újságírás

10 tipp a sajtó ellen politikusoknak!

Járhat-e kirúgás a kommentért?

 Nem rendel többé cikket Aczél Endrétől a Népszabadság, miután a lap régi munkatársa szexista kommenteket tett közzé a Facebookon. Jogszerűen járt el a Népszabadság, vagy a szólásszabadság sárba tiprásával, vélemény alapú diszkriminációval állunk szemben?

A számból veszi ki a szót

A polgári jog szabályai szerint, ha kiírom a blogomra, hogy Rozi ellopta az irodai hűtőből a sütimet, amit ebéd utánra tartogattam, holott csak elfelejtettem, hogy már ebéd előtt megettem azt a sütit, akkor hamis tény állításával megsértem Rozi jóhírnévhez való jogát. A bejegyzésemet átveszi egy újság, és kritika nélkül közli, hogy „Rozi sütit lopott” – írta a TASZ munkatársa, akkor a lap hamis tény híresztelésével sérti meg Rozi jogait.

Első fokon nyert a szólásszabadság

Tóta W. Árpád 2013 elején részletgazdag publicisztikában kritizálta Zsiga Marcell miskolci alpolgármester vagyonosodását és az őt segítő politikai rendszert. A politikus azt gondolta helyes válaszlépésnek, hogy büntetőeljárást kezdeményez a publicista ellen. Rágalmazással vádolta a szerzőt és felfüggesztett fogházbüntetést kért rá büntetésként.

Lapít, mint politikus a fűben

Lesütött szemmel telefonál, mereven a távolba nézve elszalad, felháborodik, hogy miért nem hagyják őt békén. Ezek a leggyakoribb reakciók, ha politikusokat kérdeznek újságírók kellemetlen témákban. Szélsőséges esetben még kioktatás is jut a kérdezőnek: Pintér Sándor udvariatlannak tartja a riportert, akinek kerek perec megmondta, hogy nem akar válaszolni, az mégis - szerinte - fiatal hölgyhöz nem méltó módon újra megkérdezi, hogy mit gondol a miniszter a forint gyengülésének okairól.

Még mindig van jövője az oknyomozó újságírásnak

„Családi vállalkozássá változtatta a HM kommunikációs cégét Gubcsi Lajos. A Zrinyi Média Kft. előző vezetését bűnszervezetnek nevező igazgató nyár óta két saját könyvet adott ki új munkahelyén, és régebbi publikációit is a cég segítségével terjeszti” – írta Spirk József tavaly márciusban az Indexen megjelent cikkében, néhány hónappal később pedig a vádlottak padján találta magát. A Honvédelmi takarítónők Gubcsi Lajos házában című cikk alanya számos állítással nem értett egyet, igazának a bíróságon próbált érvényt szerezni. A lézerblokkolóról, a saját kertjében lévő szoborparkról és a számos botrányáról elhíresült Gubcsi Lajos aljas indokból elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségével vádolta az újságírót.

MVM – átláthatóság 2:0

1:0A bíróság szerdai döntésének értelmében a Vértesi Erőmű Zrt. nem köteles kiadni Bodoky Tamás újságíró kérésére a Vértesi Erőmű 2009 tavaszán indított kártérítési pereit és büntető feljelentését megalapozó, a System Consulting Zrt. privatizációs és áramvásárlási ügyében lezajlott belső vizsgálat során született dokumentumokat, és a belső vizsgálat költségével kapcsolatos adatokat.A Vértesi Erőmű jelenleg csődeljárás alatt áll, miután a Kapolyi László, az MSZP volt országgyűlési képviselője tulajdonában álló System Consulting meg akarta vásárolni az erőművet, később azonban visszalépett. A Vértesi Erőmű időközben a cég megrendelésére kapacitásokat kötött le áramkereskedőknél, akiknek az üzlet meghiúsulása miatt több milliárd forinttal tartozik. Bodoky Tamás kérte tehát a Vértesi Erőműtől a System Consulting és az erőmű közti megállapodásokat, illetve az áramvásárlási szerződéseket is.

