Szőlő utca, Fót és a többiek – a gyermekvédelemért felelősök kudarca
- Az utóbbi időben már tömegével érkeznek hírek a gyermekotthonokban zajló fizikai és szexuális bántalmazásról. A legborzasztóbb azonban a közöny, amivel a felelős személyek és szervek állnak ezekhez a jelzésekhez.
- Ahelyett, hogy szigorú vizsgálatok indulnának, az áldozatokat igyekeznek elhallgattatni. A lelkiismeretes gyermekvédelmi dolgozókat elüldözik, a gyerekekre rendőröket küldenek.
- Hol van az SZGYF, a Belügyminisztérium, az ombudsman, a rendőrség, az ügyészség és a többi szerv, amikor meg kellene védeni a gyerekek jogait, megelőzni, de legalább kivizsgálni a bántalmazásukat?
- Követeljük a felelős államtitkártól, hogy azonnal rendeljen el független, szakmai vizsgálatot – ne rendőrökkel, hanem a gyermekvédelemhez értő, képzett szakemberekkel!
Az edzettebb jogvédők lelkét is kikezdi az a dokumentumfilm, amit kedd este mutattak be az RTL Házon Kívül című műsorában, Babák – Egy szörnyeteg áldozatai voltunk címmel. A film az elmúlt évtized gyermekvédelmi borzalmairól szól, a Szőlő utcai intézményvezető által évtizedeken át büntetlenül folytatott bántalmazásról és szexuális erőszakról, a kalocsai gyermekotthonban zajlott verésekről, a zalaegerszegi gyermekotthon dolgozói által játszott „játékról”, amiben lövöldöztek a gyerekekre – ezeket a történeteket eddig is ismertük, de egymás mellé téve még jobban elborzaszt bennünket, hogy mindezt ilyen hosszú időn át büntetlenül el lehetett követni. Ahogy a film végén az egyik áldozat elmondja, a legborzasztóbb számára nem is a bántalmazás, amit kiskorától kezdve megszokott, hanem a közöny. Az, hogy a felelős szerveket, intézményvezetőket, állami vezetőket, rendőröket, senkit soha nem érdekelte, hiába mondták el a sorstársaikkal, hogy milyen szörnyűségek történnek velük.
Az utóbbi hónapokban már szinte minden nap jöttek újabb, durva bántalmazásról szóló hírek valamelyik hazai gyerekotthonból vagy gyermekvédelmi intézményből. Kutatásokból kiderült az is, hogy legalább minden hetedik gyereket tettleg bántalmaznak a gyermekvédelmi intézményekben. Ebben még benne sincsenek azok a gyerekek – lényegében minden szakellátási intézményben élő gyerek –, akik a folyamatos bántalmazásokat látva, az agresszió légkörében nőnek fel.
A botrányos hírek egyike sem a bántalmazás megelőzéséért, vagy legalább kivizsgálásáért felelős szervektől – a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, a rendőrségtől vagy az ombudsmantól – érkezett, hanem a megfélemlített gyermekvédelmi dolgozók végső tiltakozásaként, traumatizált gyermekek utolsó kétségbeesett kiáltásaként jutottak el a nyilvánosság elé. A felelős szervek pedig ahelyett, hogy megköszönnék ezeket a jelzéseket és azonnali vizsgálatokat indítanának, inkább az áldozatokat igyekeznek elhallgattatni és megalázni, az ügyeket pedig eltussolni.
Amire válaszolni kellene
Mikor szólalt fel a gyermekjogok védelméért felelős Alapvető Jogok Biztosa az elmúlt években a kirívóan súlyos jogsértések miatt? Miért nem készített valódi jelentéseket a zárt intézmények ellenőrzéséért felelős szerv, amelyben megállapította volna a jogsértéseket a Szőlő utcában, a fóti gyerekotthonban, Kalocsán, a hűvösvölgyi gyerekotthonban – csak hogy azt a párat említsük, ahonnan az utóbbi fél évben is naponta érkeztek hírek súlyos gyermekbántalmazásokról?
Mit tett az elsődleges felelős, a fenntartó SZGYF azért, hogy ezek a naponta több ezer gyereket érintő tragédiák megelőzhetők legyenek? Miért nem vizsgálta ki az évekkel ezelőtt érkezett jelzéseket? Miért helyezett vissza többször is bántalmazási gyanúba keveredő igazgatókat a gyermekvédelmi intézmények élére?
