Legkésőbb május óta tudjuk, hogy a magyar Alkotmány megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, hogy a gondnokság alá helyezett személyeket automatikusan megfosztja választójoguktól – és hazánk megsért vele más, ugyancsak önszántából ratifikált nemzetközi dokumentumot, jelesül az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét is, amelyet a világon másodikként hirdetett ki a magyar Országgyűlés. Ha meggondoljuk, hogy a választásokon való részvétel joga a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb tartópillére és az állampolgárok egyik legfontosabb joga, beláthatjuk, hogy nem jelentéktelen kérdésről van szó.
Ha valaki azt róná fel nekem, hogy az értelmi fogyatékos emberek – vagy a „hülyék” – választójogát próbálom védelmezni, azt kellene neki válaszolnom, hogy igaza van még akkor is, ha állítása nagyon leegyszerűsítő. Ugyanis itt nem pontosan erről van szó. Mert igaz az, hogy fontosnak tartom, hogy minden felnőtt állampolgárnak szava legyen a közügyekben akkor is, ha ténylegesen értelmi fogyatékossággal él – de a hatályos korlátozás nem csak az értelmi fogyatékosokat érinti. Mert ha a gondnokság alá helyezett közel 50 ezres csoport minden második tagja értelmi fogyatékosnak van minősítve is, a fennmaradó csoportban nagy számban találunk diplomás, értelmiségi embereket. Ez fordítva is igaz: Magyarországon legalább 30 ezer értelmi fogyatékosnak minősített személynek van választójoga, mivel őket nem helyezték gondnokság alá. A cselekvőképtelen személyek azért veszítik el a választójogukat, mert egy bírósági eljárásban úgy döntenek róluk, hogy ügyeik intézésében segítségre van szükségük. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy ez a korlátozás jottányit is segít abban, hogy a megfontolatlan döntést hozó választókat távol tartsuk a szavazófülkéktől, csalódnia kell: azokat tartjuk távol, akik „igénybe vesznek” egy államilag garantált jog- és érdekvédelmi szolgáltatást. A cselekvőképesség korlátozása és a választójogtól való megfosztás két olyan dolog, aminek logikailag nem sok köze van egymáshoz, ráadásul nem biztosítja azt sem, hogy csak a megfelelően felkészült emberek szavazzanak.
Persze lehet azt is mondani, hogy ha a jelenlegi szabályozás nem biztosítja azt, hogy a felkészületlen emberek ne szavazzanak, akkor olyan szabályozásra van szükség, ami ezt meg tudja oldani. Ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy a "butának" tekintett embereket el kell tiltani a szavazástól, akkor talán azt gondolja, hogy általában racionálisan, megfontoltan szavazunk, és ezért érdemes korlátozni azoknak a választójogát, akik erre nem képesek. Eltekintve attól, hogy ez a feltevés erősen vitatható, biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű elkészíteni egy olyan tesztet, amelyet a választókkal érdemes lenne kitöltetnünk, mielőtt a szavazófülkébe lépnek. (Ha valaki mégis készítene egy ilyen tesztre vonatkozó javaslatot, a kommentekbe vagy ide lehet küldeni, egy következő bejegyzésben igyekszem összevetni őket.)
Vitatkozni tehát kell és lehet erről a kérdésről, de az Alkotmányunkban rögzített korlátozást az Országgyűlésnek mindneképpen módosítania kell, ha tiszteletben kívánja tartani az európai demokratikus normákat. Az Alkotmányunkat lassan miniszterelnöki rendelet szintjére alázó, kétharmados többséget birtokló kormánypárti frakció régebben is a patkóban helyet foglaló tagjainak pedig érdemes felidézniük azt, hogy 2006-ban ellenszavazat nélkül, így az akkori FIDESZ-es és KDNP-s képviselők egyöntetű támogatásával ratifikálta Magyarország a fent is említett ENSZ egyezményt, amelynek 29. cikke egyértelműen foglal állást a választójogi korlátozás ellen.
Az Egyezmény 29. cikke: A politikai életben és közéletben való részvétel
"A részes államok másokkal azonos alapon garantálják a fogyatékossággal élő személyek számára politikai jogaik élvezetét, és vállalják, hogy (...) biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon, hatékonyan és teljes körűen vehessenek részt a politikai életben és a közéletben, közvetlenül vagy szabadon választott képviselőkön keresztül, beleértve a fogyatékossággal élő személyek jogát és lehetőségét a szavazásra és választhatóságra..." (az Egyezmény teljes szövege itt érhető el)
A European Union Agency for Fundamental Rights most közzétett jelentése szerint a gondnokság alá helyezett vagy mentális zavarokkal vagy értelmi fogyatékossággal élő állampolgárok választójogának elismerése vagy megtagadása országról országra változik az EU-ban. Az alábbi térképek pirossal jelzik azokat az országokat, amelyekben a gondnokság alá helyezett személyek választójogát korlátozzák, lilával azokat, amelyekben részleges korlátozások találhatók, és zöld színt kaptak azok az országok, ahol semmilyen releváns korlátozás nem található, ahol tehát a legsúlyosabb értelmi fogyatékossággal élő személyek is választhatnak.
(Megjegyzés: Az ábrákat érdemes óvatosan kezelni, ugyanis csak megközelítőlegesen mutatnak pontos képet, illetve egyes pontokon ellent mondanak az általam ismert más írásoknak (például ennek). Vannak olyan államok, amelyek két ábrán is fel vannak tüntetve, ilyen például Franciaország, amely lila is és zöld is. A magyarázat az, hogy Franciaországban a teljesen cselekvőképtelen személyek elveszítik választójogukat, de azt egy külön bírósági eljárás keretében visszaszerezhetik. Spanyolországban a teljesen cselekvőképtelen személyek és a bírósági eljárással pszichiátriai intézménybe utalt személyek veszítik el a választójogukat. Magyarország egyértelműen piros minősítést kapott, nálunk a teljesen ép értelmű, korlátozottan cselekvőképes személyek sem szavazhatnak, ahogyan -- a differenciáltabb szabályozást alkalmazó Csehország kivételével -- a legtöbb kelet-közép-európai országban sem. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom a www.legislationline.org oldalt, amely számos ország választójogi törvényeit és alkotmányait teszi közzé angol nyelven.)
(A képek forrása: European Agency for Fundamental Rights (2010): The Right to Political Participation of Persons with Mental Health Problems and Persons with Intellectual Disabilities. Wien, FRA.)
Verdes Tamás