Összesen 35 milliárd forint. Ennyi pénzzel száll be az állam a sávolyi MotoGP pálya megépítésébe. Így döntött a kormány még 2009. októberében meghozott határozatával; a beruházó cég kap 20 milliárd támogatást és 15 milliárd hitelt a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül.
Bár a válság miatt indokolt lehet a fokozott állami szerepvállalás gazdaságélénkítésben, jogosnak tűnik a témában cikket írt indexes újságíró kíváncsiskodása, aki a beruházásról készült megvalósíthatósági tanulmányt szerette volna megismerni. Eredménytelenül.
A tervek előzetes értékelésével a KPMG tanácsadó céget bízta meg az állam, amely 2009. szeptemberére elkészítette az ügylet kockázatairól és pénzügyi auditjáról a jelentését. Ennek ismeretében határozott a kormány, és ennek ismeretében tájékozódhatnának az adófizető állampolgárok is: vajon az elérhető előnyök (munkahelyteremtés, turizmus növekedés) arányban állnak a támogatás mértékével?
S bár a kormány azt hangoztatja, hogy a tanulmány őket igazolja, mégsem voltak hajlandóak azt nyilvánosságra hozni. Indoklásként előadták, hogy a beruházó – aki a milliárdokat kapja – banki titkai sérülnének a dokumentum publikálásával.
Az üvegzseb törvény néven elhíresült módosítás óta a közpénzek felhasználásának átláthatósága a főszabály, állami vagy uniós források használatával kapcsolatos adatok nem titkolhatóak el arra hivatkozva, hogy üzleti érdekeket sért a nyilvánosság. Ez a szabályozás kizárja az üzleti titok amúgy létező és működő intézményére alapított titkolózást.
A bölcs jogalkotó azonban elfeledkezett a banktitokról. S bár koránt sem egyértelmű, de a jelenlegi szabályozásból az olvasható ki, hogy míg üzleti titkai nem lehetnek sem az államnak, sem a vele szerződő félnek, addig a banktitokról ez nem mondható el. A banktitok az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi és üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézménynél vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, és a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.
A sávolyi pálya esetében van egy spanyol befektető, akit remélhetőleg alaposan átvilágított a KPMG. Mivel hitelt kap egy banktól, – legyen az egy kizárólagos állami tulajdonú hitelintézet – képbe jön a banktitokra hivatkozás elvi lehetősége, amivel az adatkezelő MFB élt is.
Önmagában kérdéses annak a jogszabálynak az ésszerűsége, amely lehetővé teszi, hogy 15 milliárd forintos állami hitelt lehessen adni az állampolgári ellenőrzés teljes kizárásával. Az MFB és a kormány azonban megfeledkezett arról, hogy még 20 milliárd okunk van követelni a megvalósíthatósági tanulmány nyilvánosságra hozatalát. Mert a tisztán – értsd: Fejlesztési Bank közbeiktatását nélkülöző - állami támogatást jelentő pénz esetében az üvegzseb szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben az MFB kimarad a buliból, úgy a nagyon egyértelmű átláthatóság-párti szabályok érvényesülnének, hiszen a kormány bevallottan a KPMG megállapításaira alapította a döntését. Viszont bejön a képbe egy állami bank, és máris mindent banktitoknak minősítenek – mert az írott jog tisztázatlansága ilyen értelmezést is lehetővé tesz.
A TASZ ellenben nem így látja a helyzetet. Ha nagyon megengedően közelítünk a dologhoz, akkor elfogadjuk – bár nem értünk egyet vele -, hogy az állami bank is bank, ő is banktitkokat kezel, és mivel ez a kategória kimaradt az üvegzseb törvényből, nincs mit tenni, titkosan kezelheti, hogy kinek és mennyit hitelez. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy minden állami businesst, amibe az MFB önként vagy – mint jelen esetben történt – állami utasításra beleüti az orrát, hirtelen teljes homály fedhet.
Abszurd esetben az MFB és a kormány értelmezése azt is jelenthetné, hogy az állam 100 milliárdos vissza nem térítendő támogatása mellett nyújtott 1 forintos hitel miatt az egész projektet a banktitokra hivatkozva el lehet titkolni. Talán nem nagy meglepetés, hogy örömmel vállaltuk el az újságíró jogi képviseletét. A bíróság dönt majd.