Strasbourgban nem szaroztak

A szólásszabadság védelmében foglalt állást az Emberi Jogok Európai Bírósága, mikor keddi ítéletében megállapította, hogy Uj Péter, az Index főszerkesztője nem követett el becsületsértést azzal, hogy egy cikkében szarnak minősítette a Tokaj Kereskedőház egy borát.A Népszabadságban 2008-ban megjelent cikk miatt a Tokaj Kereskedőház Zrt. feljelentést tett, a II. és III. Kerületi Bíróság első fokon Uj Pétert rágalmazás miatt próbára bocsátotta, majd a Fővárosi Bíróság másodfokon tettét becsületsértéssé minősítette, és az újságírót megrovásban részesítette. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta.

Kínos, de nyilvános

Nyilvánosak a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) több mint egy évvel ezelőtt lezárult belső vizsgálatában foglalt adatok, a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Bíróság első fokon hozott döntését.Gőzsy Kati, az Index újságírója tavaly júliusban fordult először az MMKA-hoz, hogy megkapja a közalapítvány jogi, gazdasági és szervezeti átvilágításának teljes eredményét, előtte ennek csak egy összegzett kivonatát mutatták be a sajtónak. Mivel a megkeresésre többször sem a kért adatokat adták át, az újságíró pert indított a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásáért. Jogi képviseletét a TASZ vállalta.

Zavar az erő(mű) térben - azonos perek, különböző ítéletek

Szekszárd és Tatabánya 1 óra és 54 percnyi autózásra van egymástól. 192 kilométeres távolság, amely útdíjjal és benzinköltséggel kihozható 7000 forintból. Mégis, a közérdekű információ megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alkotmányos jog értelmezésében fényévekre áll a két megyeszékhely egymástól. Egy nap különbséggel született két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítélet olyan ügyekben, amelyek tényállása gyakorlatilag teljesen egyező.

Gondatlan gazda, gondos nyilvánosság

Képzeljük el, hogy az autó szervizben közlik az elvégzett karbantartási munkáért fizessünk X ezer forintot. Nyilvánvaló, hogy rákérdezünk: pontosan milyen szolgáltatásért fizetünk, milyen javításokat eszközöltek karbantartás címén. Egy nem teljesen balek autótulajdonos nem fizet egy fillért sem, ha nem kap részletes tájékoztatást. Az állam azonban nem feltétlenül ilyen makacs tulajdonos. A Fővárosi Önkormányzat példának okáért egy híd felújítására szerződött három nagy céget tömörítő MH 2010 konzorciummal, amely negyedévente ad teljesítési igazolást a megrendelőnek. A mindössze egy oldalas, második részszámla általános kiadásként 695 millió forintos tételt tartalmaz – hogy pontosan ez mit takar, azt nem lehet tudni. Ezt látván felmerül: az ország legnagyobb önkormányzata megelégszik az ellenőrzésnek ezzel a bemondásos formájával? A válasz az, hogy igen: mivel fix áras megrendelésről van szó, nem bajlódnak a részletekkel, hiszen többet úgyse kérhetnek. A gondos gazda ideájától kissé távoli kép komoly aggályokat kelt. Öröm az ürömben, hogy a magyar jog szerint a közvagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése – éppen az ilyen nemtörődömség miatt - nem az állam monopóliuma. A közpénzek átláthatóságának igen progresszív szabályozása révén - elméletileg! – mindenki jogosult tájékozódni, akár az önkormányzat helyett is. Így tett Tenczer Gábor újságíró is, aki többek közt arra kérdezett rá az MH konzorciumnál, hogy ez a 695 millió forintos általános kiadás mit takar pontosan. Az adatok nem léteznek, a konzorcium nem perelhető, egyébként is titoktartási kötelezettség terheli, hiszen az információ üzleti titok – lényegében így foglalható össze a felújítást végző cégeket tömörítő szervezet álláspontja. Az eset a bíróság elé került, hiszen ha a konzorcium nem hajlandó tájékoztatást adni, a városvezetés nem rendelkezik releváns adatokkal, akkor nem fog egyhamar tisztulni a kép.

Az állam 35 milliárd forintos titka