"Történt pedig azokban a napokban, hogy" - kezdődik a Bibliában a karácsonyi történet. A folytatásból kiderül, hogy egy szegénységben élő, de meleg, biztonságos, szerető családba születő kisbaba azért került életveszélybe, mert a hatalom emberei értelmetlen és kegyetlen módon üldözni kezdték.
Történt pedig 2024 végén, advent első hetében, hogy egy másik szegénységben élő, de szerető, összetartó családba várt kisbabát szakítottak el a szüleitől, minden indok nélkül, a hatalom értelmetlen kegyetlensége miatt
Zoé, egy fiatal pár első gyermeke hosszas készülődés és boldog várakozás után született meg. Az első napokban a szülők örömmel gyönyörködtek kislányukban a kórházban, de az örömöt hamarosan kétségbeesés váltotta fel.Ugyanis a gyermekvédelmi szervek alkalmatlannak titulálták őket a gyermeknevelésre.
Két nap múlva a szülőket hazaküldték a kórházból, kislányuk nélkül.
A hatósági eljárást a falubeli gyermekvédelmi szervek jelzése indította el. A dokumentum külön kiemelte, hogy a
a szülők lakása tiszta és rendezett volt,
az édesanya rendszeresen járt terhesgondozásra,
együttműködő volt.
Azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az anyának van egy enyhe testi fogyatékossága: biceg. Emellett epilepsziás, bár elismerték, hogy gyógyszert szed, állandó orvosi kontroll alatt áll és a terhessége kezdete óta nem volt rohama.
Az apa “fő bűne” a jelzések szerint, hogy fél szemére vak, súlyos látássérült.
Bár mindkét szülő kifogástalan életvitelű, dolgoznak, és együttműködnek, ám láthatóan szegénységben élnek. Így a jelentés testi fogyatékosságuk és anyagi hátterük miatt alkalmatlannak tartotta őket gyerekük gondozására.
Ahelyett, hogy ezt a teljesen abszurd és felháborító jelzést visszautasította volna a gyámhatóság, automatikusan megindították a gyermekkiemelési eljárást.
Így lett Zoé a 301. olyan újszülött, akire a média kórházakban "hagyott"-ként hivatkozhatna.
Pedig valójában őt is, mint feltehetően több száz sorstársát, elszakították a szüleitől.
Zoé és a szülei azonban a több száz kórházból haza nem engedett csecsemő családjához képest kivételesen szerencsések. Nekik olyan családtagjaik vannak, akik bátor és bölcs hozzáállásukkal azonnal képesek voltak segíteni.
Zoé nagyszülei rögtön a gyámhatósághoz fordultak, ahol jegyzőkönyvbe mondták, hogy készek beköltözni a fiatal családhoz, és minden támogatást megadni. Egy helyi civil szervezet is kiállt mellettük, vállalva, hogy segítik a szülőket a gyermek gondozásában.
De a gyámhatóságnak még ez sem volt elég. Több mint egy hétig a kórházban maradt az újszülött baba minden nappal több magányt, félelmet, traumát elszenvedve teljesen értelmetlenül, miközben szülők, nagyszülők, nagynénik és unokatestvérek várták haza a kis jövevényt.
Ezen a ponton lépett be Zoé történetébe a TASZ. Miután a család az ingyenes jogsegélyszolgálatunk keresztül is segítséget kért, határozottan felléptünk, jeleztük, hogy jogi eljárást von maga után, ha továbbra is indokolatlanul elválasztják az újszülöttet a szerető családjától.
Segítségünknek és a család bátor kiállásának köszönhetően két hét elteltével Zoét végre hazaengedték.
Most mi is velük örülünk, hogy Zoé otthon, nagycsaládja körében ünnepelheti első karácsonyát!
Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprogramjának vezetője
