Minden gyermek családot érdemel, mégis miközben sokan otthon örömmel bontogatják az ajándékaikat, több száz társuk továbbra is kilátástalan intézményi körülmények között él.
A kormány a szakma tiltakozása ellenére újabb tömegintézményeket hoz létre ahelyett, hogy a kisbabákat családjukhoz, vagy szerető örökbefogadó szülőkhöz, nevelőszülőkhöz juttatná.
Ezért ma, Mikulás napján levelet írtunk több száz ellenzéki és kormánypárti képviselőnek és a felelős állami politikusoknak, amiben arra hívtuk fel a figyelmüket, hogy most van az utolsó lehetőség, hogy megmentsék a kórházakban maradt kisbabákat.
A helyzet sürgős megoldást követel: a jogaikat tiszteletben tartva, családi elhelyezést kell biztosítani minden érintett kisgyermek számára.
Ma reggel a szerencsésebb, családokban élő kisgyermekek boldog izgatottsággal keresték a csizmájukat az ablakban, Mikulás-csomagokat bontogattak a szüleikkel, testvéreikkel, az adventi időszakban készülve a karácsonyi ünnepek boldog meghittségére.
Nehezebb sorsú kortársaik ezen a napon is kórházi rácsos ágyakban várják, hogy elteljen a nap, ami ugyanolyan sötét és kilátástalan, mint az eddigiek. Pedig ők is megérdemlik a család adta örömöket, az ölelést, ajándékokat, a csillagszóró varázsát!
A miskolci kórházban hónapok óta várakozó kisbabák közül 72 gyermeknek most valamennyire megváltozik az élete. De nem a családjukba kerülnek vissza, és nem is a rájuk várakozó örökbefogadó vagy nevelőszülői családokhoz, csupán az egyik kórházi szárnyból egy másikba, a patológia és a hospice részleg között ezen a héten megnyitott csecsemőotthonba viszik át őket, hogy egy másik tömegintézményben sínylődjenek a következő hónapokban, években. Lehet, hogy itt szebbek a matricák a falon, de cinikus “csodák palotájának” titulálni ezeket az intézményeket, ahogy a miniszterelnöki biztos nevezte őket, hiszen a kisbabáknak nem felújított neonlámpák jelentenék a “csodát”, hanem az, ha egész nap csak rájuk figyelő, velük foglalkozó szülők karjaiban lehetnének. Így csak csöbörből vödörbe kerülnek.
Ugyanis hiába tiltakozik kézzel-lábbal az egész hazai gyermekvédelmi szakma az ellen, hogy családi elhelyezés helyett szakemberek nélküli, elhanyagoló intézményekbe kerüljenek, a kormány büszkén hirdeti: szerintük így kell megoldani a 353 baba életét.
Ez a felgyorsított intézményesítés egy tragédia. A 353 kisbaba, a gyermekvédelmi szakma és az egész magyar társadalom tragédiája.
A kisgyermekek egy nagy részét szerető családja várja haza. Számtalan ügyünkben derült ki az elmúlt évben, hogy sokukat kegyetlenül és értelmetlenül szakították el szüleiktől, hogy aztán bántalmazó intézményekbe kerüljenek. Noelt olyan súlyosan bántották az intézményben, hogy családja szerint maradandó károsodásokat szenvedett. Marianna félévig harcolt kisfiáért, akit jogsértően szakítottak el tőle. Zoét is hazavárták szülei, akik egyetlen bűne az volt, hogy édesapja látássérült, édesanyja pedig csípőproblémákkal küzd. Evelin is egy évig élt a családjától távol a gyámhatóság kegyetlen és értelmetlen döntése miatt – a napokban sikerült őt hazaperelnünk szerető családjához. Jelenleg is zajlanak pereink olyan kisgyermekek érdekében, akiket jogtalanul szakítottak el szüleiktől.
Ezek nem elszórt, véletlenszerű esetek, hanem rendszerszintű jogsértések. A jéghegy csúcsát jelentik azok az esetek, amik eljutottak a TASZ jogsegélyszolgálatához. Kutatások, jelentések által bizonyított tény, hogy ezeknek a gyermekeknek minimum a harmadát jogsértően szakítják el a szüleitől. Ez alapján a kórházi babák közül is legalább 120 gyermeket most azonnal haza lehetne és kellene gondozni a saját családjába, azokhoz a szülőkhöz, akik kétségbeesve és szeretettel várják haza gyermekeiket. Ugyanabból a pénzből, amiből most új gyermekotthonokat építenek, a gyermekek családját kellene támogatni, így nem lennének még anyagi értelemben sem veszélyeztetve az érintett kisgyermekek.
Vannak gyermekek, akiről valóban lemondtak. Őket örökbefogadó családokhoz kell adni. De ahogy azt szintén évek óta jelzik a hazai gyermekvédelmi szervezetek, az örökbefogadási rendszer megváltoztatása, az egyedülálló örökbefogadó szülők ellehetetlenítése oda vezetett, hogy pont a nehéz sorsú, gyakran roma származású gyermekeket nem fogadhatják örökbe azok a szülők, akik erre valódi elkötelezettséggel vállalkoznának. Tavaly összesen 11 örökbefogadást engedélyeztek egyedülállók számára, miközben rengeteg gyermek csak rájuk számíthatna. Ők csak azért szenvednek ma is intézményekben egyedül, mert nem engedik meg nekik, hogy szerető szülőkhöz kerülhessenek.
Végül azokat, akiket nem lehet hazagondozni a családjukba, de nem is mondtak le róluk, nevelőszülői családokban kell elhelyezni. Ami biztos, hogy intézményben nem élhetnek, sem kórházban, sem gyermekotthonban. Minden gyermek családot érdemel! A legrosszabb, ami történhet velük, ha most kórházi rácsos ágyakból 80 fős intézetekbe kerülnek. Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye szerint, a teljes európai gyermekvédelmi szakmai konszenzus alapján, de még a magyar jogszabályok szerint is jogsértő és tiltott csecsemőotthonokat létrehozni! Egy gyermek feldolgozhatatlan traumákat szenved el, ha nincs családi jellegű elhelyezése, kötődési lehetősége az őt gondozó szülőkhöz. Ráadásul nyilvánvaló tény, hogy ma hazánkban nincs kellő számú szakember a gyermekotthonokban. A kizsigerelt, alulfizetett nevelők nem tudják ellátni a gyermekeket, így sok gyermekotthon a bántalmazás helyszínévé válik. A bántalmazások csak ritkán derülnek ki, az intézményi struktúra lényege, hogy ezeket eltussolják, de még így is kiderülnek olyan súlyos esetek, mint az egyéves Noel bántalmazása.
Mikulás napján ezért arra emlékeztettük a képviselőket és a felelős állami politikusokat, hogy még most, az utolsó pillanatban, mielőtt a kormány az összes kisgyermeket elrejti a frissen felhúzott intézményekben, tegyenek azonnali és hathatós lépéseket, hogy a több száz kisgyermek családba kerülhessen, és semmiképp ne üres tömegintézményekbe.
Boros Ilona, a TASZ Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programjának vezetője
