- Pert nyertünk ügyfelünk, Rita képviseletében, akit azért rúgtak ki, mert egészségügyi okokból nem vette fel a Covid-oltást.
- A járvány alatt a Kormány az egészségügyi szférában dolgozók számára kötelezővé tette a koronavírus elleni védőoltást: akik nem oltatták be magukat, azokat azonnali hatállyal, végkielégítés nélkül elbocsátották, kivéve, ha egészségügyi okokból nem kaphatták meg az oltást.
- A bíróság most kimondta, hogy a munkáltató jogsértő módon járt el, amikor ügyfelünket egészségügyi állapota ellenére az oltás felvételére akarta kötelezni és annak hiányában elbocsátotta.
Ügyfelünk, Rita, már tizenhét éve dolgozott a hévízi kórház informatikusaként, amikor a Kormány az egészségügyi szférában dolgozók számára kötelezővé tette a koronavírus elleni védőoltást. Azoknak, akik nem oltatták be magukat, súlyos szankcióval kellett szembenézniük: azonnali hatállyal, végkielégítés nélkül elbocsátották őket. Ez csak arra a kevés dolgozóra nem vonatkozott, akik az oltást egészségügyi okból nem kaphatták meg, ezért orvosi felmentést kaptak. Rita ebbe a szűk körbe esett.
Rita több krónikus betegségben, köztük egy ritka, a teljes szervrendszert érintő autoimmun betegségben szenved. Állapota normalizálását a felállított diagnózisok mellett is csak hosszadalmas, komplex kezelések útján sikerült elérni. Bár a jogszabály az egészségügyben dolgozók felmentéséről szóló döntést a munkáltató üzemorvosára bízta, a döntést a munkavállaló háziorvosának javaslata alapján kellett meghozni. Rita háziorvosa tisztában volt a nő egészségügyi helyzetével, és úgy ítélte meg, hogy az oltás ronthat az állapotán, ezért az oltási kötelezettség alóli felmentését javasolta. Az üzemorvos ennek eleget is tett, és a mentességet a munkáltató tudomásul vette, így Rita oltás hiányában is megtarthatta az állását.
Egészen addig nem volt ebből probléma, amíg három hónappal később Rita új munkáltatóhoz nem került, miután a hévízi kórház informatikai osztályának összes dolgozóját áthelyezték a Zala Megyei Szent Rafael kórházba. Az új munkáltató nem fogadta el a korábbi munkahelyen már meghozott üzemorvosi döntést Rita oltás alóli mentességéről. Hiába adta be a korábban megszerzett háziorvosi és üzemorvosi szakvéleményt, az új üzemorvos nem érte be ezekkel, hanem friss szakorvosi leleteket követelt tőle.
Rita egyáltalán nem értette, hogy miért kell újra végigmennie a mentesítési procedúrán, ahogy azt sem, hogy milyen alapon kötelezik szakorvosi vélemény beszerzésére, amikor a jogszabály szerint az üzemorvosnak a felmentés kérdésében a háziorvosi szakvéleményre kell hagyatkoznia. Ezeket megkérdezte a munkáltatójától is, magyarázat helyett azonban a munkáltató arról tájékoztatta Ritát, hogy ha három héten belül nem igazolja a védőoltás felvételét vagy a mentességét, a munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik.
Rita ettől kezdve versenyt futott az idővel állása megőrzéséért, de a kívánt szakorvosi vélemény beszerzése lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Az ő betegsége esetében már a laboreredményekre is több mint két hetet kellett várni, nem beszélve az előjegyzési nehézségekről az immunológiai szakambulancián. Öt nappal a kitűzött határidő lejárta előtt Rita már szinte biztos volt benne, hogy nem fogja tudni teljesíteni a kérést, ezért levelet írt munkáltatójának, amelyben haladékot kért. A munkáltató pontosan tudhatta volna, hogy mennyi időn belül reális a kért szakvélemény megszerzése, hiszen a Rita munkáltató kórház szakrendelésére jelentkezett be, amiről tájékoztatta a munkáltatóját és az üzemorvost is. A halasztásra vonatkozó kérésére Rita nem kapott választ, ehelyett a munkáltatója a határidő lejártát követően postázta az azonnali hatályú felmondását. Ekkor már kapcsolatba került jogsegélyszolgálatunkkal, mi pedig vállaltuk a képviseletét a munkáltató ellen indított perben.
A pandémia idején folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy a járvány leküzdésében fontos szerepe van a védőoltásoknak, és kiálltunk amellett, hogy egy járvány alatt jogszerű lehet, hogy kötelezővé teszik az oltás felvételét az egészségügyi szférában. Ez utóbbit azonban csak fontos megszorításokkal tartottuk elfogadhatónak: hangsúlyoztuk, hogy figyelembe kell vennie az oltási kötelezettség indokaival versengő jogokat és érdekeket, például a kötelezettek egészségének védelmét, tehát kiálltunk az oltásfelvételi kötelezettségnek határt szabó jogok védelméért is.Rita esetében a munkáltató tilosban járt, amikor kirúgással fenyegetve megpróbálta kikényszeríteni a védőoltás felvételét egy olyan dolgozótól, akinek már volt a jogszabálynak megfelelő, érvényességi időhöz nem kötött igazolása arról, hogy nem kell felvennie az oltást. Az igazolás érvényességét a munkáltató mindenféle jogalap és magyarázat nélkül vonta kétségbe. Ráadásul a mentesség újbóli igazolására teljesíthetetlen feltételeket szabott. Ez az önkényes és tisztességtelen magatartása már önmagában is komoly fizikai megterhelést és lelki gyötrelmet okozott Ritának, amelyhez a munkaviszony megszűnésével súlyos anyagi veszteségek társultak. A bíróság mind első-, mind másodfokon nekünk adott igazat és Rita oldalára állt. A jogerős ítélet hangsúlyozza, hogy az oltás alóli mentesítés lehetősége éppen azt garantálja, hogy még tomboló járvány idején se lehessen senkit az egészségét veszélyeztető oltás beadására kötelezni. Az ítélet értelmében a munkáltató több mint hárommillió forintot és kamatait köteles megfizetni Ritának.
Ritát az ügyben Szegedi Zsolt és Ilyés Henrietta, a TASZ ügyvédei képviselték.
Vissy Beatrix