Hazatérhetett a kisfiú, akit csecsemőotthonba zárt a gyámhivatal, pedig a szülei minden segítséget megkaptak a felneveléséhez

A terhesség 33. hetében, tavaly novemberben született meg Milán. A koraszülött babát sokáig bent tartották a kórházban, de édesanyjával együtt külön szobában helyezték el, és az apa is bármikor bemehetett hozzájuk, így szoros érzelmi és fizikai kapcsolat alakulhatott ki közöttük. A kisfiú szépen fejlődött, márciusban haza is mehetett volna családjával, a gyámhivatal azonban másképp gondolta: gyereknevelésre alkalmatlannak minősítette a Milánról lelkiismeretesen gondoskodó szülőket, és mivel nevelőszülőt sem talált, egy gyermekotthonban helyezte el a babát.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni Gábornak és Gyöngyinek, hogy Milán hazatérhessen. Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több jogtalanul szétszakított családnak segíthessünk!

A szülők, Gábor és Gyöngyi pszichoszociális fogyatékossággal élő, gondnokság alá helyezett pár. Egy állami fenntartású szociális intézmény támogatott lakhatásában, egy társasházi lakásban élnek egy vidéki városban. Gábor és Gyöngyi is védett munkahelyen dolgozik az intézmény által biztosított fejlesztő foglalkoztatásban, stabil, biztos jövedelemmel és megtakarítással rendelkeznek. Nem terveztek gyereket vállalni, de Gyöngyi fogamzásgátlás mellett teherbe esett, és eldöntötték, hogy szeretnék felnevelni a gyermeküket.

A támogatott lakhatás teljesen alkalmas arra, hogy Gábor és Gyöngyi felnevelje gyermekét, hiszen a szolgáltatás lényege, hogy az azt igénybe vevő értelmi fogyatékos embereket támogassák személyes céljaik felismerésében, kifejezésében és megvalósításában. Bőven akadtak támogatóik, példátlan szakmai és emberi összefogás valósult meg a szociális, a gyermekvédelmi és az egészségügyi terület között, állami és civil szereplők (az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, vagy épp a TASZ) dolgoztak együtt a családért. Az őket ismerő valamennyi szakember, a kórházi személyzet, az osztályvezető orvos, az integrált szociális intézmény és a fenntartó vezetői, munkatársai, valamint a gyermekjogi képviselő is kijelentette, hogy Gábor és Gyöngyi segítséggel ugyan, de tökéletesen alkalmasak arra, hogy gondoskodjanak Milánról. Ezt egy független pszichológus és egy gyógypedagógus is megerősítette szakvéleményében, az integrált szociális intézmény pedig jelezte, hogy 3 fő segítő folyamatosan, éjjel-nappal a szülők mellett tud lenni, és mindenben segíteni őket.

A gyámhivatal azonban mindezt figyelmen kívül hagyta, és kizárólag az általa kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő és a gyermekjóléti központ véleményére hagyatkozott.

A pszichológus szakértő a szülőket gyereknevelésre alkalmatlannak minősítette, és azt is kétségbe vonta, hogy valóban kapnának folyamatos segítséget az intézménytől. Az állam által működtetett alapellátás sem állt Gábor és Gyöngyi mellé, a gyermekjóléti központ kizárólag a gyermek koraszülöttségére és a szülők gondnokoltságára hivatkozva teljesen elutasította a szakemberek azon véleményét, hogy segítséggel képesek nevelni gyermeküket. Azt a nemzetközi és hazai jogszabályokban rögzített alapelvet is figyelmen kívül hagyta a gyámhivatal, hogy a fogyatékossággal élő szülőket nem lehet megfosztani a családi élethez való joguktól, hiszen az állam által kötelezően biztosítandó támogatással a legtöbben alkalmasak a gyereknevelésre.

Így került Milán alig öthónapos korában a kórházból egy gyerekotthonba, miközben koraszülöttként az átlagosnál is több odafigyelésre, gondoskodásra és szeretetre lett volna szüksége. A szülők minden időt a gyermekükkel töltöttek, amit a gyámhivatal engedélyezett számukra, miközben a gyermekotthon kapacitás hiányában azt sem tudta megoldani, hogy Milán eljusson a koraszülött utánkövetésre.

Ügyvédeink, Szegi Péter és Pető Márk segítségével a szülők mellé álltunk, és közigazgatási perben támadtuk meg a gyámhivatali határozatot. Július elején megszületett a jogerős ítélet, ami a határozatot megsemmisítette, és

három hónap gyermekotthonban töltött időt követően a szülei már a tárgyalás napján hazavihették Milánt.

Ez az eset is rávilágít arra, hogy a hatóság sem a gyermek érdekeire, sem a fogyatékossággal élő szülők alapvető jogaira nincs tekintettel. A gyámhivatal és az illetékes gyermekjóléti alapellátás szerint egy koraszülött baba jobb helyen van egy csecsemőotthonban, mint szerető szülei mellett, akik kivételesen olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy az integrált szociális intézménytől valóban megkapják azt a támogatást és segítséget, amit az államnak kötelessége lenne biztosítani valamennyi fogyatékossággal élő ember számára.

Gábor és Gyöngyi esete nem példátlan: más családokról is tudunk, ahol a gyerekkiemelés egyetlen oka a szülők fogyatékossága, noha az nem jelent olyan mértékű veszélyeztetést, ami ezt az intézkedést indokolná. Olyan gyakran kérnek tőlünk segítséget ilyen ügyekben, hogy tájékoztató anyagot is írtunk, ami pszichoszociális fogyatékossággal élő szülőknek nyújt információt a gyerekkiemelés megelőzéséről.

Nemcsak a szülői alkalmasság vizsgálatakor, hanem a gondnokság alá helyezési perekben is súlyos jogsértéseket eredményez, hogy az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértők nem a nemzetközi elvárásoknak megfelelően ítélik meg a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek képességeit. Ezt az alapvető jogok biztosa is megerősítette jelentésében, amit áprilisban tett közzé, hat évvel azután, hogy beadvánnyal fordultunk hozzá ebben az ügyben. Erről itt olvashatsz bővebben.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni Gábornak és Gyöngyinek, hogy Milán hazatérhessen. Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több jogtalanul szétszakított családnak segíthessünk!