A gyerekek újbóli traumatizálásán kívül mi értelme volt ráküldeni az érintett gyerekekre decemberben a rendőrséget, hogy jogszerűtlenül, támogató felnőtt jelenléte nélkül hallgassák ki őket? Az intézményi bántalmazások rendszerszintű felülvizsgálata azóta sem indult el.
A kifogástalan életvitel-vizsgálat bevezetésével mit értek el azon kívül, hogy rengeteg szakember érezte magát olyannyira megalázva, hogy végül elhagyta a szakmáját? A gyermekek védelmét, a rendszerabúzus felülvizsgálatát bizonyosan nem érték el vele – még a Szőlő utcai rém is átment a vizsgálaton, mielőtt elfogta a rendőrség.
A felelősök
Van Magyarországon számtalan hivatalos állami szerv, amely arra hivatott, és a törvény is arra kötelezi, hogy a gyermekek jogait megvédje, a bántalmazásukat megelőzze, de legalább kivizsgálja, és mégis azt látjuk, hogy ezek közül egyik sem tesz semmit. Hogy csak párat soroljunk fel:
- Az elsődleges felelős a gyermekvédelmi fenntartó SZGYF, ahova minden jelzés befut, és amely szerv dönteni tud gyerekek sorsáról, elhelyezéséről, bántalmazási protokollok érvényesítéséről, bántalmazók eltávolításáról, felelősségre vonásától, az intézményrendszer szemléletének megváltoztatásáról.
- Rögtön utána következik a felelős Belügyminisztérium a gyermekvédelemért felelős államtitkárságával, amely a fenntartói feladatokhoz felettes szervként megadja a szakmai és irányítási hátteret, az intézményrendszer egészéről döntéseket hoz.
- Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat dolga, hogy a családjukból kiemelt gyermekek szakszerű ellátásban, megfelelő gondozási helyen éljenek, a terápiás ellátásokat megkapják. Támogatniuk kell a gyámokat is abban, hogy a rájuk bízott gyermekek érdekében fel tudjanak lépni, akár jogi eljárást tudjanak kezdeményezni.
- Az ombudsman egyik fő feladata a gyermekek jogainak védelme. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala egy olyan független alapjogvédő szerv, amely egyedül jogosult ilyen céllal előre be nem jelentett ellenőrzéseket végezni az intézményekben, és monitorozni az állami szerveket.
- Az ombudsmanhoz tartozik a kifejezetten zárt intézményekben fogvatartott emberek – tehát a gyermekotthonokban és javítóintézetekben élő gyerekek – jogvédelmét ellátó OPCAT.
- A gyermekjogi képviselők feladata a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek jogainak védelme, érdekeinek képviselete és érvényesítése.
- A rendőrség, azon belül kiemelten az Ifjúságvédelmi Osztály feladata a kiskorúak áldozattá válásának megakadályozása, valamint veszélyeztetettségük korai felismerése és jelzése.
- Az ügyészségnek is van gyermekvédelmi intézményeket felügyelő kötelezettsége, évenként lennének kötelesek ellenőrizni a speciális szükségletű gyermekeket gondozó intézményeket, és szükség esetén az összes gyerekotthont.
Hogy mi lett volna már évek óta, és lenne most is ezeknek a szerveknek a feladata?
Azonnal elrendelni a teljes gyermekvédelmi intézményrendszer független, szakmai átvizsgálását, amit természetesen nem rendőrök végeznek, hanem jól képzett, a gyermekjogokhoz értő, a kormányzati szervektől független szakemberek. A teljes rendszer felülvizsgálatának ki kell terjednie a gyermekek bekerülésétől kezdődően a szakellátásból kikerülő gyermekek későbbi sorsának monitorozására is, hiszen pontosan tudjuk, hogy sok ezer gyermeket jogsértően, indokolatlanul szakítanak el a családjától, és azt is régóta tudjuk, hogy a jelenlegi gyermekvédelmi rendszerből sajnos fájóan gyakran a hajléktalanellátásba, függőségek hálójába, prostitúcióba vezet a fiatal felnőttek útja. Így a rendszert alapjaiban kell megreformálni, a büntető-megfélemlítő szemléletmódtól az intézményes struktúrák lebontásáig. Enélkül ugyanis lehetetlen lesz ép lelkű, a társadalmunkban megbecsülést, kiteljesedést megélni tudó felnőtteket nevelnünk.
Boros Ilona