellett arra is jók voltak, hogy fel lehessen tárni a betegellátás rendszerszintű problémáit és elmaradottságait. Egy alaposan lefolytatott etikai eljárás ráadásul abban is segített, hogy a beteg bíróság elé vigye az ügyét. Egy perben ugyanis az etikai eljárás során feltártak, az ott rögzített nyilatkozatok és a bizottság megállapításai erős bizonyítékok lehettek.
Mindennek azonban most vége.
A kormány ugyan a betegek érdekeire hivatkozott, amikor a Magyar Orvosi Kamarát alig 24 óra leforgása alatt megfosztotta minden lényeges jogkörétől, a betegek viszont egyértelműen vesztenek azzal, hogy az etikai felelősségre vonás évtizedeken át szervesen fejlődő rendszerét szétrombolták.Az etikai panaszokat ezentúl nem a kormánytól független orvosi kamara, hanem a belügyminiszter alá tartozó Egészségügyi Tudományos Tanács bírálja el, amely mindeddig még csak hasonló feladatokat sem végzett. Ráadásul az etikai kódexet sem az orvosok közössége alkotja meg, mint eddig, hanem a belügyminiszter adja majd ki – erről itt írtunk részletesen.
Ezzel minden fontos elem elvész, amelyek az etikai eljárások lényegét adták:
- Az etikai szabályrendszer többé nem az orvosok maguk számára szabadon meghozott – a jogszabályoknál szigorúbb – szakmai és elvi vállalások együttese lesz, hanem a miniszter által rájuk kényszerített, ismeretlen elvekből és megfontolásokból táplálkozó szabályozás, ami lényegében semmiben sem fog különbözni egy miniszteri rendelettől.
- Többé semmi sem garantálja, hogy az ügyeket valóban alaposan feltárják és pártatlanul bírálják el. A belügyminiszter által kinevezett és a hivatalába integrált köztisztviselők testülete végzi a feladatot, amely saját főnöke, a belügyminiszter alá rendelt szervezetet vizsgálja.
- Mindezzel nemcsak az etikai felelősség megállapítása válik kérdésessé, hanem az a funkció is, hogy az etikai eljárásban feltártak egy későbbi bírósági eljárásban bizonyítékként felhasználhatók legyenek.
- Talán a legfontosabb veszteség mégis az, hogy az átszervezéssel biztosan elvész az etikai eljárások morális súlya. Semmivel sem összehasonlítható az erkölcsi nyomatéka annak, amikor egy orvost a saját, autonóm szakmai közössége ítél el a közösen elfogadott szabályok megsértése miatt.
Mindezek után szinte már nincs is jelentősége annak, hogy a belügyminiszter a mai napig, immár majdnem két hónapja nem alkotta meg az új szabályrendszert. A MOK egy napon belüli ellehetetlenítését a képviselők példás fegyelmezettségével zavarták le, de az, hogy mi történik a folyamatban lévő és az azóta megindítani tervezett etikai eljárásokkal, láthatóan már senkit sem érdekel. Amíg a belügyminiszter meg nem alkotja az új etikai szabályrendszert, addig ezek az eljárások nemes egyszerűséggel szünetelnek – immár hetek óta.
Az üzenet egyértelmű: ahogy az egészségügy átalakításában, úgy a betegpanaszok kivizsgálásában sem szükséges érvényesíteni a szakmai szempontokat a kormány szerint.
Asbóth Márton, Vissy Beatrix