- Petíciók születtek, tüntetések szerveződtek, szervezetek határolódtak el a Kneecap szigetes fellépése kapcsán: így zajlik egy közéleti vita egy demokratikus társadalomban.
- Aztán jött a kormány, és megmutatta: a végső szó nálunk nem az érveké, hanem az önkényé.
- A legfelső szinten megszületett a döntés, a közigazgatás pedig cselekedett: ez történt akkor is, amikor a miniszterelnök közölte, hogy nem lesz több Pride Budapesten.
- Ha a közéleti vitát a politikai hatalom fojtja el, akkor azt még egy hatékony jogi fellépés sem tudja feltámasztani.
Sokszor érzelmileg túlfűtött és végletesen megosztott hangnemben, de fontos közéleti vita zajlott az elmúlt napokban arról, hogy helyes-e, ha az északír Kneecap hip hop-trió fellép a Sziget fesztiválon. Petíciók születtek, művészek és közéleti szereplők mondták el véleményüket, szervezetek határolódtak el, tüntetések szerveződtek, míg mások a művészi és véleménynyilvánítási szabadság mellett kiállva támogatták a fellépést.
A Kneecap tudatosan képvisel vitát generáló, megosztó, provokatív véleményt, ami helyenként talán még jogsértő is, de pont ezért lesz a róla szóló vitának morális tétje. Az együttes véleménye pedig épp a sok tiltakozás, elhatárolódás miatt vált széles körben ismertté.
Ez a vita, minden feszültségével együtt, a demokratikus közélet és a szabad véleménynyilvánítás fontos megnyilvánulása volt.
Aztán jött a magyar kormány, és mindent elrontott.
Ahelyett, hogy hagyta volna a társadalmat érvelni, vitázni, mérlegelni, hatalmi eszközzel avatkozott be: kitiltotta az együttes három tagját Magyarországról és megakadályozta a fellépésüket. Ezzel beszüntette a nyilvános társadalmi vitát, megmutatva, hogy a végső szó nálunk nem az érveké, hanem az önkényé.
Nem arról foglalunk állást, hogy jogilag védhető-e a Kneecap három tagjának három évre szóló kitiltása Magyarországról. És nem is arról, hogy a szólásszabadság által védett körbe tartoznak-e a korábbi megnyilvánulásaik.
Számunkra most fontosabb, hogy milyen a közélet állapota, amelyben ez a döntés megszületett.
Nem először fordul elő, hogy a hatalom legfelsőbb szintjén megfogalmazódik egy politikai akarat, majd a közigazgatás – látszólag jogi formák mögé bújva – végrehajtja azt. Ugyanez történt, amikor a gázai konfliktus kirobbanását követően a miniszterelnök óhajának megfelelően megtiltott a rendőrség minden béketüntetést, ami a palesztin civil áldozatok mellett is kiáll. De ez történt akkor is, amikor a kormányfő közölte, hogy többé nem lesz Pride Budapesten, és a hatóságok ennek megfelelően hozták meg tiltó döntéseiket. Ezekben az ügyekben hiába indult jogorvoslati eljárás, a legfelsőbb bírói szerv, a Kúria rendre megtalálta a módját annak, hogy igazolja a hatósági önkényt.
A Kneecap esetében nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva hozott kitiltó határozatot az idegenrendészeti hatóság. Hogy valóban volt-e ilyen kockázat, nem tudhatjuk, mert a határozat indokolása nem ismerhető meg. Lehet, hogy van nemzetbiztonsági kockázata a fellépésüknek, de az is lehet, hogy nincs. A jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerben, a bíróságok – és különösen a Kúria – függetlenségének meggyengülése és a nemzetbiztonsági érvekre való hivatkozás közepette ezt nem lehet megbízhatóan kideríteni. Jól mutatják ezt azok az ügyek, amelyekben a Kúria rendre érdemi vizsgálat nélkül elfogadja a kormány jogkorlátozó döntéseinek nemzetbiztonsági indokait. Ezt pontosan tudjuk a Pegasus kémprogrammal összefüggő ügyekben szerzett tapasztalatainkból.
Ez a történet nem a Kneecap, vagy a közönségük vesztesége, hanem a magyar állampolgároké.
Látszólag a nemzetbiztonság és a szólásszabadság konfliktusáról van szó, de valójában nem ez a helyzet. A zenekar tagjainak megismerhető és megvitatható indokolás nélküli kitiltása nyilván felveti a szólásszabadság korlátozhatóságának kérdését, de ennél sokkal fontosabb, hogy egy olyan rendszert látunk működni, amelyben a politikai akaratot végrehajtó állami döntéseket nem lehet a bíróságokon hatékonyan vitatni. Amelyben a közéleti vita nem a nyilvánosságban, hanem egy kormányzati utasítást tükröző határozatban ér véget.
Ideje lenne, hogy a magyar állam közéleti vitákban való részvételre képes, gondolkodó emberek közösségeként tekintsen polgáraira. Az önkény viszont azzal jár, hogy a közéleti vitákat nem a társadalom tagjai döntik el jogi, erkölcsi vagy világnézeti érvek mentén, hanem a kormány, kizárólag politikai érdeke alapján.
Nem azért szólalunk fel, hogy a Kneecap felléphessen egy üzleti vállalkozásként működtetett zenei fesztiválon. Azért dolgozunk, hogy Magyarországon ne politikai önkénytől vezérelten, hanem csakis kiszámítható és pártatlan eljárásokban lehessen olyan alapvető jogokat korlátozni, mint a szólásszabadság. Ha a Kneecap fellépése ellen petícióban tiltakozók sikerrel jártak volna és a Sziget szervezői lemondják a zenekar fellépését, nem szólaltunk volna meg. Arra viszont fel kell hívnunk minden szabadságszerető magyar figyelmét, hogy ha a kormányzat közhatalmi erővel vágja el a közéleti vitát, akkor azt még a hatékony jogi fellépés sem tudja feltámasztani.